Versek a természetvédelemről
Gyerekszemmel nézve egész nagy a világ,
De a nagyság mögött mi rejtőzik hát,
Holmi kis föld és a pusztuló természet,
Mi lesz, ha a háború nagyobb eszmét vet,
Mi marad e földből?
Eredetije olajoshordóra vésve...
...S felhorgad éji, akácos úti, harsány sóhajom!
Hallják, kik feszes tartásban
szochaladó álmot élnekaztán is,
hogy ihlető allémmal tél vizén fűtögetnek.
Narancssárga hajkoronáját fújja már a szél,
Télen hangja fagyos, oly keveset beszél.
Tó partján áll, és holtáig vár,
Nem olyan ő, mint egy nyári homokvár.
Az erdő zenéje
Találj rám, míg van út, mi idevezet.
Intek neked... karjaim feléd hajlók.
Itt nem találsz zárt kaput, csukott ajtót,
s terítek majd puha avarszőnyeget.
Ifjú diófa volt, szép dísze a kertnek,
harmincéves korban ilyen növény gyermek.
Tűző Nap ellen árnya menedék,
madarak pihenték ágai rejtekét.
Levelei között bogarak bújtak,
békés léte felett évszak idők múltak.
Mezítelenül jöttem ki méhedből
A Föld Napjára
Mezítelenül jöttem ki méhedből, Föld Anyám,
porodból alkotott Ádám-ivadék,
s egy nap mezítelenül térek oda vissza,
s a kettő között, itt e percnyi létben,
rajtad s belőled élek,
mint gyümölcs a fának ágán,
vagy bolha kutya szőriben.
Emberek, most hozzátok fohászkodom,
tönkretettétek a földet, rémálom!
Könnyezik a Föld. Sápadt, zokog keservesen.
Erőtlen, könnyei szennyezett patakká folynak.
Benne az élet segítségért kiált, jajgat -
Most tehetetlen, reményei egyre csak fogynak.
Vihar leszek, rendet teszek,
gyárat, mérget eltűntetek.
Földet, vizet nem szennyezek,
minden jóra emlékezek.
Avagy az illem hiánya
A járdán s a fűben ott a sok szemét!
Némely embernek nem szúrja a szemét?
Itt a csokis papír, amott cigis doboz.
Telik a nejlon zsák, gyűlik a szemét.
Ha tehetném, s míg erőm futja még,
a tengerből sok kis jeget visszavinnék
oda, ahol születik.
Muzsikál az erdő,
S az élet társra lel,
Igazi otthonként
Békességgel felel.
Az ablak előtt madáretető.
Nem egy, hanem három. Degeszre
napraforgómag, köles van benne,
s hogy senki ne legyen kizárva,
a hármas ablak párkánya is
kész már a lakomára.
Most éppen csöndes a víz, nyugodt,
nem háborog, nem is haragos.
Te is érzed?
Nyugalmat ont, oly simogató!
Mentsük meg a Földet! Hangzik a kiáltás,
ez ma a legnagyobb kihívás.
Olvad a jég az üvegházhatástól,
elpusztul a Föld az emberi pusztítástól.