Versek a szeretetről
Valami szépet akartam most írni
és ez nem tréfadolog
Valami szépet akartam most írni,
mert a lélek megadta magát.
Térdre és imára készteti az Isten
az ember testét és büszke egóját.
Én hiszek benned, drága Istenem,
Hiszem azt, hogy túljutunk mindenen.
Oly sok ember van, ki különleges,
Kinek még van arany szíve.
Nincsen sok szavam a világnak,
Ha szeretnek, ne keressék a hibákat.
Legyen a holnap egy vidám nap,
Örülj egy dalnak, egy virágnak.
Autistákért
Fessél szépet, ibolyát, kéket,
Fessél rétet, szépet,
Szarkalábat, kéket.
Milliónyi alkalom,
de mégis tovább ballagok.
Az idő nem áll meg,
ez az okozója őrületünknek.
Jóindulatú
szívek útja: szeretet
- feltétel nélkül
Tolnak engem, nem látom, hova,
Sorok között szlalomozva.
Négy kerék tartja biztos súlyom,
Gubóba font kezek löknek tova.
Mielőtt meghalok, az emberek arcán mosolygást akarok!
Mielőtt meghalok, a világon békét akarok!
Ha megkopik legnagyobb értéked, a szépséged,
veszed majd észre, mily sivár lett a lelked,
vakká tett a vakító fény, mi körülvett,
süketté a zsivaj, mi éltette nevedet.
A világ elveszett lelkei vagyunk,
Még nem tudjuk, mennyit ér szavunk.
Mélyen hallgatunk, nem találjuk utunk.
Túl sokszor félünk, hogy elbukunk.
Édesanyám, mindig velem voltál, mikor kellett,
a bajba jutott lelkemet megmentette lelked.
Nyújtottad a kezedet, ha szükségem volt rá,
megfogtam hát és mindig vigyázok rád.
Éjjel álmomban egy különös formájú, szív alakú kertben
Jártam, melyben gazdagon burjánzott mindenféle fajta
Kisebb-nagyobb, szúrós levelű, ágas-bogas gyomnövény.
Sűrű szövedékeik között csak botladozva lehetett
Közlekedni, a kivezető ösvényt sehol sem találtam.
Folyik a könnyed.
Nem ezt akartam.
Fátyolon át látva
Testem akaratlan.
Keresztlányom 1. születésnapjára
Ismét március következik
Szívem ünneplőbe öltözik!
Mire feleszmélek, eltelt ez az egy év,
kicsiny Kislány született és ma is boldogan él!
Hol hegy s a völgy találkozik,
otthonom ott rejlik.
Borsod nekem a menedékem,
szülőfalvam, szép nemzedékem.