Versek a természetvédelemről

Halász István

Siklókaland mesevers

Egy sikló egymagában
napozott egy stég aljában.
Éppen azon álmélkodott,
milyen volt a hal, amit fogott.

Tovább...

Kerekes Eszter

Rombolás

Összetaposott lelkemmel nézek a nagyvilágba,
Mint pusztuló rózsának levél hullása,
Semmi ez a fájdalom,
Ami most már szinte csak kis ártalom.

Tovább...

22

Horváth Alpár

Mit tettél ember?

Istened, Alkotód, a létbe hozott téged
Szeretett és elkészített mindent néked.
Mindened megvolt, mindened,
De neked, oh! ember, sosincs eleged.
A minden, még nem minden és még több kell...

Tovább...

44

Kovács Anita 79

Pusztító Erő

Emberek csatáztak,
viharok dúltak.
S az emberi lelkek
mind porba hulltak.

Tovább...

36

Tóth Dániel

Az erdő

A fák tömege,
A föld tüdeje,
A föld ősereje.

Tovább...

29

Ágota László

Emberré lettünk, de meddig?

Valamikor hajdanán,
az emberiség hajnalán,
majomforma volt a lényünk,
a természettől nagyon féltünk.

Tovább...

013

Tóth József

Természet

Olyan ostoba élőlény az ember,
Elköveti ugyanazt nem egyszer,
Ostoba hisz tudja mi az mit szabad,
És a büntetés elől csak szalad,

Miért robbant ki újabb háborút?

Tovább...

14

Halász István

Megéri!?

A haszonvágy a gyönyörű tájba nagyot harap.
Neki a természeti értékek nem számítanak!
Lelketlen betondzsungelek taposnak el virágokat,
szép tavakat, hegyeket, csendes, békés nádasokat!

Tovább...

01

Vizeli László Antal

Valóvilág

Napról-napra szebb a természet,
mely ébred és zöldell
virágba borul a világ,
mely termést és új életet nevel.

Tovább...

13

Szentgyörgyi Dávid

Büszkeség

Kevesebb mint egy emberöltő múltán
Az ég ismét felhőkbe borult már
Sötét felhők uralják ismét az eget
Árnyaikat vetik, vakítják az embert...

Tovább...

10
 
1...171819
 
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ