Versek a szeretetről
Ülünk egy hétköznap megpihent estéjén,
fél szemmel a tévét,
de leginkább téged leslek,
laposan sandítok rád, arcéled elnézném
órákig, szeretem-szerelempercek.
Megérkezett két éve már
egy aranyos, szöszke kislány,
kacagása csörgő patak,
mosolyával rügyet fakaszt.
Ha mindenkihez te mész,
nem hagysz magadnak alkalmat,
hogy megnézd, ki megy tehozzád,
ha valamilyen okból kifolyólag
eltűnnél, elkallódnál.
Szépséges csillogás
Díszmenetben a város és az ország
Pompázatos csillagok árnyán.
Beszédet mondanak a tiszteletre,
Állami ünnep szépsége.
Íveken emelkedünk egy szintig,
Ahol a tudomány már elakadt,
Ott a hit és a gyönge szeretet,
Mely mély érzésekből fakadt.
Az éj
Ritkul az éj,
vörösen izzik hűtlen teste,
a fekete vénákon át
éktelen szerelembe esve.
Aludj, Kedves! Itt az éjjel.
Várlak ma egy új mesével.
Alszik megannyi ember.
Alszik megannyi ember.
Valahol az erdő szélén
Röpködnek a galambok,
Mert itt a tó végén is hallani
A faluban szóló harangot.
Nehezemre esik az írás,
mert kerülget egyre a sírás,
nem fájt volna jobban semmi,
mert így tudtál engem feledni.
A női szépség Belülről,
A lélekből fakad,
Kivetíti arcára annak
Lelkületét,
S arca ragyog, mint a nap.
Veled a világ más szintre lépett,
Ha mellettem vagy, oly furcsát érzek,
Öröm, ha ott vagy, de a félelem...
Itt a helyünk.
Ez a föld kéretlenül is visszahúz.
Ki vagy s ki vagyok én?
Izzadt homlokunkból félresimul hajunk.
A magyar Mózes - híres Álmos vezér,
vele érkezett ide a diadalszekér,
Pannóniát újra birtokba vette,
őt a fia, Árpád vezér követte.