Versek a szeretetről
Próbáljuk meg megint!
Te kérted, és nem én.
Most jobb lesz minden!
Te ígérted, nem én.
Ne bántsd azt, akit szeretsz,
Mert nem biztos, hogy holnap
Még megteheted.
Mit ér a pince hordó nélkül?
Mit ér a hordó bor nélkül?
Mit ér a szív szeretet nélkül?
Mit érek én nálad nélkül?
Köszönöm neked, gyermekem,
Hogy akkor ott voltál velem,
És a borzalom óráiban
Fogtad a két kezem.
Néha azt érzem, minden csak szenvedés.
Dugába dőlt várakozás, édes semmittevés.
Látom az elmúló életek lassú képkockáit,
A nyárfánk idén úgy döntött, nem virágzik.
Zakatol a vonat, közeleg a határ,
tudom, szív-repesve vár már édesanyám.
Mikor elutaztam szerencsét próbálni,
nem gondoltam volna, visszahúz akármi.
Ajánlatokkal kopogtatnak ismeretlenek,
Ajánlatuk igen kemény - nem érintenek,
Bár normális azt mondaná: tedd meg, amit kell,
Csak így szakíthatsz a régi szerelemmel
Egy kisgyermek szuszog alig hallhatóan,
a pillanat róla szól, csak kicsit rólam.
Mint illanó füst, az idő elpárolog,
s nem marad más, mint egy gyertya csonkig égve,
de voltak s vannak és lesznek még páholyok,
az élet kis pillanatainak fénye.
Simogató, csillagos, nyári éjszaka,
Kéz a kézben feküdtünk a csillagok alatt
Álmodom,
hogy a másik oldalon
velem szemben ülsz,
kitárod nagy szemeidet,
és bennem elmerülsz.
Ki szívével lát, érti az élet titkát,
Érzi az átölelő karok melegségét,
Átérzi a szenvedők félelmeit.
Robogok a mélybe,
nem láthat meg senki sem.
Egyedül a világ ellen,
most már mindent értek.
Emma vers
Harmatcsepp vagy karcsú fűszál zsenge
Tetejében. Bóbiskolva álmos pirkadatban,
Drágakőként felragyogva, elmerengve,
Szellő hátán hajladozva bársony tavaszban.
Ha valaki fontos neked, legtöbb, mit tehetsz,
Ha a szíved meg is szakad, előtte nevetsz.