Versek a testvérekről
1. Adhat az Isten hírnevet, tehetséget,
de a testvéri szeretet nem mindenkinek adatik meg.
Szemed sugározhat mézes reménységet,
s a harcot sosem adhatod fel.
Öröm a családnak,
Hogy egymásra találtak.
Papa szeme felragyog,
Misi bátya mosolyog.
Három testvér kik szinte egyszerre születtek, és haltak.
Három testvér kik a világból semmit sem láthattak.
Három testvér kik a kórházban elhunytak.
Már kissrác voltál mikor megszülettem,
habár gyermekként kolonc voltam szemedben,
mégis óvtál engem s mindig kiálltál értem,
így nőttél Óriássá csillogó szememben.
Útnak indult a hét testvér,
Mögöttük a néma város.
Apjuk, anyjuk már rég nem él,
Nevük, múltjuk bűntől sáros,
Lelkük nyugtot nyerni remélt.
Gyerekfejjel gondoltam rád mindig,
próbálj meg kérlek szavaimnak hinni,
kisöcsédben mindig is megbízni,
nem akarlak látni soha többet sírni.
Sötét szobába
párnámat fejemre húzva,
fekszem az ágyamba
s vájkálok a múltba.
Szöszi Tündér 9
Szöszi Tündér anyukája
Lassan hízni kezdett,
Egyre jobban hegyesedő
Pocakot növesztett.
Életem legszebb kincséről: testvéremről
Vérbeli testvérek vagyunk,
Az élet és vidámság az utunk.
Szép út, amin két testvér elindult,
Bejárni az Élet-szigetét melyen elindultunk.
Bátyám verseit olvasva elfogott a félelem,
hogy a saját testvéremet nem is ismerem!
Soha nem gondoltam volna róla,
hogy mindig bánatról sírt, görnyedve egy tollra.
Selymes fűvű rétnek szélén,
csordogáló patak szélén.
Hol békák kuruttyolnak,
víg zene-bonát csapnak.