Versek a természetről

Hodosi Imréné

Novemberi ibolya

Megnyílt az ég csatornája, eső hull
gyöngyként csapkodva, s csatakokban áll,
novemberi, szürke égbolt
ki-kiönti megtelt dézsáját.

Tovább...

3067

Mészáros Lajos

Az erózió

Óriás hullámok
nyaldossák a partot,
természet erői
megvívják a harcot.

Tovább...

Lecsek Ilona (Ilpaki)

Őszszerep

Rőt avartakarón pihenő léptek
kihallgatják a nesztelenség dalát,
játszva az ősz színeiről regélnek,
megismertetik az évszak zamatát.

Tovább...

Mészárosné Gárdosi Gabriella

Természetesen

tanulj a nyártól
ősztől téltől tavasztól
négy nagy tanító
*
minden virágzás
csendjátéka - szárnyaló
boldogságdallam
*...

Tovább...

Bajzikné Panni

Indigókék Balaton

A november meglepően meleg.
Redős homlokán
izzadságcsepp pereg.
Langyos szele...

Tovább...

411

Budaházi József

Mag

Piciny mag, amely élettelen,
mégis mivé lesz, érthetetlen.

Tovább...

2648

Jousse Elisabeth

Őszbe hajlón

Még mindig az őszről

Őszbe hajlik már a vidék,
s mint öregedő anyóka,
hogyha közeleg a vég,
váltja ruháját komorra.

Tovább...

Jurisin (Szőke) Margit

Virágom

Nézem a virágom,
sajnos, nevét se tudom.
Révedezve bámulom,
mint az őszi álom...

Tovább...

Tán Ferenc Gergő

Bús madár

Jobb később, mint soha,
Anya helyett néha mostoha.
Jó munkához idő kell,
Új élethez is 9 hónap kell.

Tovább...

Virginás András

Könyv az avaron

Egy régi könyvben megsárgult lapok,
kevés írás, inkább hangjegyek,
félig nyitottan áll az avaron,
ősz hullat rá színes levelet.

Tovább...

Tóthfalvy István

A virágok kinyílnak

A virágok kinyílnak
A patakok csobognak
A virágok hervadnak...

Tovább...

Hegyháti Roland

Szőlő és dió

Öreg karón támaszkodó szőlőm
Gyökere tápláló hantot ölel.
Bőségben gyarapszik lágy esőn.
Kapálom sorait örömmel.

Tovább...

Dobosi Györgyné

Varázslatos éj

Tükörvers

Nyújtózik a késő este,
betakar a nyugodt éj leple,
szerelem is ébredezik,
horizont köré teljesedik,
csillag fénye hívogatja,
fáradt nappalt pihenni hagyja,
földre vigyáz a sötétség,
megvilágítja a Hold-vénség.

Tovább...

4040

Fodor Zoltánné

Gondtalan gyermekévek

Olykor homok csiklandozta talpunkat,
máskor rideg, köves talaj törte fel,
nem szegte hangulatunkat
sem viszketés, sem fájó heg.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom