Versek a szeretetről
Szeretlek igazán, szívem legmélyéből,
Mint csodálatos szép fényt a csillagfényből.
Ahogy napsugár ölel szeretetéből,
Mint ahogy harmat hull az éj
Gyönyörétől.
Ellopom az időt, kalitkába zárom,
így a boldogság lesz örökké a párom.
A napot s holdat is elcsenem az égről,
kinyílik szerelmem minden égi fénytől.
Lassan megyek, mélázva,
Gondolkodva, sétálva.
Alig látok, sötét minden,
Félhetnék, de gondom nincsen,
Hisz a sötét enyém, ezt jól tudom,
Sokkal jobban, mint gondolom.
Mily jó egy baráti kéz,
Aki szeret, aki rád büszkén néz.
Mily jó egy kis mosoly,
Mitől az arc nem oly komoly.
Kiszáradt a vis vitalis-tó
Kiapadt belőlem az értelmes szó...
Békesség egy szó, mely mindenható,
Szeretet egy szó, mely vágyfokozó.
Békesség és szeretet csak két szó,
Együtt maga az élet, mely szívvel fogható,
És a boldogsághoz ki nem hagyható.
A tiszta érzelem nehezen található,
De nélküle az élet sivár és fájdalomfokozó.
Takarós napkezdés,
ezer kéz is kevés!
Feszültség kipattan:
Céltalan haragban.
Kertemben él Manó Panna,
arca édes, piros alma,
apró kontya aranysárga,
pitypang-szárral összefonva.
Gyönyörű reggeleink margójára
Rád ontja első sugarát a hajnal,
Nem törődve az ébredező zajjal,
Te nyújtózol álmosan, kócos hajjal,
Pirítós illata száll olvadó vajjal.
Ruth Pfau emlékére
Igazi nagyság
Észrevétlen gyógyít, ad,
Nem győzi le sok
Látott rossz, kétség, hiány,
Hite egyetlen forrás.
Érzem, ahogy lágyan átöleled nyakam,
e pillanatnyi érzés leírhatatlan,
gördülő könnycseppek barázdálják arcom,
mennyország szellője megérintett, hagyom.
A lét-elem
az itt és mostban van jelen.
A révbe merült szeretet,
mely élettel etet,
most rügybe pattan,
és a szívdalban
virágzik,
mint hajnal-balzsam.
Merülj el lélekben mélyen belül,
önmagad tisztaságát adjad kívül.
A fény tiszta energia, amivel épülsz,
gyógyító, segítő, amire készülsz.
A szívemet kaptam,
lelkem befogadtam,
"Csak jóra használd",
üzenték az égiek,
mikor az életemet a
Földre terelték.