Versek a testvérekről
Mintha fal lenne köztünk, szíved s szívem között.
A távolság oly tapintható, közénk űr költözött.
S a hiányod úgy fojtogat minden pillanatban...
Bár kiléptem az ajtón, érzem, ott ragadtam.
Már nem csöng a telefonom
Nem baj, ha nem hívnak,
nem kiabálnak rám,
elfeledték a múltat,
már nem kíváncsiak rám.
Amikor jelen megjelenik múlt,
Ahol jelen pakliban jövő,
A jövő... Jövő zenéje,
Aki keres, fordítva igaz,
Aki sehogy nem talál utat, öreg nem kíváncsi rá!
Édes gyermekeim
Én drága lelkeim
Tőletek azt kérem
Legyetek jó testvérek
Sietek hozzád szelek szárnyán,
Mely inkább ellenem dolgozik,
Hátráltat, süvít, fel éppen nem kap,
Nem hallja szívem siralmait!
Megesik, hogy pihensz,
az eső meg esik.
Tócsákról álmodva
ócsárol reggelig.
Mily jók a testvérek,
Ha egymást hűen szeretik!
Hisz közösek a vérek,
Nem jó, amikor irigykedik!
Séta közben árok szélén
Lecsücsülni klassz.
Meglátod, ha leülsz mellém,
Nem is olyan snassz.
Fuldoklik bennem a fájdalom,
ahogy a telefont
csörögni meghallom.
Rossz hír, érzem, a legrosszabb,
szívet facsaró jajgatás.
Ködben a távol, nem látszik tisztán,
apró madárka gubbaszt a szilfán,
hervad a rózsa, hullik a szirma,
csendes imám a lelkemre ír ma.
Az élet mért szakított egymástól el minket?
Mért kellett hosszú évekig távol lenned?
Ezek a kérdések visszhangoznak bennem,
mikor rád gondolok, drága nővérem.
Voltak pillanatok, amikor arra vágytam,
bárcsak itt lennél most velem, hogy válladon sírva mondjam el, mi bántja szívem.
Talán még a Földön vagy
Kétely gyötri lelkemet,
Mert úgy érzem én,
Hogy még itt vagy
A Földön fent.