Vicces szilveszteri versek
Szilveszteri kora estén ropogtatom a havat.
Vizes péppé tömörödik csizmatalpaim alatt.
Óév végi a forgatag, teltebb-molett mint máskor.
Csikorogva talpfékezek - trombitaárus sátor.
Túléltük az elmúlt évet,
várunk hát most egy szépet.
Legyen mosoly az arcokon,
minden gyerek jóllakjon.
Az újévre megfogadom!
Nem lesz annyi gondom, bajom.
Magam többet nem sanyargatom.
Nevetek majd, és mosolygok akkor,
ha erre lesz alkalom. Mindennap
eszem, alszom egy keveset, ha
kerestem rá már eleget. Lesz
pihenés vagy hasmenés? Bár az...
Az utolsó napon...
(leoninus)
Az újévnek nem sürgős, nem megy gyorsabban, mint máskor valamilyen rohamban...
Mi csak ülünk a bontatlan pezsgő mellett, és hosszan elmélkedünk mindenek felett...
Vágyva már a pezsgőre hosszasan emlékezünk, kotorjuk erősen, mit elfeledtünk...
Üt az óra, elüti az éjfélt,
mulassunk hát, a jó mindenségét!
Örüljünk, hogy elmúlott az óév,
vigadjunk, mert a helyébe új lép!
Ez a derék nem darázs.
Fekvőtámasz? Ez blamázs!
Zsír rezeg itt, nem izom,
szüntelenül fogyizom.
Nem tudhatom, másnak a táj épp mit jelent,
Nékem gazdagságot mélyen idebent.
Magyarnak minden tájba vagyon vésve,
elmagyarázom, hogy mindenki megértse.
Ellenségeim mind elbocsájtom!
Kút mélyéről hegycsúcsokra hágom.
Ajkam nem hagyja el többé panasz.
Üljön fejemre szerencsemalac!
Hamarosan véged, ácsi,
Viszlát, szervusz, óév bácsi!
Eljárt az idő feletted,
Kiment az erő belőled...
Élt egyszer egy kis hóember,
neve annyi csak, Szilveszter.
Hóemberünk sosem fázik,
nyáron északon tanyázik.
Kedvem nincs most a humorhoz,
azt már tőlem elvették,
mosolyt loptak az arcomról,
és a hidegre tették.
"Különös szilveszter, táncol egy hóember?"
De miért táncol?!
Míg szemem rend után kutat...
Elértünk ennek az évnek is a végére,
A pezsgősüveget állítsuk fel az élére,
Újévi fogadalom meg miegymás,
Marhának a foga igencsak lucernás,
Lehetett volna jobb, vagy szépen zártuk?
Decemberben a napot pólóban láttuk.
Új év jött az Ó után,
bennem a dilemma!
Ideültem nagy bután,
kezemben a penna.