Szomorú szerelmes versek
Tegnap még volt remény, ma már semmi...
A holnap erős marka kegyetlenül facsarta ki.
Most már csak az elhaló lélegzet,
Hogy bár pár évvel ezelőtt Te,
De legyen inkább öttel én...
Előbb fogantam volna.
Dörr. A villám fákat gyötör.
Csepp. Tengernyi parányi perc.
Csend. Hol vagy, Te drága gyönyör?
Ping. Halkan vonaglik a terc.
Megtaláltam.
Elvesztettem.
Elvesztettem?
Az nem lehet.
Buszon ülök, de te nem vagy itt.
Nem hagynak nyugodni a gondolataim.
Nem értem, mi történik velem,
hiszen még alig ismerlek.
Csillagként vezet
Tekinteted az éjben,
Látom a fényt
Szemednek tükrében!
A tündérmesék viszont nem mindig érnek jó véget
Láttam szép SZERELMET csupa nagybetűvel.
Egymásra néztek, s fellobbant a láng, mint a filmekben.
Egy pillantás alatt született, s nem lépésről lépésre épült fel.
Nem láttam én még ilyen csodát soha életemben.
Bánatomat versben mondom én el,
hiányzik a csókod, ölelésed,
szomorú az életem nélküled,
könnyes szemmel nézem a fényképed.
Megszerezni, megszeretni,
Törekvéseimmel neki megfelelni,
Magamat így átadom.
2. rész - Hol a szíved és hol vagy Te?
Egy végtelen utazás az Élet,
csak benne létezel vagy valóban Éled?
Megéled a jót, megéled a rosszat,
egyszer talán boldog leszel,
és elkezdődik egy új korszak.
A napsugár akartam lenni Neked -
Szemeidben csillogva könnyedén,
De te a felhőket választottad.
Felemelsz, megmentesz
S boldoggá teszel,
Letaszítasz, bántasz,
Boldogtalanná teszel.
Ha álmaimnak fele valóra válna,
boldogan élhetnék karjaidba zárva,
Ha a másik fele is valóság volna...
Én nem tudtam, milyen érzés...
Én nem tudtam, milyen érzés boldognak lenni,
Vidám mosollyal, önfeledten nevetni.
Teljes szívvel vágyni egy szerető ölelésre,
Nyugodt szívvel bújni hozzá s megcsókolni végre.