Versek a szeretetről
Egy nap gondoltunk arra,
Táborozni megyünk Újudvarra.
Ha nem lenne itt kacagás, öröm és móka,
Nem menne senki a hívó szóra.
Nézz rám! Valamit eltitkolsz,
De ne mondd el nekem,
Ahogy azt sem,
Mi az, amire mindig gondolsz,
Én azt hiszem, tudom,
Mert amire gondoltál, én kitalálom.
Mint múló idő, ma úgy száll por.
Nem szól ma dallam, nem jön a jó,
Mint fázó éjszakán táncot jár a Hold.
Úgy érzem én is, hogy más már a szó.
Távol tőlem,
Mégis itt vagy bennem,
Édes Leány, mondd:
Lényed hogyan szeressem?
Lehet-e olyan földi boldogság,
Mi többet ér lelked üzeneténél?
Ma reggel nagy szemekkel ébredtem,
mikor az ablakomban a reggeli fény
rám nevetett.
Kell az ölelés
Leszegett fejjel mentél el mellettem,
mint aki ott sincs, megtépett lelkeddel.
most minden utánunk
végtelen folyosó
mi egymástól távol
de középen tart
és lassan
korlátaink bontja
Oly sokszor elgondolkodtam, vajon miért hozzátok születtem.
Génjeitekből mi maradt rám, mit örököltem.
Mama! Tőled kaptam a gondoskodásra való hajlamot,
a spiritualitás apró magvait, az érzékenységet, hogy
megfeleljek másoknak, a féltés gyötrő kínjait.
Elcsendesült a szél,
Nyugalom órája jött el.
Hajónk árboca nem lengedez,
Adjunk hálát ez időnek.
Mit jelent szeretni.
Mindig hinni - nevetni.
Dacoló szélnek
szárnyira felülni.
Valaki érted imádkozik,
hogy szebb legyen a napod,
és jobb legyen a holnapod.
Gondol rád, eszében jársz,
hálás, amiért létezel.
Mennyi-mennyi érzés kavarog a szívben,
míg az éj markában nyugovóra tér?
Azoknak, akik nagyon szeretnek
azoknak, akik nagyon szeretnek
a poet oldalon
azoknak köszöntőt mondok
Hit, remény, szeretet táplálja Lelked
E csodálatos Haza mindig mereng
Sosem remeg, bátor, sosem dereng
Tájakon álmodó, regényes rengeteg
Halovány dalok, népek, életképek
Történetek, történelem, ékkövek
A szívben hatalom, fejben egyetemes
Kárpátok szíve, mi a Föld közepe...