Versek a szeretetről
Örök Origó abroszán cikázik a körző,
Szeráf ének, harsona életi, ki őrző.
Csipkebokor fénye előtt ragyogás, borulva fogadja
lelke szeretetkenyerét sorsaként, mit továbbadja.
Azt mondják:
Jobb, ha magányos vagy életed végéig,
Minthogy rossz emberek társaságában legyél egy napig.
Gyermekkor fénye más volt e földön,
volt testvér, vidám gyermeki kacaj,
bújócska, asztalon kenyér,
tető fejek felett, meleg otthon,
szerető ölelés.
Fényes napsugár:
Fákon könnyedén táncol.
Galamb turbékol.
Forró nyár ült az ágra,
Vállamon féltett árnya.
Verset írni szélmalomküzdelem,
bár soraim virággal tűzdelem.
Valahol, a hontalanság szélén
egy kislány cselleng az utca végén.
Édesanyja énekét dúdolja,
rongybabáját szívéhez szorítja.
"Ad perpetuam rei memoriam - ad perpetuam memoriam."
Elmosódott lapon könnyeznek rövid soraim,
Elcsukló és néma hangon írom le szavaim!
A testem erős, s bár látjátok biztos lépteim,
Igyekszem leplezni lelkemből vérző könnyeim.
Az én anyám egy olyan nő,
kit nem tört meg a sors, sem az idő,
kinek tekintete s a lelke tiszta,
egy angyal e gonosz világban!
Csak egyszer írnék rólad,
de nem találom a szavakat,
legyen dicsőn hangzó szózat,
vagy tisztán csengő szavalat?
Rózsaszínű álom,
űzd el a rosszat.
Lelkem sajog,
szívem kattog.
Legyünk gyerekek, kik ujjongva
örülnek egymásnak, és sírnak,
ha a játék után elválnak.
Legyünk madarak, csiviteljünk,
szálljunk égi magason,
legyünk lepkék, apró bogárkák,
kik lebegnek az álmokon.
Addig szeress, amíg lehet,
mert a lét, mint homokszemek,
igen gyorsan leperegnek.
Álmodhatsz szépet, tündérmeséket,
Hófödte tájat, kandallót,
Lelkedben titkon kergethetsz itthon
Időtlen, ábrándos pillangót.