Szomorú szerelmes versek
Kezed végigszántott rajtuk,
Mézes dalra fakadt mind,
Álmok, miként együtt hajtjuk,
Szívem begóniát hint.
Szeretlek az utolsó szívdobbanásomig,
szeretlek, míg levegőt veszek,
ameddig nyitva a szemem.
Minden vágyam, foghassam újra a kezed,
nézzem a szemed, s elmondhassam,
Te vagy az életem.
Kérlek, könyörgöm,
engedj a szeretetnek utat, ...
Az elveszett világom peremén
némán guggolok és egy
régi, bús dallamot hallgatok,
visszhangozva szívem ritmusát.
Indulnom kéne, hisz nincs maradásom,
eladtam a boldogságom
ostoba szívemnek hirtelen döfése végett.
Ne szeress engem!
Mert ha csak így tudsz szeretni,
nem akarok általad szeretve lenni!
Ne szeress engem!
Ha így tudsz szeretni, hogy mellettem
ébredsz fel, de mást akarsz ölelni!
A nyári Nap besüt az ablakon.
Ideje valamit bevallanom:
Azért vagyok itt, mert rád várok,
Mindent már nagyon bánok.
Hajol a lélek.
Átkos szerkezet tart itt.
Miért erős a szív?
Búcsúzom az összes tőled kapott hazugságtól,
Minden szép reménytől, lázas éjszakától,
Hazug ajkaidnak forró csókjaitól...
Hó nincs, de szívem hideg,
Karácsony este átjár az ideg.
Hol is tarthatnék ma este,
ha nem lenne szívem elesve?
Lemondólevél
Hát, szerelem, jól bedőltem neked,
Azt hittem, valóság, azt - mégiscsak képzelet...
Szemedben ott csillog a fájdalom,
Az együtt töltött nappalokat megsiratom,
Fájdalmamat előled majd eltakarom,
Minden érzésemet irántad megtagadom.
...Gyenge karja most még kajla.
Csatadallal erős szíve.
Úgy forgatja, mint senki se.
Sajnálom, hogy kevés
voltam neked, nem tudtam
megadni, mit kellett volna,
ami elég lett volna
szerelmedért cserébe.
Szeretném, ha béke uralkodna.
Minden elhangzó szónak,
ártatlan elcsattant, igaz csóknak
komoly, őszinte súlya volna.