Szilveszteri versek
Ha visszagondolok egy évvel korábbra,
És a korábbi énem minden nagy bajára,
Hogy akkor már mennyit gondoltam a mára,
Kár volt az időt elvesztegetni rája.
Éjféltájt robbanva üt vijjogva az óra
Koccint veled a halál, majd magához ölel
Arcod hasító, éles képének képzete
Lassan kín tüzével éget, öl el
Szentgyörgyi Sándor László (bugyonij)
1956-57.
Hangokból tompulnak le az esték,
ködrongyok úsznak a város felett,
neonok bontják az árnyak testét,
közöttünk jár, susog az emlékezet.
fényesen ragyog
a gyertya fénye
szóljon egy ünnepi dal
oly sok minden forrong bennem
és köszönetem mondanám
most először életemben
sírtam az újév hajnalán
Újév, egy új kezdet, siker, boldogság reménye,
tegnap a holnapba beleveszett, régmúlt időt mesélve,
az adott szóból újat idéz megérve.
Hajnali fénnyel ért véget az este,
szemeidben lángként égett a teste.
Sötétből fényhez nyújtózik a táj is,
torkodat mélyen marja az ánizs.
Mikor bóbiskol már a párolt káposzta,
s csöndben gőzölög csak a lencsefőzelék,
krumplipüréd még a frászt kissé rád hozza,
elzártad alatta, ne parázz, hogy leég!
365 napunk
Ismét elszállt,
Remélem boldogságban, szeretetben,
Békességben töltöttétek mindannyian
Minden egyes napját!
Magyar égen
magyar csillag
éjfélkor éppen
dúdol egy dallamt`,
a dallam ismerős,
magyar ének,
de rá nem jövék
én a címére.
Boldogságot, békességet,
szeretetet, kedvességet,
tiszta hitben erős lángot,
Isten által legyél áldott!
Szilveszter után vagyok!
Vannak vágyaim.
Ha nem is oly nagyok.
Mit hoz ez az Új Év?
Újévi jókívánság
Adjon az Isten, ami nincs!
Szeretetet, mert az nagy kincs,
Bort, búzát, békességet,
Földjeinken termékenységet
Piros, sárga, zöld fények
röpködnek az ég fele,
így hirdetik, vége az évnek,
új esztendő közeleg.
Csend távoli tájakon szimatol,
sóvárgó levél kémlel kert alól,
elmélázva vár mellettem a tél,
mosolyog, kezével érint a szél.