Versek a természetről
Hallani véltem egyszer a Csendben
Madarak röptét és lágy zeneszót...
Trillázva húzta - szakítva lelkem -
Lágyan a húron cigány a vonót.
fénylő aranykorong
bukik alá az égen,
a Nap lemenőben,
már nem világos, még nem...
Déli szél simogat
nyári est csendjében,
elbújt a napi gond,
előjött jókedvem.
Megkevert világ
Hideg napok után
Visszatért a nyár.
Júliusi bolondság,
Fülledt délutáni ájulás.
együtt ázni a szakadó esőben
ömöljenek ránk az eltékozolt percek
átadni magunkat könnyedén - erőtlen
mert Te kellesz Neki és én kellek
Szikra pattan ki
ezüst burkából a levélnek.
Csendes magánya az erdőnek,
ágak roppannak őzek patája alatt,
csendes félhomályban rikoltanak a rigók.
Balatonvilágos/Aliga
Gyönyörű szép Balaton, itt van Badacsony,
fák közt a vonat zakatol, szívem zakatol, mikor kinézek az ablakon.
Fújja a szél a vitorlát,
iszap alól törekszik fel az óriás.
Mily szépséges ez a nyár,
a patakcsobogás,
gondtalan álmodozás,
csicsergő kismadár.
Jeges árba fúl a lét,
patak hídját törte szét.
Nem nyugszik az áradat,
átszakíthat gátakat.
Szemeiben vízszínű csend,
Hideg lábfeje az ég felé mered.
Lágy hullámú folyón úszik,
Ott, ahonnan az élet is ered.
Hegyi alkonyat
Fáradt, égi vándor
Nyugovóra készül.
A nyugati égbolt
Csodásan megszépül.
Úgy simul rám a fény
mint késő délutánra
a nyárvégi alkonyat
mikor a Nap lenyugvó
lángsugarában vöröslő
pászmák játszanak
s még felizzik a táj...
Pirosló pipacs párját keresi,
pirosló vér a szívét tépdesi,
pirosló magánya mételyezi,
pirosló szirma magát tegezi...