Versek a szeretetről
Kicsi kezeddel fogod a kezemet,
Égszínkék szemeddel figyeled tekintetemet,
Boldoggá teszed a legszomorúbb napomat,
Nevetésed mindig feldobja hangulatomat.
Minden nap karácsony
A fenyő csak állt ott
az erdei csendben
méltósággal várta
benn a rengetegben
mikor lesz már újra
hófehér kabátja
az áldott ünnepet
miben büszkén várja...
Dobverői nincsenek kezedben,
hallgasd hát figyelmesebben!
Tam-tam, tatám-tatám.
Szíved nagy és tökéletes,
Isten előtt nagyon becses!
Piros, fehér, zöld szerelem,
fennkölt sóhaj - rád lehelem,
rácsókolom az ajkadra...
Tudom, egyszer leállsz, dobogó szívem,
sátorruhámból kiszakad a lélek,
és lehajol megcsókolni téged,
hisz ott van minden, amit elviszek.
Egy név,
melyben mindig
ott a hév.
A teremtés egyik fele,
és aki vele lehet,
ha ő is szeretné,
boldog lehet vele.
Középszerűséged csupán egy zord címke,
A közepedben lakik a végtelen kincse.
Mikor életed elmúlt percei kísértenek,
s a lelked óceán örvényeiben fuldokol.
Hallod füledben önmagad, szavak rejtenek,
benned a lélek a mában vádol és okol...
majd megremeg.
Légy láthatatlan. És mégis látható.
A szív és a lélek dalát dúdoló.
A halk, a hangos hallgató,
Mint vízesés, halkan susogó.
Mandrake
Elveszett illúziókban tátongó szakadékok között
Élem létemet hang nélkül, szemeimet lehunyva,
Bennem tökéletes a csend, ha erre vágynál,
Nézz be, ajtóm nyitva áll.
Határtalan szeretet
Egyszer lehull majd az összes falevél,
S az emberek szívében nem él már remény.
Bármi történjék, mi összetartozunk.
Semmi sem állhat közénk, mert együtt vagyunk.
Ha elmúlik a karácsonyi ünnep,
A szeretet lángja halványabban ég.
Bár a karácsony mindent meglep,
Az év többi napjához kell ám az Ég!