Versek a szeretetről
Gyermekkori képek,
elszöktek az évek,
szemedben a fények
most is csendben égnek.
Ha az érzelem kiveszett,
a nép elveszett,
mindegy a nemzeted,
ha győz az önérzeted.
Mint a fergeteg, fújnak őszi szelek,
sodródnak a sárga, vörös levelek.
Így ősz táján szüntelen, nap nap után
elmúlásról jönnek képzetek... buján.
V1:
Álmok szemébe néz a reggel.
De mi mért rohanunk a ma elől?
A holnap elé sietve érkezel,
Mint egy előredobott apró kő.
Lapozva színes könyveket,
nem találsz hűséggyökeret,
én is más fákat rajzolok,
évgyűrűm bennem kanyarog.
Egy megtört virág balladája
Mimovirág szép lassan körbenőtte szívemet,
Táplálja lelkemből a szomorú emlékezet.
Könny locsolja gyenge, hófehér virágszirmait,
Kinyílik, ha hallja Ceca könyörgő szavait!
Sajog a szívem, lágyan érintem,
a megbecsülés
elmarad, a felelősség elszalad.
Néma
a lélek, küzdelmes az élet, az
értelem
és a hála már a csodák világa.
Volt Apám, Anyám, kiket a föld már magához ölelt.
Az Isten vakon, süketen fércelte a világot,
a leáldozó napsugárral halhatatlant szögelt,
mégis, amit meghagyott belőlük, apró szilánkok.
Annyi mindent megéltem már,
sok szépet, sok-sok csodát,
mégsem élvezhettem igazán
az élet napos oldalát,
árnyék vetült utamra,
léptem bármerre járt,
rosszkor születtem
egy szomorú éjszakán...
Ébred a szépség
gyönge virága
szirmokat bontva
a szívek alatt
Szeretem a szivárvány szívkönnyeket,
mi a lélek mélyéből ered s temet,
mikor a remény sugara ragyogja,
s a bánatot örömre változtatja...
Időtlen csendemben,
hol az érzés szárnyat bont,
fülemben cseng egy dallam,
távolból fény dereng,
túl homályos árnyakon
szívemen bilincs kattan,
szerelmes börtönöm
boldogan vállalom, ne...
Légy oltalmazója annak, ki szeret,
ki tiszta szívvel kötődik tehozzád.
Öleld át, érezze, megbízhat benned,
szíveden viseld mindig az ő sorsát!
Ami fontos számodra, legyen maradandó,
Ahol emlékeid várnak, az igazmondó.
Katica
Harmatos fű, csöppnyi hinta,
mosolyogva pörög rajta.
Pöttöm, pöttyös szárnya libben,
táncot lejtve hozzám reppen.