Versek a testvérekről
Az ikertestvérség egy igazi áldás,
Hisz egy igazán kiváló "állás".
Mindig ott vagyunk egymásnak
Még akkor is, ha útjaink elválnak.
Drága, édes bátyánk, eltávoztál
Hideg érintés
Drága, édes bátyánk,
Itt hagytál minket,
Szomorú tragédia,
Nem tudjuk, mi történt veled.
Belülről egy hang nem hagyott nyugodni,
Muszáj volt kezembe tollat ragadni.
Megannyi emlék jutott most eszembe,
Nem tudom, vajon melyiket írjam le.
Szeretnél-e engem, ha ma találkoznánk?
Barátok lennénk, vagy utálnál, mint a nagyokat,
Akik unalmas dolgok fölött nagyokat vitatkoznak?
Ki vagy te, hogy azt hiszed, két lábbal a lelkemen taposhatsz?
Ki vagy te, hogy azt hidd,
te mindent büntetlenül megúszhatsz?
Ki vagy te, hogy mindenkit lenézel,
mikor te semmit nem értél el puszta kézzel?
Egy lélek született meg, de két korban,
Mégis ketten játszanak a zongorán egy akkordban.
Az egyik a dúrokat üti, a másik a mollokat,
A fiú még csendben dúdol, a lány már dallamokat.
Erős kötelék fűz össze minket,
Amit eltépni szinte lehetetlen.
A világ már nem teljesen reménytelen,
Hisz itt vagy nekem te, kedves nővérem.
E ragyogó éjjelen
Egy anya keservesen,
Félelemtől duzzadt tekintettel,
Mi fájdalommal jár, nem lehet enyhíteni segítséggel.
Oly szép voltál
Újra álmodtam veled,
Drága, kicsi húgom,
Hisz már nem vagy köztünk,
Csendben pihensz távol tőlünk.
Sok boldogságot,
vidám pillanatot,
egészséget,
békés perceket,
feltöltődést bőven...
Ugye, emlékszel, milyen volt rég,
Mikor gyermekek voltunk Te és én?
A világ gondtalan volt, s csuda-szép
Szivárványt hányt a végtelen ég.
Hiányzó darabok belőlem
Akinek nem hiányzol, nem is szeret igazán téged.
Apai testvér és egy Apa
szeretete nélkül zajlik bennem az élet.
Az idő borús lett.
Lóg az eső lába!
Most már indulnunk kell
zeneiskolába.