Versek a szeretetről
Kérlek, egyetlen percre maradj csendben,
valamit súgni szeretnék Neked,
ha megérted, szívedbe elrejted,
ott lesz mindig lelkedben melletted.
A világ legszebb szava: szeretet.
Elkísér végig minden életet.
Ez a szó a legtöbbet jelenti,
ki ezt megéli, el nem felejti.
Büszke vagyok rád...
Tudod, sokat gondoltam rád
hazafelé és amikor már húzott az ágy,
szavaddal barátkoztam,
mert nem hagyott nyugodni,
s nem és nem akartam elfogadni
azzal a mély és kemény szóval,
amiből a fájdalmad kikiabált,
"senki vagyok, egy senki"...
Anya, már nem marad senki, ha te is itt hagysz,
Ha itt hagysz, és nem foghatom többet a kezed,
Már nem marad senki, mondd, miért kell sírjak?
Hogy köszönjem meg a sok közös percet veled?
Őszinte szívvel - csak így érdemes.
Tudom, hogy tőled bármit kérhetek.
Finom alázat, csendülő mosoly,
Velem a lelkeden is osztozol.
Lezártad az évet zajongó zenével.
Fent a sötét égen tűzijáték fénye,
világító rózsák csak egy pillanatra.
Aztán megint minden s elkezdődik újra.
Lelkem, mint egy kék pillangó,
szíved szirmán megpihen.
Körülöttem szürke a táj,
vörös színed integet.
A legnagyobb erő a szülői szeretet,
Hegyeket mozdít, átszeli a tengereket,
Féltőn óv szívük s ápol a kezük,
A büszkeségtől könnyesen csillog szemük,
Fogják a kezünk, mikor azt hisszük, elbuknánk,
Támogatnak, mikor látják, egyedül elfáradnánk,
Gyermekként talán nem tudjuk, mit is jelent nekünk
A család s az otthon, ahová bármikor visszatérhetünk...
Nézem a kezed, ceruzád
Kecses ujjaid közt
Lebeg, s fantáziád
Lényei életre kelnek.
lágyan megérint a szél
szép ünnep vár
édes minden szó
Énekesmadaramat évekig
nevelgettem, dédelgettem.
Ma mégis útjára engedem.
Repülj, kismadaram, repülj!
Hó borított mező napsütötte hátán,
A semmi közepén állok egy szál árván.
El nem mozdulhatok, le vagyok döngölve.
Fejszével derékig örökkön örökre.
Csupa móka, kacagás,
víg farsangi mulatás.
Búcsúztatnánk a telet,
de még nincs itt, nem lehet.