Versek a testvérekről
A naplómból tudom,
így,
hogy rendet raktam
a hátsó polcomon.
Magányomban
a matrac felett.
Mi hol szúr, hol nyomja fejemet,
pihenni küld a lét, a hamvas élet.
Elhalkul már a vad kísértet.
Egy új élet kezdődött a Földön.
Egy tátongó űr helyét betöltöd.
Hangos feletted az egész világ,
Nem érted, mindenki miért olyan vidám?
70.
Ülj ide mellém, az ablak előtti sparheltlábú,
elkoptatott kispadra,
hunyd le a pillád, utazzunk együtt a sok-gyümölcsfás
gyermekkori udvarra!
Öten vagyunk testvérek.
Hogy e számot megértsed,
van egy pár történet.
Mit elmesélhetnék tenéked.
Fiaimnak
Sokszor úgy érzem, már mindenből elég.
Múltamat szél hordja szerteszét.
Az ablaknál állva rátok gondolok,
mikor egy pohár nemes borral csak úgy elvagyok.
Emlékszel-e, Kicsi, sültkrumpli-ujjakra?
"Dzsúz Mamás" mesékre, barbi kalandokra?
"Heke, tunész innen!", bújócska a fákon,
Dobozokból épült, valódi ház-álom!
Kedves apám, kedves anyám!
Idejét se tudom annak,
mióta is vártok reám,
hogy én végre megfoganjak.
szeretett nővérem emlékére
Ma Aranka névnap van, s én rád gondolok,
nővéremre, ki már itt hagyott.
Nem köszönthetem fel ezen a szép napon,
nem mondhatom neki - boldog névnapot -
Boldog vagyok nagyon,
Van két szerető húgom,
Ők a boldogságom.
Miattuk ragyogom.
Tündér Valéria (Így becéztem őt)
Sándor a bátyám,
Katalin a nővérem,
Gyöngyi én vagyok,
Mert én mindenkiről gondoskodom.
Hozzátok szólok, mert ti, esztelenek, nem vettétek észre,
Hogy ő milyen hatással van a környezetére.
Igaz, nem beszél valami sokat,
De ha kitárja szíve kapuit, akkor elsöpri a pokoli árnyakat.
Megemlékszik szívem
Egyke vagyok én, de egészen azért mégse,
Vigyáz rám a bátyám odafent az égben.
Nem volt módom megismerni, megváltást nyert szegény,
Rá négy évre az Úr által én lettem a remény.