Versek a testvérekről
Van az úgy is, hogy úgy tűnik,
Minden a feje tetején, világunk megszűnik.
Csöbörből vederbe vágtázunk félszünkben,
Hétköznapok, családunk, mindenség az eszünkben.
Növekedett itt a létszám,
most lesz izgi az egész ám!
Nincs már Zsófi magában,
baba van a kiságyban!
Nővérkém
Álmok tartanak ébren, nem hagynak nyugodni,
Tudom, jönnél hozzám, nem tudlak ölelni.
Kis fürtjeid lobognak a szélben,
Itt hagytál egymagamban, csendben.
Köpködés és haragvás,
Egymásnak is aláás,
Önzés, ármány, csalódás,
Ilyen ez a vallomás.
Őszinte szívvel - csak így érdemes.
Tudom, hogy tőled bármit kérhetek.
Finom alázat, csendülő mosoly,
Velem a lelkeden is osztozol.
Voltál lent,
Voltál fent...
Voltál távol,
S mégis oly közel...
2018-ban megismertem egy csodás lányt,
Akivel rengeteget megéltünk most már.
Ő lett az én igazi húgom,
Aki átsegít mindenen, bármi lehet a bajom.
Vicces, szép és okos,
De néha olyan, mint egy bolond kos.
Szeretlek, mert testvérem vagy.
És a kötelék, mi közöttünk van,
nagyon nagy! Szeretném megköszönni,
hogy vagy nekem, és azt,
hogy mindig kiállsz mellettem!
Porlepte kacatok a polcokon az a sok régi kép,
Mindegyikben ott vagy, és nekem mesélsz épp.
1.
Bizony, bölcsek lettek azok, akiknek
agyából ajkam idéz. Istenem!
Nincsenek nálam sajátok, segítek
mégis, mivel létükkel létezem...
Nélküled olyan lenne az élet,
Mint levegő és víz nélkül a világ.
Mintha meghalna a pirkadat:
És szárazul dideregnék a vízesés alatt.
Megszülettél, mosolyogtál,
Barátok lettünk, testvérek,
De te itt hagytál engem,
Egyedül magányos lettem.
Remélem, kicsi szívedben
Még egy ember elfér,
Ki mindig melletted áll,
Az nem más, mint egy testvér.
Születésnapra
Kicsi voltam még, mikor te születtél,
Hirtelen az életünkbe csöppentél.
Tán nem is gondoltam, hogy ilyen egy kistestvér,
Bár mosolyoddal akkor is lekenyereztél.