Versek a szerencséről
Nyúlcipőt húzott az éjjel,
köd szunyókál még a réten.
Napfény tör utat magának,
új reményt hoz e varázslat.
Várhatod a herceget
Hófehér tüllben csillogó szemmel táncolt,
Hosszú, szőke haján a reflektorok fénye játszott,
Dallamok szárnyán perdült, pezsgett a vére,
Csengő kacagása mécses volt az emberek szívébe`!
Minden vagy semmi
Egy mondat talán pár mondatban összefoglalva írom célom,
Hidd el, nem játszok senkivel,
Nem játszom értelemmel.
Gyakran a segítséget
Istentől várom.
Hogy bízom benne,
azt soha nem bánom.
Mit is mondhatnék? Te pozitívabb vagy...
Ha én meghátrálok és önbizalmam cserbenhagy,
Te ott teremsz, és máris jobb az a nap.
Valójában csak pörgetem a napokat
Vakon, nem is figyelem a lapokat.
All in, mindegy, mi is a felállás,
Lehet ez az izgalom utáni sóvárgás.
Lassan már nem tudom,
hogy kell verset írni,
a rímeket nem tudom
egy mondatba szedni.
Döntés
Ezen a pénteken eljössz hát értem,
A sorsdöntő lépés közeleg, érzem.
Álmunkat gyorsan valósággá váltja
Alkonyi éveink legnagyobb csodája.
Ledőlt a kártyavár,
Az összes ász szanaszét,
Az osztó meg egyenesen
Elhagyta a hitét.
Csukd be szemed, mély levegőt!
Szurkolunk, ez adjon erőt!
Szép vagy, jó vagy, elegáns vagy,
Ez próbája a tudásnak.
Amikor úgy látod, minden elveszett.
Mikor a könnyek folynak arcodon.
Akkor jön egy barát, aki melléd áll.
Kiáll érted, és nem hagy cserben.
Vágyakozva néztem a napot,
Ahogy a horizonton nyomot hagyott.
Nem hallotta más, csak a tenger,
Amit nekem énekelt el.
Agg jó lenne, ha mással lenne tele
Mi lazít? Mit szeretek?
Ne fosszuk ma liba tollát,
Húzzuk meg kurta farkú kunkoriját,
Röfi füle dermedjen kocsonyában,
Bordarésze sercegjen sütőtálban