Versek a szeretetről
Egy érintés volt, egy röpke
pillanat, egy szellő, mi rajtam
átsuhant. Mint egy szellem, mi
a múltban megjelent, úgy érzem
magam, mikor erre emlékezem.
Ismét eltelt egy év,
Elrepült oly gyorsan.
Hiszem, hogy majd jobb lesz,
Még bízom a sorsban.
Egy furcsa érzés tűnt fel a lelkembe
A fagyos viharok után szivárvány jelent meg
Hosszú évek fagyos hangulata helyett
Nyári napsugarak által lett ellepett
Lágy szellő susogott egy virágos réten
Szokatlanul ragyogtak a csillagok fent az égen
Mi történik, mi lehet ez?
Kifürkészhetetlen arcok az utcán, a megannyi vádló tekintet,
A megannyi gyönyör és gyötrődés melyt e világ elhintett
bennünk oly mélyen, oly rejtélyesen... oly ördögien,
oly erényesen... hogy megfejteni nem tudom, úgy hiszem.
Mert mikor nincs, ki téged megvigasztaljon,
Én ott leszek, boldogabbá téve pillanatod.
Egyik vállam mindig szabad lesz majd neked,
Ha azt érzed, hogy szemedből a könny elered.
Kicsi magocska, ne félj, nem leszel egyedül,
ezen a réten kedves tücsök hegedül,
hol fehér könnyeit hullajtja az ég,
ott álmaidat szelíd vadvirágok őrizzék,
szívedet ne ejtse rabul a bánat...
Az arcomon néhány könnycsepp,
Csak néhány sóhaj a semmibe,
Fáj idebenn, őrzöm az emlékeidet.
Az el nem múló örök idő maradt velem,
Csak ennyi maradt utánad nekem.
Elérkezett végre a Valentin napja,
vajon mi lehet a szerelmesek csókja?
Kívánom, ne csak egy napig tartson,
a szeretet legyen a Földön a hatalom.
Kedves Valentin, jó dolgot tettél,
sok ember szívét a jóságoddal elértél.
Ülök a kanapén veled.
Fejed vállamra hajtod.
Kezeidet nyakam köré kulcsolod.
Érzem minden lélegzeted.
Két csöppömnek, ki nem enyém
A mostohánál, ha szeret,
édesebb csak egy lehet,
ki öléből szülte a gyermeket...
Ha tartoztál, szomorú szemeimmel
összenőttél, mint a gyümölcsös ág
leng, hajladozik napos felhőivel,
s ragyogó lombokból tükröz a nyár.
Ha nem lett volna gyermekem,
több pénzem lett volna,
s talán ez a versem is
csak a pénzről szólna.
Tévében a sziluettem.
Te látod csak.
Az arcodon a színes képe
Megvillongat.
Kicsit sírok befelé,
nehogy megint észrevedd,
gyönge részem megrúgták,
ma a világ megvetett.
Úgy gondolod nővér vagy? Helyes!
Ez esetben itt a helyed.
Bőszen bólogass csak,
Mosolyoddal támogasd.