Versek a testvérekről
Mindig, mikor régi fényképeket nézegetek,
Elfog a gyász az elmúlt miatt.
Nem tudom, azért-e,
Mert nekem sohasem létezett.
Szulejmán két gyermeke
(Musztafa halála)
Apám, így láttad jónak.
Visz már a titkos csónak.
Meghaltam ártatlanul...
Sorsomból, kérlek, tanulj!
Barátok vagyunk hosszú évek óta,
Remélem, ez nem változik meg soha!
Drága testvérem,
végre ismerhetlek,
oly sok év után
a sors elhozott nekem.
Elteltek az évek veletek.
Hárman óvtatok ti engemet,
három bátty, kikre felnézek,
s ha elakadok, segítséget kérhetek.
Ha egyszer majd egy pocsolyába lépsz,
Jussak eszedbe csakis-csak én!
Emléket adok, mert ennyit tehetek,
Hogy számodra is örök emlék s barát legyek!
Furcsa az élet,
Ahogy összehoz két embert,
Már nem is emlékszem,
Mi is volt a kezdet.
Ki mindig rám talál,
Ki mellettem áll,
Ki ha nem is keres,
Tudom, igenis szeret.
Ez a szó, testvér, annyi mindent takar,
lehet kétnemű, de egy méhből fakad,
lélek és szív ezért szeretni akar,
az is testvér, kinek más apa akad.
2019. április 18-ra
Egy veszekedés nem számít már,
Mindig számíthatunk egymásra,
Apaként vigyázol rám,
Pedig az öcsém vagy.
Édes anyukámnak és Keresztanyukámnak
Van nekem két anyukám.
Édes anyukám és Keresztanyukám.
Mindkét ember oly csodás!
A világon a legjobb dolog, ami nekem járt.
Emlékek nyomában
Apró kezét forró tenyerembe tette,
mint riadt madárkát, elfészkelte benne.
Aranyló hajában fürdött hajnal fénye,
karbunkulus szemét emelte az égre.
Talán még lesz idő, hogy megbocsássam neked,
Hogy elfeledjem mindazt, amit mondtál nekem.
Talán majd begyógyul egyszer az a mély seb,
Mely kegyetlen szavakkal lelkembe égett.
Kis angyalom, drága húgicám,
Szíved oly szép, mint a nyíló tulipán.
Kedvességed végeláthatatlan,
Ölelésed megszámolhatatlan.
Távolodsz...
Érzem, mert szédülök
Egyre jobban,
Úgy válsz le rólam,
Mint magról a héj,
Észrevétlen, némán,
Mégis fájdalmas,
Sikolyom nem hallik...