Szomorú versek
Ne keresgéld emlékeidet,
mert találhatsz köztük olyat,
hogy megszakad a szíved!
Fagyos, hideg, színtelen az ősz, már eltűnt a meleg nyár,
Utolsó, magányos leveled még szívemben kalapál.
Gyűlnek a csekkek,
már eltemetnek,
osztanám pénzem,
de hogyan, kérem?
Ha egy nap úgy érzed, jelentettem valamit,
Ha egy nap, fájni fognak saját szavaid,
Nyugodtan keress meg engem,
Hisz itt élsz, a szívemben.
Könnyek, amik kicsordultak
Cseppjei mind rólam szóltak
Szomorúak, és igazak voltak
kis barátnőm emlékére
Mikor a gyermekek felmennek a dombra,
vadvirágot szednek anyjuknak csokorba.
Gondtalan kacagva, boldogan dalolva,
nyulacskát keresnek minden kis bokorba`.
Csak egy lány vagyok, ha tetszik, ha nem,
Nekem is van, hidd el, rengeteg kételyem.
A világ átvert nem egyszer, nem kétszer,
Voltam már sokaknak semmi más, csak játékszer.
Boldog vagy nélkülem is, jó ezt látni,
Neked nem volt nehéz mást találni,
Hiszen te vagy a fény minden közösségben,
Úgy ragyogsz, mint a csillagok az égen.
Sötét árnyak bábja a hajnalon,
elmentél, hiányzol nagyon...
Elindult a vonat, s csak ment, ment,
S a hegyeknél volt, hol fent, hol lent.
Rajta ültem én is, csak száguldott a vonat
Olyan gyors volt, mint egy röpke gondolat.
Harcoltam az élettel
élet és halál között lebegek
ami volt, azt sohasem feledem
amíg csak élek, mindig megkönnyezem.
Miért maradtak el elsírhatatlan könnyek,
amikor torkomon akadt minden egyes szó...