Versek a szerencséről
Azt tutira megálmodtam,
Hogy Fortuna megcsókolna,
De hallgatnom kellett volna,
Csakhogy a titkom feltártam...
Háromló türelem, fapadok halsora,
dühít a fenti szél, padlások, rozmaring,
viruló gyöngypenész, vegybárgyú mostoha,
kába húr szünetel, párja orozva ring.
Sohase félj, ha élsz ezért
Mindig áll előtted egy pálya,
Ha érted, és mérted kiállja.
Nem csüggedhetsz hát életedben,
Megteheted saját lelkedben.
Elúszott a vagyon,
A gazdagság, amire vágytam!
Megint, mint régen,
Szakadt gatyával, üres zsebbel álltam!
Egy nap az Euronicsban
volt a nővérem s anyám,
voltak mások, vásároltak,
nézelődtek szép lazán.
Kereslek téged, te nyalka legény,
bús képű lovag, éjek vándora,
voltál már nagyobb, és leszel kemény,
ha megnyugszol végre, és az út pora
Remény
Egy semmiség jutott eszembe.
E semmiségnek szalmaszál a neve.
Hány embernek lehet utolsó menedéke?
Kapaszkodni nem szégyen bele.
Ha olvasnád, tudnád, hogy neked szól
Elengedni, menni hagyni, az lenne az egyszerű,
csak egyszer élünk, szép, ha látom és a lelke nagyszerű.
Neki ez sok még, ha utána futnék,
egyedül is mehetek, de vele tovább jutnék.
Az élet velem statuált (részlet)
Mert ilyen az élet, nem megújuló,
Az emlék nem, az érzés megújítható.
Talán túl szép volt az élet,
S nem érdemeltem meg...
Tudás fájáról szakított titkok
Szememben ragyognak boldog örömkönnyek,
valósággá váltak a megálmodott könyvek.
Három könyvem megjelent, többre már nem vágyok,
verseimet megvédik az ISBN számok.
Teljesült a vágyam. Boldog vagyok!
Mikor a nagy Égi bíró szólít, megnyugodva indulok.
Rossz álom lenne az egész,
Érzéseimnek is igazán merész.
Dühöngni, mint egy állat,
Idegtől tépni a számat.
Pörög a golyó a mezőben!
Majd valahol megáll.
Bámész, sóvárgó szemmel nézik.
Vajon a szám, a szín, mire tettek, kijön-e már?
ajándékom fogadd el hisz nem több
mint én magam csak ezt adhatom
fogadd el rózsámat mely vöröslő
ruhát ölt mely szúr ha szorosan fogod
fogadd el szállásom mely most ölelő karom...
A művészetben tudjátok, mi a jó?
Teljesen egyedülálló!
Világunkban nincsen senki,
Ki ugyanezt ugyanígy fogja papírra vetni...