Versek a szeretetről
Emeljen fel szeretet,
Ha szólítom nevedet,
Hitnek tiszta forrása,
Mint a víznek sodrása.
Isten áldja dolgos kezét, hőn szerető szívét,
szerethető, kedves lényét, szerény természetét.
Háta mögött egy évszázaddal megélt minden jót és szépet,
hatvan évi házasságban nevelt három szép gyermeket.
Szeretek itt élni - maradok magyarnak,
régvoltak, hőstettek ízemig hatolnak...
...sajnos, megszenvedték őseink a múltat,
megélték a szépet, átélték a rútat
Oly jó volna pille lenni,
egy gyümölcsfán megpihenni;
ahol a múlt pille-könnyű,
nem sírna búm égi könnyűt.
Egy jól szituált ötvenes...
Ötven éve megszülettél,
Az életünk része lettél.
Volt, hogy sírtál vagy nevettél,
Miközben felcseperedtél.
Apám a Hold, anyám az éj,
születtem gond sötét egén.
A nagy sötét tapad, tapad,
tapaszt fehér, komoly havat.
Kivetem a halászhálót.
Hátha fogok vele egy lányt.
Én a halászatból élek,
S a tó közepén úszik egy tárgy.
Hívj, ha hiányomat érzed,
ha kell, hogy menjek el érted!
Hívj, ha régen nem láttál,
és soká csak reám vártál!
Szeretlek, mert az vagy, aki!
Ki merted-e valaha mondani?
Ne veszekedj többé velem, kérlek,
Ki tudja, lesz-e holnap, mikor hazaérek.
Soha ne engedj el reggel haraggal,
Nem tudom, megóv-e ma is egy őrangyal.
Sokszor eláraszt a szomorúság,
Olyankor a szívem rosszul érzi magát.
Szeretetre éhezik, szenved csendesen,
Oda kell rá figyelni, hogy odabent rend legyen.
Bújnék hozzád, mint anyjához a megszeppent gyermek,
belesimulva karjaid lágy ölelésébe,
hallgatva szíved szüntelen dobolását, vermet
vájva öledben, lelkem oly kevéssel érné be.
Gyönyörű Andrea volt, ki tornáztatott,
Legyen neked mindig, míg élsz, szép napod,
Köszönök évek óta mindent neked,
Legyen még hosszú évekig sikered...