Versek a testvérekről
Még reggel csöngetett a postás,
Végre eljött a postabontás.
Áron testvéremtől jött a levél,
`Ki valahol messzi idegenben él.
Mikor kicsi voltam, még nem tudtam,
honnan és miért jöttél, csak elfogadtam.
Aztán úgy elrepültek fölöttünk az évek,
minden nehézség ellenére szeretlek téged.
Így kellett lennie, hogy egy helyen dobbanjon meg szívünk,
Hogy egymáshoz a legközelebb kerüljön lelkünk,
Mert hasonlóak vagyunk, de mégis különbözünk,
A három részből alkotott egység a mi háromszögünk.
Legyen ez életed fele!
Ne tartson vissza a száztól senki se!
Borús az ég alja, esőcseppek hullnak,
fáj az én szívem is,
könnyeim sem múlnak.
Huszonnégy éve már, hogy hozzád járok,
túlélt az anyánk és túlélt a párod.
Köszönöm Istennek,
hogy téged adott testvéremnek,
legyen bármilyen nagy a távolság,
választhat el akár több ország.
Úgy szédít a sír mélysége,
Imádkozom itthon csendben.
Istenem, Istenem, mondd, mit tehetek?
Mit tegyek, hogy félelmem elmúljon végleg?
Mikler úr esete a versírással és a közlekedéssel
Mikler Gusztáv úr megcsúszik a jégen,
fejét jól beveri, ezért a világ
szóra nem jön más szó rímnek szegényben,
mint a legelkoptatottabb, a virág.
Ha úgy hiszem, hogy a világ ellenem,
Tudom, te akkor is ott vagy mellettem,
Bármi történjen, mosolyt csalsz arcomra,
Pedig örömöm nincsen a hasznodra,
Kiállsz mellettem jóban és rosszban,
Felhúzol, ha látsz feküdni a porban,
Emlékszem, gyerekként vigyáztál rám,
Közös múltunktól mosolyog a szám...
Peti elment, elment éjjel.
Oroszlánokkal álmodott...
Csendes folyón vízen lépdel,
beszélget a felhős éggel...
Két drága gyerekem életem értelme,
Jó, hogy vannak nekem, örök hála érte.
A küszöbről néztük, hogy esik az eső,
s hogy terül az égen sok sötétkék felhő.
Minden egyes villámlást csodának véltünk,
nem vallottuk be egymásnak, ha egy kicsit féltünk.
Leheletnyi a csend,
álomba vonult a végtelen tér
s az idő,
az idő,
mely kendőzetlenül robog,
magával sodorva
a lélek folyamatosságát.
Az újratalálkozás emléke
Mondtam a könnynek a szememben,
most maradjon odabent,
rég nem látott rokonok jönnek,
most nem hullhatnak a könnyek.