Versek a testvérekről
Fiaimnak
Sokszor úgy érzem, már mindenből elég.
Múltamat szél hordja szerteszét.
Az ablaknál állva rátok gondolok,
mikor egy pohár nemes borral csak úgy elvagyok.
Emlékszel-e, Kicsi, sültkrumpli-ujjakra?
"Dzsúz Mamás" mesékre, barbi kalandokra?
"Heke, tunész innen!", bújócska a fákon,
Dobozokból épült, valódi ház-álom!
Kedves apám, kedves anyám!
Idejét se tudom annak,
mióta is vártok reám,
hogy én végre megfoganjak.
szeretett nővérem emlékére
Ma Aranka névnap van, s én rád gondolok,
nővéremre, ki már itt hagyott.
Nem köszönthetem fel ezen a szép napon,
nem mondhatom neki - boldog névnapot -
Boldog vagyok nagyon,
Van két szerető húgom,
Ők a boldogságom.
Miattuk ragyogom.
Tündér Valéria (Így becéztem őt)
Sándor a bátyám,
Katalin a nővérem,
Gyöngyi én vagyok,
Mert én mindenkiről gondoskodom.
Hozzátok szólok, mert ti, esztelenek, nem vettétek észre,
Hogy ő milyen hatással van a környezetére.
Igaz, nem beszél valami sokat,
De ha kitárja szíve kapuit, akkor elsöpri a pokoli árnyakat.
Megemlékszik szívem
Egyke vagyok én, de egészen azért mégse,
Vigyáz rám a bátyám odafent az égben.
Nem volt módom megismerni, megváltást nyert szegény,
Rá négy évre az Úr által én lettem a remény.
Zöld Romantik nem szólt eddig,
hogy ő nem várhat sötétig,
nem kell ahhoz este legyen,
hogy szerelme megjelenjen,
és csevegjenek kettesben.
Új tesó
Három napra kórházba ment az anyám,
úgy hiányzott, éjjel-nappal sírtam ám.
Hazajött, és örvendeztünk: jaj, de jó!
A hasából előbújt egy kis tesó.
Hiányzol, fivérem
Szép emlékek kötnek hozzád...
s mikor féltem, te átkaroltál...
Tudtad jól, hogy mit éreztem...
mikor reád kérdőn néztem...
nővéremnek
Ha menni kell, hát menni kell,
még ha ezer emlék húz is vissza.
Ne félj, a nap mindenhol ugyanúgy kel
akkor is, ha könnyed most arcod issza.
Gyűlölhetem, ő is gyűlöl,
de elviseli minden nyűgöm,
s ha vállán sírnám ki magam,
számomra azt is szabad.