Szomorú szerelmes versek
Már nem emlékszem mikor
Átvert nemrégen sokszor
Meg nem érthetem miért
De kell élnem valakiért
Egy mágikus érzés, ami nem hagy el.
Úgy érzem, belém fagy a szó.
Épp most hagyott el, mégis visszanéz rám,
Mintha a szíve még szeretne.
Minden vagy, és semmi,
Miért kell mindent tönkretenni?
S ha majdan egyszer lelkem téved,
Mesélhetem neked szép mesékkel,
Miért szerettelek úgysem téged,
Hisz` elvesztettem kékes énem.
Életembe rügyként jöttél,
S gyönyörű virággá lettél.
Magam is virággá nyíltam:
Ragyogtam, ahogy szerettél.
Kezem mosom a Tiszában,
Látom azt a lányt, oly szépet,
Lelkem hűsítő nedűjét,
És látom is már a véget.
Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.
Sokadjára látom könnyeid,
Mert boldogság nem érint.
Szabadjára engedlek,
Hogy ne legyél rabja eme érzelemnek.
Kerestelek erdő mélyén,
Körbenéztem gombák mérgén.
Lestelek már árok szélén,
Nem talállak lelkem fészkén...
A szavak, melyeket nem mondhatok ki,
Belülről lassan emésztenek, égetnek,
Szeretném ordítani a világba, amit érzek,
De lenne olyan, aki meghallana engem?
recycling vers
Nem tudhatom, hogy másnak ez érzés mit jelent,
De nekem heves szívdobogást,
Sok örömet és csalódást,
Zord-szomorú, boldog-könnyed lelkem világa.
Remény
Készen állt szívem,
hogy odaadó legyen,
kijátszották százszor
jelmezes emberek.
Eltelt a nyár, és még mindig várok,
azt mondtad, eljössz hozzám, csalóka
álmok, talán álom lehet? Vagy igaz,
a szél langyosan fúj, a fülembe
súgja nekem azt.
Részegen írt érzelmek 2.
Emlékszel-e azokra a napokra?
Engem most csapott meg az emlék szele.
Mikor érzéseimet írtam a lapokra,
miket a kezedbe nyomtam, közben valamit dadogtam...
Mondja el neki valaki, hogy köszönöm,
De nem fogok érte sírni örökkön.
Mondja el neki valaki, hogy szerettem,
S e játszmában nem én vesztettem.
Nem akartam beléd szeretni,
Jó lenne a neved elfelejteni.
De nem megy az ilyen könnyen,
Ezért sokszor kicsordul könnyem.