Versek a szerencséről
Nektártól függ méz s illata,
nem a méheké a babér.
Dönghet a szárnyak kis hada,
nem bölcs a siker, csak kacér.
Ahogy már múlnak az évek felettem,
mind többször kísért a múlt, emlékezem.
Az életem során voltak olyan emberek,
kik kísérték, segítették az életemet.
Csilla-szonett
Annyi minden történt már, feldolgozni
nem egyszerű - állok napzuhatagban -
fényed körbevesz, szívom milliónyi
cseppjét, s mint jó gyermeket, megjutalmaz.
Második esély
fogódzót kerestem mikor lelkem fázott
te rám terítetted a saját kabátod
elgáncsolt az élet te felsegítettél
rám se hederített aki miatt lettél
Megesett egy baleset,
mi a kórházba vezetett.
Csak egy hirtelen rosszullét,
pillanat alatt beverte fejét,
mikor ájultan a padlóra ért.
Menj Isten
Olyan helyre
Hol a termek
Telve vannak
Emberekkel
Bársonyszékekben
Fiatalok öregek
Szájtátva figyelnek...
Ha lefüleled a váratlan kegyelmet,
mintha tejben-mézben úsznál, víg Kegyelmed.
Az igaz szerelem emléke ajándék,
még akkor is, ha okozója idővel továbblép.
Táncolunk így, mi nem fázunk,
még egy kis szambát eljárunk.
Fog a babám, van közönség,
pörgünk-forgunk, szakad a jég!
Úgy tartja egy régi mondás,
hogy fekete macska rontás.
Minap eggyel találkoztam,
látványa a frászt rám hozta.
Kedvesemhez
A veled-való szerelem az szerelem.
Összegyűjtött, finom, édes érzelem.
Eltéved előle a mohóság, az ábránd,
A szerelem veled hűség és vaslánc.
A gerince egyenes, a tartása büszke.
Ő az, kinek minden elsőre jön össze.
Magabiztos, erős, nincs szüksége másra,
mégis minden napra akad néhány társa.
Hosszú, téli esték
Didergő álmain.
Üvöltve tombolnak a szelek
A Bakonyi erdők ágain.