Versek a természetvédelemről
Mátra szívében a hallható csend,
Léptem neszét hallom,
Meg a kacsabeszédet.
Ha én lennék a Föld, magammal nem bírnék,
hangos jajszavakkal állandóan sírnék!
Elsírnám bánatom minden földi lénynek,
zokogó szavaim fel a magas égnek!
...születtem mint világ-bontó
és eltemetnek a Nap alatt
Korrom:
koromfelhő,
füstfelleg,
perforált ózon,
fortyogó lángtenger
a Nap.
Apevában is
Jó lenne törődni a világgal
haldoklásában.
avagy a régi Magyarország nagy kincsei
Árva vára
Nem árva mára,
Sok-sok turista
Sok száz éve gazdája.
...vadonélők rovására nő a haszonállat:
...ketyeg...
becsüld.
A lét sövényén élni, akár
indaként kapaszkodó sarj,
vágyódva a magas felé,
hová nem ér el földi zaj,
belerögződve a jelennek
szűk határai közé zárva,
az idő selymet terít rá,
mint a libbenő lepke szárnya...
Szeress minden rózsát
Csobogó kis patak
Partján pezsgő élet...
Bokrok és virágok,
Vidám madárének.
Még csak suttogott az Erdő
Egy késő őszi alkonyon.
Elmondá, hogy fáj sebe,
Mit okozott az Idő.
Kezeddel ügyesen jeleltél.
Gorilla létedre több volt benned az emberség.
Megtanultál ezer szót
azok nyelvén, kik nem hallottak zeneszót.
Nem panaszkodom, ilyen az életvitelem.
Megszült jó anyám, ember lettem hirtelen.
Nem kértem én az életet senkitől,
porszemnyi ember lettem a semmiből.
"Nyári napnak alkonyúlatánál,
megállék" a szeretett Tiszánál,
szilaj vizét ma gátak szorítják,
két erőművel kemény munkára fogták.
Eleven húsába a Földnek
hatol az ember,
szövetei kis részekre törnek
nagy fegyelemmel,
pusztítójának csak hull a könnye
nagy kegyelettel!
Imígy szólott Isten a hatodik napon:
Dolgom elvégeztem, boldog vagyok nagyon.