Versek a természetvédelemről
Hatalmas erdők, tengeri armadák,
E modern kor már pusztulásra ítélte.
Mert az ember természet elleni harcát,
Mind jobban fokozza a jövőre nézve.
Gyönyörű látvány a virágzó hárs,
e káprázatos növény maga a varázs,
ebből főzött tea régi népi gyógyszer,
sokat tud erről az öreg füves ember.
Te drága Anyaföld!
Meddig tűröd még sanyarú sorsod?
Mikor lázadsz fel végre?
Vesd már ki magadból a mocskot!
Láttam a neten egy filmet,
javaslom, nézd meg te is!
A hülyeség kora a címe,
s utána gondold végig.
"Védd a fákat, egyél hódot!"
Mondja ezt a fáma,
De miért akkora gond, ha a szemét máshol landol, nem kukába`?
- A kocsid kipufogójából előtörő gázok
Okolhatók azért, ha melletted fuldoklik a párod.
Még mindig ősz van
Zordon szél fújdogál,
Az őszt messze fújja,
A tél küszöbön áll,
Erre tévedt útja.
Szaladj az úton, hátra se nézz,
Előrébb haladsz, hátra se lépj.
Ne kérdezd, ki vagy, ki lennél,
Hagyd magad, nehogy vezekeljél.
Ha egymásnak teremtett az élet,
Szeress hát úgy, ahogy én érzem,
Felfigyelem most a természetet,
Ahol a kis madár szépen énekel.
Élőlény, melyet élősdik laknak
Ó, te Föld! Ózondús ég vett körül hajdan.
Millió lény úszott óceánjaidban,
Rejtelmes világod telve fatengerrel,
Őserdők és folyók harsogtak a széllel.
valóság és apokalipszis
Sötét füst gomolyog az egykori kék égen,
szürkébe borult táj mered nap reggelében,
energiafaló gyárak ontják méreg-gázaikat,
szmog levegője terjeng városok utcáiban.
Tékozló világ, van még idő megbocsátásra!
A Föld szája csuklik, kivesz a korom,
befüstöl engem, elvész a korom.
Ne Tedd Szemed Elé Tétlen Tenyered!
Zengő vihar jő, meggyötörtek felhők,
Borús égbolton bánatosan felbőg.
Vadul tajtékzik talpig feketében,
Villámok szelnek át égi ösvényen.
A gondolat szabad, mint a szél.
Mégis mennyi falat emeltek már
mindkettő köré.
Valamikor zsongott tőlük az erdő,
mikor még egészségesek voltak a fák.
Halk vízcsobogás zaja mellett némán
álltak, s csodálták ezt a harmóniát.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A Föld kel, ébredő szemét rám emeli,
tisztelettel jövök hozzá, megneszeli.
Elnyújtózom Anyácskánkra, vele rezgek,
nap fényével takarózom, ő is megérkezett.