Versek a természetről
Szép tavasz eljön, az illata árad,
messzire elfut a bú meg a bánat.
Tábortűz mellett alvó kis róka
Tudja jól, senki nem gondol róla.
Őszi éjszakákon összegömbölyödik,
Mint fonál, mi felgömbölyödik.
Még fölveszi zöld kabátját, ha álmából ébred,
még mosolyog, ha kinyílik egy újabb virág,
még szépségével a csillagokkal kérked,
de érzi, elpusztítja a rohanó világ.
Véget ért a nyár,
cinegemadár.
Dalod búsan száll,
- kis cipőt, kis cipőt adjál!
Napfény bujkál a sötét felhők között,
De tudd, a Nap ott létezik mind fölött!
Legyen bármilyen goromba, vad vihar,
Ha erre gondolsz, s reményed is kitart,
Meglátod, a rózsáidon megcsillan!
Nézd, mily kék a Hold ott fenn az égen,
ragyog, szinte megigéz a fénye.
Néhány sirály halkan szállt alatta,
talán a sóhajos éjt avatta?
Éteri hangok, az élet újra dalol,
angyali kórusok zsonganak valahol,
sokezernyi dallam egymásnak felelget,
ébreszti álmából a szívet, a lelket.
A vadgerle hajthatatlan,
Fújja dalát egyhuzamban.
Itt ülök a madárdalban,
Friss tavaszi fuvallatban.
Tavaszköszöntő
Ébredj, Tavasztündér,
Vár rád tengernyi feladat,
Lehelj életet fűbe, fába, virágba,
Nyíljék a kikerics, hérics, füzike, hóvirág, ibolya,
Illatuk lengje be a tájat...
Áll az erdő szélén a magányos tölgyfa,
alatta az erdész a baltáját fogja.
Ne bánts kérlek, én is élek, könyörög a fája,
itt állok már évek óta a lombok árnyékába`.
Zümm-zümm-zümi, méhecske!
Miért jársz a méhesbe?
Tavasz van, hát szorgoskodok:
virágport és nektárt hozok.
Bleky kutyám
Pécs városában él egy különleges és bölcs kutya,
Akinek tanítása, tudása nem más, mint a kutyapszichológia.
Szeretném, hogy e csodálatos lényt mindenki megismerje,
S hogy a kutya doki csoportnak a működését, neki megköszönhesse.
Lassan aludni tér a tél,
Nyomába ébredő tavasz lép.
Madarak lágy hangján csengő dallamok,
Csalfán enyhének tűnő hajnalok.
Jéghideg éjben
a Mátra tövében
a farkasüvöltés
úgy suhan át,
hogy a gazda,
ki hallja...
Múlik az idő,
szinte észrevétlenül
peregnek a szemek
Időapó kezében lévő
homokórájában.