Szomorú versek

Gy. Orbán Éva (Evanna)

Fájdalmaim

Halottak napján is virít még
az együtt ültetett négy kis rózsatő.
Virágát elhoztam neked,
izzanak bíbor szirmai,
mint gyertyáim s a szívem
lobogó lángjai.

Tovább...

Csizmazia Gyöngyi

Szomorú ünnep

Szomorú szívvel, lassan ballagok,
kezemben gyertyát szorongatok.
Elnézem a sírok hosszú sorát,
csillogó márványt és szerény mohát.

Tovább...

1816

Ebergényi Anita

Nyomot hagyott

Várnak már az angyalok
Nincsenek se képek, se hangok.
Olyan ez, mint egy álom,
egy régóta dédelgetett átok.

Tovább...

Csirke Zoltán

Barbi és mama

Fut velem az idő
sóhajtások mentén,
születünk és halunk,
mért van ez így rendjén?

Tovább...

Csiki Attila

Ellök a csend

Kis pad nyújtózik előttem a tájban,
gondolatom felé visz, megremeg lábam.
Hátam nekivetem most a pillanatnak...

Tovább...

Antal János

A bánat percei

A boldogság partjairól kihajóztam a bánatkönnyek tengerére,
A vígság álarcát magamra öltve evezek tova a fájdalom és a reménytelenség ellenére.

Tovább...

Péteriné J. Erzsébet

Soha

Élete válságos perceiben mindenki egyedül marad...

Talán soha senkit
nem szerettem még ilyen nagyon,
ilyen eszelősen, ilyen rettenetesen.

Tovább...

812

Antal Sára

Magány és csend...

Nem az a magány, ha egyedül vagy,
de kint a világban barátod ezer...
A magány társtalanság, baráttalanság...

Tovább...

1817

Schmittinger Katalin

Tél

A földön fekszel, dideregve, csukott szemmel.
Fagyos lelked egybeolvad a természettel.

Tovább...

Fehér Bálint

Sajnálom

Nem vagyok elég, és ezt sajnálom,
Nagyon szeretlek és sajnálom...

Tovább...

34

Cser Boldizsár

Régi-új érzelmek

...S rengeteg szomorúság gyötört
Régen megannyi érzelem emésztett
Sokszor magam éreztem kevésnek.

Tovább...

22

Mészáros Bernadett

Ember

Nem vagy embernek méltó,
csak egy undorító korcs,
egy nagy kupac szar,
némi hús, és rengeteg zsír a csonton.

Tovább...

Szentendrei Katalin

Elveszve

Midőn a reggeli napsütés eltűnik egy hideg őszi napon,
feltámad a szél és fagyossá válik a levegő,
kihunynak a színek, fakóvá válik a tér,
és csak bóklászol a szürke tájon,
de sehová sem tartozol.

Tovább...

L. Papp

Nélküled

Mert nem vagy velem, nélküled sajgó jaj
vagyok, tovaszálló, alkonyi pára,
hiányod kereng az est katlanában,
leszálló légben imbolygó, mély sóhaj.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom