Versek a szeretetről
Szeresd a gyermeket!
Öleld magadhoz boldogan.
A szülési fájást elfelejted,
Ha kis kezével simogat!
Hogy ember vagy,
éld át e létcsodát;
a kerti úton át
a fű friss illatát
érezheted,
és lépteid nyomán
a kövek halk dalát
hallhatod...
Találjon célba szeretet és ajándék
Ha valakit szeretünk, nem elég, ha csak mi tudjuk,
Semmit sem ér, ha tudtára azt szeretve nem adjuk.
Szeretetét - ki bőséggel és nyitott szívvel méri,
Hidd el nekem, sokszorosan az neki is megéri.
Mama, kérlek, mondd, hogy álom!
Mama, tudd meg, hogy hiányzol.
A te hiányod fájlalom,
mert egyedül nehéz nagyon.
Pünkösdi rózsa szirmai,
Fehér, rózsaszín és lila...
Az égen fenn, édes fiam,
nézd, ott az Androméda!
Most apáddal arra suhan
az űrben egy rakéta.
Szerettem hűs nyárfalevél lenni
belesusogni a csendbe mosolyod
szerettem lehunyt szemed mögé nézni
ha kiült arcodra bánatod.
Meg néhány hangfoszlány, az is csak oly lebegő
Fuvallat; mutatja útját térnek az idő,
Múlt és jelen hallhatja, hangom nem fecsegő,
Inkább óvó, féltő, aggódva is szerető
Szemed kék óceánjában fürdik a kelő reggel,
Isteni igékkel ajkadról a szó vízzel keresztel.
Szerető koldus lelkemnek Te vagy a minden,
bánatom-örömöm az egyetlenegy kincsem.
Égen-földön örök szerelemben, akiért dobban a szívem...
Ha meglát egy falatot, már csorog a nyála,
legyen az bármi, ő biztos kívánja.
Mondd, gyermekem,
ha majd gyengül a kezem,
fárad a lábam,
ülve pirítom a hagymát,
talán le is égetem,
pedig óvva vigyáztam,
mondd, megkorholsz majd érte,
vagy szelíden azt mondod...
Mennyit köszönhetek neked,
Szavakkal elmondani nem lehet,
Rám áldoztad az egész életed,
Ez a legnagyobb ajándék nekem.
De jól vágtat a ló,
Ugat utána a kiskutya.
Lelkük-szívük hasonló,
Ők örök, víg barátok.
Hullám lettem hullám lettem
Az élet nagy tengerén
Akkor még érthetetlenül
Meghallottam anyám sikolyát
Majd éreztem némaságát
Amint teremtésbe csendesül
Tenger helyett ölelő tenyerén
Éreztem a tenger szépségét...
Itt a kis nyuszi
ki állandóan ugrik
és a gazdihoz bújik
aki óvja mint a gyereket a gólya
és készül is egy óda
amiben a gazdi leírja néhány szóban
amiért a szíve dobban
néha az ágyára feltoppan...