Versek a testvérekről
1.
Bizony, bölcsek lettek azok, akiknek
agyából ajkam idéz. Istenem!
Nincsenek nálam sajátok, segítek
mégis, mivel létükkel létezem...
Nélküled olyan lenne az élet,
Mint levegő és víz nélkül a világ.
Mintha meghalna a pirkadat:
És szárazul dideregnék a vízesés alatt.
Megszülettél, mosolyogtál,
Barátok lettünk, testvérek,
De te itt hagytál engem,
Egyedül magányos lettem.
Remélem, kicsi szívedben
Még egy ember elfér,
Ki mindig melletted áll,
Az nem más, mint egy testvér.
Születésnapra
Kicsi voltam még, mikor te születtél,
Hirtelen az életünkbe csöppentél.
Tán nem is gondoltam, hogy ilyen egy kistestvér,
Bár mosolyoddal akkor is lekenyereztél.
Telnek az idők és te is "nagy" leszel,
Goromba napokon, ha rád nézek, a szeretet felemel,
Hiába van ezer baj, te vagy olykor a támasz...
Nem is olyan rég volt,
Hogy ünnepeltünk téged,
De most újra eljött,
Eltelt egy új éved.
A testvér, kit folyton emlegetünk,
És nélküle elveszünk.
Hálás vagyok, amiért van egy testvérem,
Ha nem lenne, az életem üresen heverne.
Nemcsak testvérem vagy, Te vagy a barátom!
A szívemet neked bármikor feltárom.
Te vagy lelki társam, kedves kis húgom,
Lelkünk csöndben rezdül egyazon húron.
Ma egy csillag lehullott örökre.
A perc megnémult, az idő megállt.
Lehet, hogy a muszáj íratja e sorokat,
és lehet, hogy nem jelentesz, csupán sarkokat,
ahol kudarcos küzdelem szükség szerint nincs,
és lehet, hogy voltál tökéletes mit-tilt-tincs,
és lehet, hogy voltál tömegtelen ellentét,
és lehet, hogy leszel gyávasági ellenérv...
Simogatod anya hasát,
Várod már a kis lakóját.
Értetlenül állsz elébe,
Hogy került a testvéred oda be...
Nyári zápor kopogása
nem hagy elaludni.
Kicsiny gyermek félelmében
el akarna bújni.
Gondolkodtam, mit is írhatnék Neked,
mivel lephetnélek meg igazán Téged:
nini, a tengerkék égen
a gyönyörűen tündöklő napot láthatod:
mert ma van a születésnapod!
Mindig, mikor régi fényképeket nézegetek,
Elfog a gyász az elmúlt miatt.
Nem tudom, azért-e,
Mert nekem sohasem létezett.