Versek a szeretetről
Anyám is hív apám is hív, de én mamához megyek,
Karácsonykor szeretni illik, s ő az, kit leginkább szerethetek.
Teszed egyik lépést a másik után,
a megszokott rutin szerint telnek napjaid.
Azt gondolod, minden megy a maga útján,
s nem veszed észre, hogy nincsenek vágyaid.
Engedd el magad!
Figyelj a légzésedre!
Érezd, hogy vagy!
Ne adj ítélkezésedre!
Mikor a gyermekek sírnak,
s leülnek a közelükben levő padra,
szüleik melléjük guggolnak,
s ha a nadrágon észreveszik a nagyra,
óriásira hízott lyukat,
nem kiabálnak szeretett magzatukkal,
hogy: `Miért csináltad?!
Kucsma...
Ez volt rajta mindig télen...
S a kocsma...
Ahonnan jégkrémet hozott, ha kértem...
Te vagy az, akit mindeki szeret.
Te vagy az, aki nagy
vigyorral nevet,
s te vagy az, akit
kiérdemelnem
még nem lehet.
Ne tisztelj, ne félts, ne kímélj.
Vedd vissza ajándékaidat.
Ne áltass, ne bíztass, ne dicsérj.
ne fizess több italt.
A harag hamar elszáll, a Józan ész lesz az Úr
Egy hang szól a síron túl, légy nagyon boldog és boldogulj.
Ezt kívánja egy érző szív, mely lecsendesül
Egy kedves szótól, gesztustól az ember is lelkesül.
Porból lettem, porrá kárhozom
Mikor majd távozik belőlem minden földi ártalom
Hideg leszek s közömbös a világra
Tövisbokrok borítanak árnyat szerény kis fejfámra
A jó társhoz,
idő kell!
Amíg
olyanná lesz,
ahogy szeretnéd:
Meg kell vívnod -
a természetével!