Szomorú szerelmes versek
Rólad suttog minden virág,
Leckéztess csak, zakkant világ!
Bársony szirma kéken hallgat,
Kóbor kedvem lassan ballag.
Játszol,
akárcsak egy kisgyerek,
ki egy új, érdekes játékra lelt,
s betelni nem tud vele,
úgy használod sebzett szívem.
Vak boldogságom száműz
Fájón örök sérelmeket,
Kőszívemre bénán ráfűz
Reménytelen érzelmeket.
Minden emlékem elcserélném egyért, ami veled közös,
A szívem arra, hogy egyedül áll le, már nemcsak gyanakszik.
Egyre homályosabb az arcod, ezért van, hogy rólad minden versem ködös,
Reggel te leszel, akit elsőnek meglátok? Bennem a kétely gyarapszik.
Az én ajtómon már nem kopogtat kezed.
Az én szemembe már nem néz többé szemed.
Az én kezem már nem fogja a tied.
Utánam már nem dobog a szíved.
Tavasznak hírnöke szemed világában a remény,
mely lángoszlopként melegíté fel zimankós lelkem.
Hangodat táncra kéri az első lágy szellő, melyben
a fecskék hada oly könnyen száll, s én is szállok velük.
Hosszú napok telnek lassan,
ürességet hallok a szavakban.
Harcot vívok oly csendesen,
a szívem és az eszem nem engednek el.
Elfogytak szavaim, csak a néma létezés van.
A szétszórt, apró mozaikok végzik a dolgukat,
kavarognak, majd rendeződnek sorra a fejemben...
Egyszer csak összeáll a kép, és én
hirtelen megint ott találom magam,
összekuporodva és dideregve a szíved közepén.
Telnek az órák,
S ahogy gondolok Rád,
Átélem a közös életünk
Pillanatait.
Szenvedek még néha hiányodtól,
Egyedül fekszem messze a régi álmoktól,
Rád gondolok, és a régi szép időkre,
Egyszer azt mondtad, kezem fogod mindörökre...
Mint aki ruhát próbál
estére, ha eljön a bál,
úgy fénylett a világ,
s a fákon megannyi virág.
Mellettem vagy, s mégis távol,
Most is egy csodának látszol.
Enyém sohasem leszel, tudom én.
Most is elszáll, mint pára, a remény.
Északtól egészen messze,
hol nyáron jő a fecske,
élt egy svéd lány.
Élt vele egy fiú,
ki néha más lányokkal is élt,
így a svéd lány is máshol keresett bért.
Sarokban állva várja, hogy valaki megszólítsa,
Valaki odalépjen hozzá, majd meghódítsa,
Ragyogó fényével odavonzza a tekinteted,
Te meg balgán azt hiszed, majd kiismered,
A játék kezdetét veszi, azt hiszed, nyerhetsz,
De itt nem lehetsz más, csak egy vesztes.