Rövid szomorú szerelmes versek
bezárultam most előtted
sündisznólelkem összegömbölyödött
talán megölelnél talán simogatnál...
Naplemente eltemetve nyáréjszaka éjjelén,
mert olykor minden sötét, elfeledve, mint a tél...
Nézz a szemembe, kérlek,
Lásd meg a hamisságot csalfa mosolyomban.
Érzelmek dúltak, vágyak teljesültek.
Keserűség, bánat ezzel vegyültek.
ha látlak
Nehéz a levegővétel, úgy érzem, megfulladok...
ha látlak, szívem túl intenzíven dobog,
próbáltam eltűrni...
Sötét van, a lelkem fázik,
Ez egy kietlen pázsit,
Mérhetetlen fájdalom...