Versek a szeretetről
Isten szeretetsóhaja vagyok...
Isten szeretetsóhaja vagyok,
Mint milliárdnyi más.
A szeretetről rezeg bennem
Minden molekula és atom.
mosolyogva nézek le egy szív alakú levélre,
forgassuk fel a világot a fiatalok szeretetével.
Talán álomszárnyra keltem egy éjjel,
Magamra öltve a kékes-zöld ruhám,
Kézen fogva múltat, a régi szépet,
Sétáltunk a Tiszánál veled, Zsuzsám.
Mikor eljössz hozzám,
nem mondom el, milyen rideg volt a reggel.
Milyen kegyetlenül sodort a szél,
s nem tudtam, hová ejt le.
Hogy nem volt illata a virágnak,
és elnémultak a verebek az ereszem alatt.
Még a világon se voltam én, már akkor jóban voltam veled,
9 hónapon keresztül nem engedtem el a kezed.
Már akkor is óvtál és megvédtél minden bajtól,
mert te voltál az anyatigris, ki miattam harcol.
Az irigység hoz gyűlöletet,
De a szívesség sok szeretetet.
A harag hoz a szívre mérget,
Sohasem hozott békességet.
Tanullak Téged,
s néha még hibázom...
Pszichéd finom fodrait
érinti remegő kezem...
József Attila fia vagyok én,
Eszes, bohém, de elfásult legény,
S úgy fakad búra dalom,
Mint temetőben lakodalom.
Vállamra rászállt egy gyönyörű kis lepke.
Egy percig még úgy tűn, hogy igazán szeretne.
De hirtelen elreppent messze a kék égbe,
Otthagyva engem kétségben s reményben.
Nézz most a szemembe.
Látod az íriszem?
Nézz mélyen jól bele,
s meglátod a szívem.