Versek a szeretetről
Mikor először kimondtam,
nekem semmit sem jelentett,
akkor még nem volt, s nem is lehetett,
benne valami nagy-nagy szeretet.
Májusban akkortájt tündérek jártak,
és - már tizenhárom éve - megszülettél.
Ragyogj rám, ha odakint hó szitál,
s ablakomat emészti a hideg,
fehér ruhába öltözik a táj,
s már nem mozdulnak a folyóvizek.
Szem nélkül kerestem
Látásom nélkül mentem
Szívemmel hallgatóztam
Remegő, halvány fénybe érkező,
angyal ébreszti gondolatod.
Éjjeli álmodba lát,
csakhamar a szívedbe jár.
Amikor elmúlt a gyermeknap,
s kezdődik újra az "élet",
vigyázz, a gyermekben mindennap
ugyanígy teljen a lélek.
Nem volt tegnap nehéz a lehetetlen,
a (családi) kört négyszögesítettük,
precízebben, téglalap volt inkább,
hogy még bonyolultabb legyen a kép.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj.
Mondj valamit,
hulljon le rólad a báj.
Gyűlnek a csillagok
fenn a magas égen,
lényemet betöltő
csodálatos éjen.
Van valami, amit lehet, el kell mondanom,
Ez valami olyasmi, ami nagyon, nagyon jó.
Úgy érzem, így igazi a fejemben,
És mondom, hogy ki akarok lenni!
Haragudj! Ha azt hiszed, hogy arra van okod.
Haragudj! Ha így a gondot könnyebben hordod.