Versek a testvérekről
Versemben van két kiscica,
Ki egeret nem fog soha,
Nyafi szőke, Karmi barna,
Egyikük sem szelíd fajta.
Emlékszel,
amikor helyünk nem találva
kóboroltunk az éjszakában,
emlékszem,
a csillagok közt kutattunk, kerestük
édesanyánkat...
Van egy testvérem,
kit nagyon szeretek,
Ha látom, megdobban a szívem.
Ritka manapság őszinte szeretetet látni,
Nekem mégis volt benne részem.
Három testvér szállt le a buszról,
S mind közül a legkisebbik mutatta be nékem,
Mi is a szeretet.
Húsvéthétfő reggelén
Felébredtem. De szemem még csukva.
Jönnek az öcséim sugdolózva.
Próbálnak lépkedni csendesen,
De már tudom, mi vár rám odalenn.
Emlékszel a hangomra? A tiéd mellett nevetett,
osztoztunk, bár nem akartál, de elvettem az eleget.
Amikor még kicsi voltam,
nem értettem én meg,
miért kellett megszületni
a kis öcsikémnek.
Én már sosem fogom megtudni,
Milyen egy kisebb testvért szeretni.
De egyet nem fogok elfelejteni,
Bár én vagyok a legkisebb, mégse szeret szinte senki.
Annyi mindent kívánhattam volna,
De a szívem csak hozzád sodorna.
Annyi emlék, kincsként őrzöm,
Testvérkémet így köszöntöm!
Nikinek
Boldog szülinapot, Niki!
a legjobb lesz az eddigi.
Szól a zene a partiban,
van hetesed a pakliban?
Nekem van a legjobb testvér, barát,
Kicsit makacs, büszke,
Társam vagy, jó nővér, barát.
Kérlek, hallgass most rám...
Talán tegnap történt, de lehet,
Tegnapelőtt,
Hogy egy strandon valaki vízipisztollyal
Lelőtt.
Nő-véremnek
Lehet az élet bármily mostoha,
csapkodhatja hátunk Isten ostora
Hosszú évek telhetnek el csendben,
csalódhatunk minden szép mosolyú emberben...
Eltelt az idő, de még emlékszem.
Egy évszázad visszavezethető
belőled és belőlem, mit élünk most.
Csak egy perc vagy egy nap, az időnk lepereg.
De még tartozok neked, hisz még nem adtam vissza,
mit tőled kaptam, a fényes mosolyod.