Karácsonyi versek a szeretetről
A gyertyafény is remeg meghatón,
s a csillagok is lejönnek, alább,
és mindenki bejön az öreg ajtón,
aki innen indult az Életbe tovább.
Amikor a szeretetnek ünnepe közeledik,
talán a szívekbe egy csepp béke költözik!
Erdő szélén ezüst fenyő,
havas ággal büszkélkedő.
Hópihe-szárnyon száll az idő,
ünnepre készül a fenyő.
Boldog Karácsonyt
Kívánok Neked
Járja át szíved
Meleg szeretet
Töltsük el együtt
E fényes éjszakát
Üljünk le együtt
A fenyő alá.
Karácsony van. Az angyalok köztünk járnak.
De ne keress ám rajtuk hatalmas fehér szárnyat!
Az angyalok a ragyogó szemű, mosolygó emberek,
kiknek szívében lángol az őszinte, tiszta szeretet.
Kopog az angyal az ablakon,
Mindenkinek súgja halk hangon,
Kinek van füle, hadd hallja:
Jön az éltető reménysugár,
A várt szeretet szívedbe kéredzkedett.
Megszülettünk, hogy egyszer majd meghaljunk,
Még szeretünk, hogy később majd gyűlöljünk,
Az Isten is fáradtan néz vissza ránk,
Mintha, nem az Ő gyermekei volnánk.
Bízom benne, szép nap lesz a holnap
érkezik a hó is, égi üzenettel
ott az olvadt hópihék a szempilládon
ébresztik az álmos, téli reggelt.
Nem is mondtad, mit kívántál
Keresem a boltban, mit is akarnál
Mennyi kincs egy hosszú listán
S talán benne sincs, amire vágynál.
Vártam rád, mikor nem voltál itt velem,
De tudtam, nélküled nem élem életem.
Mióta ismerlek, sok mindent megéltünk,
A világ legszebb dolgairól is beszéltünk.
Néz az égre fel és lásd meg benne a szépet
Lásd téli éjszakán, hogy a csoda hogy jön el
Csillagok melyek mosolyognak rád
És éneklik a szíved legbelső dallamát
Legyen minden nap a szeretet ünnepe
Legyen a szeretet az életünk értelme
Szeresük szüleinket gyermekeinket
Testvéreinket...
Csupán a csend maradt,
s a néma bejglivég mutatja
volt Karácsonyunkat...
Az ünnep elszaladt -
nyomába érni már hiába küzd
a szürke holnap.
Vad szél fúj a város erdejében,
S reszkető veres arcok rengetegében...