Versek a szeretetről
Az én kis cinkéim
mindig hűségesek,
a télérkezéssel
ők is itt teremnek.
Időkapu nyílik, itt áll, meg kell lépnem,
Várakozik emberi lényként a lelkem.
Próbára tesz, tudom, tudom, most még tudom,
Mit hozhat, hoz... megszabott, választott sorsom.
De keserves is szeretni,
Ha téged nem szeret senki.
Ősz halálát követi a zúzmarás tél,
Minek a nyár, ha te nem lennél.
Álom az álomban
Ha majd a Földön
Minden folyó elapad,
Ha majd a kertben
Minden virág elszárad,
Ha majd a mező
Olyan lesz, mint a sivatag,
A madarak némán,
Daltalanul dalolnak...
Ifjak voltunk, erősek, szépek,
esküdtünk mi örök hűséget,
az idő elszállt fejünk felett...
Kikről úgy hittem,
megszerettetek,
hová tüntetek?
Ti ábrándképek,
csalfa, őrző szemek.
Miért kell mindig a rosszra gondolni?
A jóságot porba tiporni.
Nézz a szívedbe, és meglátod!
Az a szó, hogy szeretet, nem egy átok.
Valentin-nap az évnek az a napja,
mikor az érzéseket, szeretetet minden
ember kapja.
Amikor rád gondolok,
megnyílik egy osztriga,
benne egy gyöngy terem,
s lassan záródik mészhéja
Szeretet kulcsra zárva
Közhely lenne itt a múltat
csak részemről dicsérni,
megidézem a tanúkat,
ők fognak most mesélni.
Mintha volna bennem vétlen gondolat,
bent, a fényben minden csend csak szétszakad,
mintha volna mersz, mely nem bánt senkit sem,
s úgy becsül csak simán, tisztán, félszegen.
Titokzatos enképhalon
zakatol, mint a gyorsvonat,
versenyt futva az idővel,
mi a sík térben megragadt.
Egy érzés, egy ima,
hogy semmi galiba
nem történt. Minden
sima,
mint a hótakaró,
körülvesz sok-sok jóakaró,
s van kezem, lábam is, remek!
A kisszéken ül, a hokedlin füzet,
A számtan háziját készíti éppen,
Nézi a tévét, egy jó film megy,
Elmerül kis szája a vajas kenyérben