Rövid szomorú versek
Akar a láb
Fáj rá, de lépek.
Fáj, de rálépek!
Bár rálépek,
rá bár lépek.
Szitáló november keserű sót mos le arcodról.
Ma nem sikerül kiszakadni a mindennapi harcodból.
Ha már minden elhasznált és avítt,
s a jog terít meg hiányos asztalt...
A világ peremén
A pillangók hullámzó játéka
Üres embernek gyenge árnyéka.