Szomorú versek
Ködbe burkolózik e táj,
a szívembe beköszöntött a szomorúság.
Elragad egy árny,
és nincsen többé áldomás.
Andráskereszt, balra nézek, átlépek a síneken,
mégis szemem rajtad marad, ó, fémkapcsos végtelen.
Falak, az irtóztató falak.
Megvédenek vagy rád omlanak.
Körbevesznek immár népeket,
S tövükben elárvult kéreget.
Idegek kötélen táncolnak,
Bilincsek szorosan láncolnak.
Falról csepegő förtelem...
testi és lelki kín
A csecsemő is szenved, ha szül a nő,
kiesik puha fészkéből, az anyaölből,
tüdejébe hasít a levegő.
Síró hangjával jelzi,
első alkalommal
találkozott a fájdalommal.
Ne kényszeríts olyanra, mit nem akarok.
Ne bizonyítsd be, hogy a hibás én vagyok.
Az esélyed ellőtted, és most csak várok -
Várok arra, hogy mondj valamit, s hallgatok,
Hallgatlak, hallgatnálak, de csak bámulok.
ürességből lesz, ahogyan a tél
lombját vesztve nem sóhajtozik,
csak néma akarással tépi lelkét,
ki már nem remél.
Eljött egy új év, itt a farsang ideje,
most másról szólnak az ünnepek,
elcsendesedett a zene...
Egy esztendő ismét elszállt,
magunk mögött hagytuk
a mulandó lábnyomát,
talán csak a porszemnyi idő
utazott velünk a végtelent kutatva,
magával vitte
a megélt történések boldogságát,
melyek életünk könyvtárának...
Tilalom
Nincs hangja,
s nincs bál,
kiszét se égetünk...
Kemény katona kerget vonatot.
Kezében hord megannyi csomagot.
Csomagban csempész ezer emléket.
Magával húz ismert emberkéket.
Ez az ünnep más lett, mint a többi,
Nem lehet már ugyanúgy örülni!
Együtt lenni olykor lehetetlen,
Közbeszólt egy vírus, elkerülhetetlen...
Elmúlt már szilveszter napja,
volt, aki boldog is volt biztosan.
Én könnyektől áztatott voltam,
hittem titkon, az új jót hozhat.
E szilveszteréjjelen, bár okot nem találunk,
ünnepelni kénytelen oktalan világunk.