Versek a szeretetről
Szeretetből kötöttem bokrétát,
lélek-mezőn bújtak ők elő.
Fogadd tőlem szívemnek szándékát,
boldogságból mosolyt érlelőt!
Nagy Zoltán Ferenc (Nagy_Zoltan)
Megint itt tartasz, ostoba bolond? - Szerelmet csak szerelem feledtethet,
nélküle a szív csupán pár órára, perce feledkezhet.
a szeretet fényében
mosdom én szent karácsonykor
fényben fürdik a világ
Emma-vers
Gyors kábulat,
mélység, álom,
talmi tudat,
steril bársony
terül köréd,
villan neon,
zörög kerék,
zúg a motor...
Most nem zavar meg a zaj a parkban,
sem úton, útfélen a rohanó tömeg,
hát gondolkozz, s merülj el magadban,
hová rohantál és miért és kinek?!
Arcomra tudod csalni mosolyom,
megnevettetsz szomorú napokon,
mint egy jó szerszám a mesterkézben,
fényből és árnyból faragod fészkem.
Tőled kaptam az első mosolyt,
Azóta őrzöm.
Éreztem csodálatos erejét,
Egy édes börtön.
Böjte Csaba, a gyermekek megmentője
Székelyföldön él egy pap.
Az ő szíve minden nap
Az árvákért dobogott,
Csak őértük robotol.
Kicsiny pipitér
korán tavaszt csempészett
szívem csücskébe.
Hiányzol
Oh, ha arcomról a mosolyt
arcodra simíthatnám.
S szemedben a tiszta fényt láthatnám,
s benne magamat, mert nemcsak
néznél, de látnád is, hogy ki vagyok.
Kísért egy emlék, elvitte nemlét,
de mindig érzem a szeretetét.
Frissen gyűjtött széna nyári neszét,
mezítláb szaladás lendületét.
Egy nyáresti sétámon
lámpám fényénél bolyongott száz barátom.
Köztük egy szivárvány-szárnyú lény,
egyszerű kis élet e földi tünemény.
Egy nap gondoltunk arra,
Táborozni megyünk Újudvarra.
Ha nem lenne itt kacagás, öröm és móka,
Nem menne senki a hívó szóra.
Nézz rám! Valamit eltitkolsz,
De ne mondd el nekem,
Ahogy azt sem,
Mi az, amire mindig gondolsz,
Én azt hiszem, tudom,
Mert amire gondoltál, én kitalálom.
Mint múló idő, ma úgy száll por.
Nem szól ma dallam, nem jön a jó,
Mint fázó éjszakán táncot jár a Hold.
Úgy érzem én is, hogy más már a szó.