Versek a szeretetről
Van egy érték a világon, mely minden kincsnél többet ér.
Van egy érzés, mely minden ember szívében él.
Van egy szó, mely kimondva nem mindig elég,
szükséges, hogy a tetteket megértsd,
de ne félj, hisz sosem vagy egyedül,
ez az érzés mindenhol elér, bárhol is legyél.
Ez az érték nem más, mint a szeretet.
Egyszer átölelnélek...
Csak egyszer... úgy igazán
Csak egyetlen valódi ölelés,
Amiben a lelkünk kicsit gazdát cserél.
Az élet gyors hullámvasútján ülök,
egyszer zokogok, máskor meg derülök.
A csúcsra kemény munkával feljutok,
utána pedig egy völgy felé futok.
Légy ember minden helyzetben,
minden állapotban, megmérettetésben.
"EMBER" - akkor is, ha nem renomé,
és még nyeremény sem jár érte...
Hiányzol nekem, mert szeretlek, téged!
Vérem pecsétje mindig megtalál.
Pecsét ez, mézem, nem bármiféle bélyeg,
Isteni bélyeg, és nem ördögi pecsét!
Lehetnénk újból elmúlt évek sora,
Lehetne ez szenvedélyünk nem múló otthona,
Lehetne minden olyan, mint mindig képzeltem,
Csak ne féljünk magunktól, ne legyen félelem.
Egy kép nyomán
Arcodra írt imám
Ajkammal olvasom.
Nem neheztelsz talán,
Hogy hozzá imádkozom:
Vele békém s örömöm,
Benne gyönyörködöm.
Türkizkék égnek színarany sugár fénye,
langyos szellő, mely lágyan simítja kezed.
Éltető eső táplálja szikkadt földed,
Mondd, kérlek, meg nekem! Ez vajon mi lehet?
Minden heged egy történettől feszül,
Mit magadban őrzöl mélyen, belül.
Fogadók a lélekhez
Hozz éles kést,
legyen veled számtalan fegyver!
Áldozatod leszek,
a lábad előtt fekszem,
mint egy sebesült ember.
Az nem lehet, hogy annyiszor
hiába csúsztam térden,
s nem lehet, hogy mindez
csak úgy véget érjen.
Nyári napon minden ember kivágyik
jó melegre, tengerhez kívánkozik,
zsúfolt utakon nézelődve járok,
nézem a tarka környező világot.
Az ég szivárványos hadában lengetem
kardom előtted, még a páncélom is levetem,
lásd, előtted én védtelen vagyok,
s majd vérzem, ha halálos sebet kapok.
Elmentem, de szívemben a város,
Én és ő mindig örök páros,
Minden emlék a járdáin ott csücsül,
Padkáin megannyi sikerem és vétkem ül,
A haszkovói utcák, mik emberré edzettek,
Büszkén állok a Kossuthon, hogy ez lettem,
Veszprém szerelem egy életen át, Bébi,
Ki velem nőtt, tudja, és ezt sohase kétli...
Jézusnak
Hajnali fényben
illan az álom;
Éledő szívvel
utánad vágyom.