Versek a testvérekről
ő még csak tizenkettő
A fénytelen szülői házból...
Nyár volt, nagymamájéknál nyaraltunk Felsősimán,
titkainkról suttogva beszélgettünk, három óvodás titán.
Nagy ficfa alatt üldögéltünk a földön sorba`,
ujjainkkal vagy kis gallydarabbal rajzolgattunk a porba.
Vihar vagy te, dörgő, szeles,
elillanó, könnyű Kedves,
vállig érő virág hamva,
elmúlásom kinőtt magja.
Nem éreztem soha ilyet addig, míg nem jöttél,
Az első percben szorosan az én szívemhez nőttél.
Tudtam, mikor először Te megfogtad a kezemet,
Hogy olyan kötél van közöttünk, mit elvágni nem lehet.
Az arcotok értelem
oly végtelen tenger
tiszta tükröződés
a víz üvegén...
Rég hallottam szép hangodat, Emma lelkem,
Ezért, ha felhívsz, nagy öröm lesz az nekem.
Bátorítalak hát e tettre, Cocácska,
Biz` még e késő órának is dacára.
De ismered húgod, s épp ezért tudhatod,
Ha másképp teszel, sem lesz ő haragosod.
Fehér galambként reppenve
Magához öleli a szeretet.
Virágok királynéja is reppen,
Hisz elmondja az érzést, mi él benne.
Hívásodat még most is szívesen veszem.
Kedves hangodnak, ó, be örülne lelkem!
Játszottunk és mindig miénk volt a győztes csapat.
Háború, barangolás a nagy csatatér szélén.
Puskával a kezemben teutánad szaladtam,
S mikor bénán elestem, te nevettél a végén.
Tersánszky Róbert (tersirobert06)
Szeretném, ha tudnád, mennyire szeretlek.
Egyszerű e szó, szeretlek, de valóját élni, az a tett.
Ez a te szíved, a tisztára csiszolt, ragyogó topáz,
melynek belsejében a gyémántszeretet tüze cikázik.
Születésnapomra
Egy csodás napon közénk születtél,
szerény mivoltodban ötvenre kerekedtél.
Tudjuk, az idő csak nekünk létezik,
az őzike nem számolja, vajon hány napja esik.
Születésnapra
Húsz... soknak tűnik, ahogy kiejtem,
Pedig csak emlékből van rengeteg.
Oly sok bolondságot tettünk eddig,
És tenni is fogunk, de még mennyit.
Én három vagyok, Te öt,
a Halál az ajtónál bebocsájtásért könyörög,
Anyánk várja Őt, mint álmodó madár,
szárnyaszegett,
magára már nem talál,
és talán miránk sem.
Nem találom a helyem,
legbelül visszavágyom
oda, hol rengeteget szenvedtem,
oda, hol rengeteget szerettem.
Elmentél, pedig gyermekként
Annyi álmunk volt régen.
Mégis, hogyha kérdezem:
Emlékszel, testvérem?