Karácsonyi versek a szeretetről
Kis Gyufaárus lányok!
Ne, ne legyen sötét, hideg utca a hazátok.
Ne kelljen fagyban dideregni...
Kékülő kezetek gyakran melengetni!
Közelít, közelít
egy csodás nap,
kicsi és nagy ilyenkor
ajándékot kap.
Karácsonyi fények
Villogtak az éjben.
Gyerekek éneke
Hangzott mindenünnen.
leesett a hó
halkan csendben
őrzöm szívemet lágyan
Félig égett gyertya lángja pislákol az asztalon.
Kinn sötét van, és az ének elnémul az ajkakon.
Sápadt fényben fenyőillat járja át a kis szobát.
Az óra ketyeg, s mutatója átlépi a most határt,
Megállok egy pillanatra, hátha megáll az idő.
Figyeld a csendet, ami a falakon lóg,
Hátrahagyott emlék, a dal neked szól,
Elénekli a múlt hófedte, mesés táját,
Visszahozza szívedbe a karácsony álmát.
Nem a gömbök és
ajándékok áradata
a karácsonyi ünnep
igazi hangulata.
A mosolynak és szeretetnek nem kell varázsdoboz.
Szívünkben hordozzuk, csak a lakat berozsdásodott.
Gyertek ma velünk ünnepelni.
Áldott, megváltó Jézusunknak
Születése napján örvendezni.
Helló, Mindenki!
Jó barátok és Kedves Emberek!
Karácsonynak Szent ünnepén
csupa szívvel viseltessetek!
Az isteni Kisded immár megszületett,
Áldást hozott nékünk, s örök szeretetet.
Bárcsak itt maradna karácsony melege,
Átölelne minket Isten szeretete.
Csak halad, megérint, ha hagyod, átjár,
feltölt. Ha nem, továbbáll, nem erőszakos,
nélküle sötét, rideg e táj, lelked üres, kopár.
Kivezet a sötétből, megmutatja az utat,
melegséget hoz oda, hol fagy van.
Mi kerül a fa alá, csak rajtad múlik,
megkopott tárgyak közt minden halványodik...