Versek a szeretetről
Tarján vagy nem Tarján Szeged szíve?
Tarján az, mert odahúz szívem.
Szeged mindig mindenhol írásra késztet,
Már csak az is, ha nézem a napos, kék eget.
Így, úgy?!? - Épp lehet!
De így-úgy! Ne szeress!
"Törvényesen..."
Csak úgy!
Napforduló éjjelén
Csillagok közt jártam én
Megtöltöttek fényükkel
Melyet Lelkem hozott ide le
Ó, talán nem vagy még elhiszed?
Könnyel kenegeted a szíved.
Bizakodsz a bús jövőben még?
Falod könyörgésed kenyerét?
Gazdag vagyok, mint mindig, mégis szegény,
Mert nálam zsákszámra nem aranyat mérsz,
Itt szeretet a kincs minden mennyiségben,
Elárulom én most, hogy mit hogy értek.
Egy emberöltő is kevés,
Hogy elmondjam Tenéked,
Mit nem tudok kifejezni szavakban...
Milyen szép, milyen csöndes ez az este -
békés nyugalom üli meg a tájat.
A teraszon ülünk, kezem a kezedbe`-
sötétség lassan átöleli a házat.
Vasparipa vágtat sziklaölbe bújva,
bolyongó magánya kattog a síneken,
napsugár simítja arcom újra s újra,
érzed ezt, Budapest, érzed, hogy érkezem?
Döcög Palkó
két keréken,
hepe-hupa
utcán, téren,
faluvégre igyekszik,
Mari nénét meglepi,
táviratot visz zsebében,
unokája jön hétvégére.
Fényt gyűjtök a lelkembe,
Hogy szívemet megtöltse,
Onnan szemembe dobogjon,
Ha nézlek, rád lobogjon.
Van egy érték a világon, mely minden kincsnél többet ér.
Van egy érzés, mely minden ember szívében él.
Van egy szó, mely kimondva nem mindig elég,
szükséges, hogy a tetteket megértsd,
de ne félj, hisz sosem vagy egyedül,
ez az érzés mindenhol elér, bárhol is legyél.
Ez az érték nem más, mint a szeretet.
Egyszer átölelnélek...
Csak egyszer... úgy igazán
Csak egyetlen valódi ölelés,
Amiben a lelkünk kicsit gazdát cserél.
Az élet gyors hullámvasútján ülök,
egyszer zokogok, máskor meg derülök.
A csúcsra kemény munkával feljutok,
utána pedig egy völgy felé futok.
Légy ember minden helyzetben,
minden állapotban, megmérettetésben.
"EMBER" - akkor is, ha nem renomé,
és még nyeremény sem jár érte...
Hiányzol nekem, mert szeretlek, téged!
Vérem pecsétje mindig megtalál.
Pecsét ez, mézem, nem bármiféle bélyeg,
Isteni bélyeg, és nem ördögi pecsét!