Versek a testvérekről
Hiányzó darabok belőlem
Akinek nem hiányzol, nem is szeret igazán téged.
Apai testvér és egy Apa
szeretete nélkül zajlik bennem az élet.
Az idő borús lett.
Lóg az eső lába!
Most már indulnunk kell
zeneiskolába.
A harc
A testvéri harc soknak fel sem tűnik, mi a harc,
Eddig én se tudtam, de mára minden világos,
Sokan mondják, kérj segítséget a bátyától,
Ám eljön az a perc, óra, mikor egy ember látja, hogy az italtól úgy billeg, dől, mint egy fa
Az utolsó pohár pezsgő,
egy bánattól pezsgő szempár.
A könnyekből egy agg könyvtár
boltozata sejlik elő.
Túl nagy vagy, én túl kicsi:
áthidalhatatlan távolság.
De ami számít nekem:
hasonlítani Rád igazán.
Mint IV. Henrik Canossa várát,
úgy járom én is körbe otthonod,
mert meg kell fizetnem bűneim árát,
hogy összegyűrtem arany homlokod.
Egy kislánynak szíve-vágya
testvér legyen ajándéka,
behunyt szemmel imádkozik,
könnyek között sóhajtozik.
Még reggel csöngetett a postás,
Végre eljött a postabontás.
Áron testvéremtől jött a levél,
`Ki valahol messzi idegenben él.
Mikor kicsi voltam, még nem tudtam,
honnan és miért jöttél, csak elfogadtam.
Aztán úgy elrepültek fölöttünk az évek,
minden nehézség ellenére szeretlek téged.
Így kellett lennie, hogy egy helyen dobbanjon meg szívünk,
Hogy egymáshoz a legközelebb kerüljön lelkünk,
Mert hasonlóak vagyunk, de mégis különbözünk,
A három részből alkotott egység a mi háromszögünk.
Legyen ez életed fele!
Ne tartson vissza a száztól senki se!
Borús az ég alja, esőcseppek hullnak,
fáj az én szívem is,
könnyeim sem múlnak.
Huszonnégy éve már, hogy hozzád járok,
túlélt az anyánk és túlélt a párod.