Versek a szeretetről
Csepp lehet könny, izzadság vagy bánat,
vagy csak meglátni benne a mai csodákat?
A világ talán most tele van könnycseppel,
legyél az emberekhez kedves szeretettel.
Álomszép
képeket szőttél
magad köré,
álmodni mertél
egy mindent
örökké, szép
vágyakkal teli
világot magadnak...
Ó, öleld át a sok éhezőt,
Akik mind oly elfáradtak!
Esdekelj értük a Teremtőhöz,
Hogy a világban le ne maradjanak!
Fiam lett a példaképem,
tiszta szívű, remek gyerek.
Szende lelke mindig kedves,
sokszor köztünk ő a csendes.
nem lett nagyobb a
világ, csak több ablakot
tudtál kinyitni
*
a szeretetben nincs közel vagy távol,
mert a lélek bármiből hidat ácsol.
Az idő nyargalt Veled,
de már döccenős lett
utad, hátra kellett hagynod
fényes-arcú magad
...egyszer a múltban
vagy, máskor a jelenben,
Becézlek! - még a telefon is
könnyezik kezemben...
Ha erdőben fa lennék, úgy találnálak meg téged,
hogy lelkem előtt ragyogna tompa fényed.
Azt hinnéd, szentjánosbogarak éjszakai táncát látod.
És nem értenéd, hogy korhadt törzsem tövében miért csak a pihenést vágyod.
gyermekként
ha dacos volt
a lelkem
mellém ült
és vigasztalt
az Isten
Új napra ébredtél,
Más ez, mint a többi,
Érzed, valami új dolog,
Mi érkezvén az életedbe.
Mikor a hold felkél
az árny szélén, s
nem "él" más, csak az,
kire vágysz. S ott,
hol volt. De ő.
Ott hagyott!
Kertünkben a fű, fa, virág
szépségét ne rejtse,
bomoljon ki minden szirom
téged ünnepelve!
mondd el hát
mire gondolsz
talán el szeretnél menni
Ma torkos éjjel cseni el az álmom,
és nem takargat akkor sem, ha fázom.
Tarkóm alól cibálná már a vánkost,
Szófosztó béklyók pányvájára ránt most.
Fogtündér egy
kedves angyal.
Legendáját
ismered már?
Érzek, csak nem tudom mit,
Tehetném, de nem teszek semmit,
Ments meg, hadd legyek valakid,
Gyere közelebb, hogy halljam szavaid!