Versek a testvérekről
Szent Erzsébet Wartburg várában,
Én pedig itt a Nyárfa utcában.
Anyám ölében síró, pici kis figura,
Apró kis lábak, fején kevéske frizura.
Kicsi voltam, nem értettem, ki lehet ez idegen,
De megértettem, mit jelentesz nekem rövidesen.
Titkot mondok, Terka titkát,
Pletykám elbírja a tintát,
Szép kun leány, nagyon szegény,
Róla szól most ez a mesém.
Elindultam...
Halkan... Csendben.
Őszi falevelek suttogtak talpam alatt
Megannyi különös mesét.
Mikor először láttalak meg téged,
Szőke volt a hajad, szemem nem téved.
Gyűrött, kerek fejed, mint egy felhő,
Nem tudtam elképzelni,
"Milyen lesz majd, ha felnő?"
Bátyusom nagyon hiányzol és nagyon szeretlek
Nem volt időm elégszer elmondani,
Hogy mennyire szeretlek.
Nem volt időm az ölelésedre,
Hogy utoljára érezzem védelmező kezed.
Hugi
Angyalka és pici ördög
egy testben. Egy édesben.
Ezernyi sejt vérünkben,
Hasonlít, de mégsem.
Hej, utaztunk mi már HÉV-en
anya pocakjában régen,
lassan zötykölődtünk, szépen,
óvatosan, útra készen.
Drága, kicsi lelkeim,
Félve merednek rátok mindig szemeim.
Felnőtök, tanuljátok, mi az élet,
Könnyekkel küszködve vágyom a régi szépet.
Öcsém emlékére
Felébe tört az életed,
hiszen várhattál volna még!
Nem maradt más, csak az emlék.
Az emlék, mely kitart utamon.
Az emlék, mely elkísér
Gyötrelmes dombokon.
t
Testvér, összetör űzött vergődésed! Elérlek:
fetrengsz, mardos a halk gyógyház kosza, ágydoha jár át,
megroppantott szellem, előtör a tébolya. Félek...
Amikor te megszülettél,
én lettem a nagy testvér.
Anya mindig mondogatta,
"vigyázz, törékeny a baba!"
Nem értettem mit jelent ez,
ha piszkálgatom, mi baja lesz?
A családi fürdőkádban
jól elférünk mi ketten,
a fülünkbe, a fejünkre,
a szemünkbe víz cseppen.