Versek a testvérekről
Két drága gyerekem életem értelme,
Jó, hogy vannak nekem, örök hála érte.
A küszöbről néztük, hogy esik az eső,
s hogy terül az égen sok sötétkék felhő.
Minden egyes villámlást csodának véltünk,
nem vallottuk be egymásnak, ha egy kicsit féltünk.
Leheletnyi a csend,
álomba vonult a végtelen tér
s az idő,
az idő,
mely kendőzetlenül robog,
magával sodorva
a lélek folyamatosságát.
Az újratalálkozás emléke
Mondtam a könnynek a szememben,
most maradjon odabent,
rég nem látott rokonok jönnek,
most nem hullhatnak a könnyek.
Barátként kezdtük, testvérek lettünk
Mondj, amit csak akarsz,
Nekem ő a testvérem.
Ő az, ki mellettem állt,
Ha én voltam veszélyben.
Sok nap után
Sok gondolat,
Megszámlált idő,
Csak ez maradt.
Se pénz, se ajándék, csak szavak... de nagy szavak!
Ez a nap most a tiéd legyen,
Aki fontos, csak az van jelen.
Ne törődj azokkal, ki veled se,
Itt van az, aki igazán szeretne!
Drága testvérem, oly rég elmentél már,
hiányod egyre jobban fáj.
Kistestvérem született,
puha bőrű, csendes gyerek.
Húgomnak
Vártalak már, drága, kicsi lélek,
furcsa lesz a kishúgomnak hívni téged.
Tudod, még csak kilenc éves vagyok,
de ha te vagy, az idő mindig ragyog.
Szendrey Júlia és Szendrey Mária
Két rózsaszál virágzása,
két lánytestvér találkozása,
akik tíz esztendő különbséggel
találkoztak az Istenséggel.
Hiába mondom neki
Évezredek óta,
Hogy, bár nem jár hozzá kvóta...
ma láttam egy nőt
arcán krisztusi fény mögött
bújt meg a létmosoly
teste libabőrős volt
melle két szobor
Mikor nem voltál... én voltam egyedül.
Minden mozdulat, gondolat csak értem rezdült.
Aztán megjöttél, és még színesebb lett a világ.
Nem tudhattam akkor, öcsikém, hogy én fogok vigyázni majd rád.