Versek a szerencséről
Azt állítja Ottó,
Jó játék a lottó.
Amanda amondó:
A szerencse forgandó.
Életem tavaszán a szívem rügyet bont,
s a szívemnek már a tiszta fény ad otthont.
A szívemben virágzik az isteni szerencse,
mellyel az életem Isten átszőtte.
A múzsa a mély álmot csókjával megtörte,
belépve ezzel az időtlen időkbe...
Beletörődök abba,
hogyha lánc kerül a nyakba,
nem számít, hogy húzol,
mert az életem csak satnya
utánzata annak, ahogy élnek
a fiatal suhancok,
a boldogok s a vének,
nekem nem maradt más melletted...
Az év utolsó napján mit is kívánhatnék Neked,
kívánom, hogy a boldogság legyen egész évben Veled,
a Jóisten kísérje minden egyes léptedet,
s törölje el eddigi összes vétkedet.
Mázli
Vízért mentem le a partra,
Gyorsan meg is telt a kanna.
Kiemelve elképedtem,
Egy aranyhal úszkált benne.
II.
Szláv út repedésén járva balkáni betű az utcán. Csapadékelvezető mélyíti e táj csendjét.
Kolompolatlan templomhoz jön kongatni lágy arcában az emelkedő,
és a járatok olyan szűkek, pedálra tervezték a léptéket?
Az ónos eső nem tréfál,
s már az árok széléről ez itt bizony egy zsandár.
Mehetnék messze, a világnak végére, de mit is érnék vele, nem jutnék semmire
Lehetne milliónyi ékkövem, mutogathatnám hevesen, de mit is érnék el vele, hisz nem vinne semmire
Pénzem is lehetne, amennyit számolni nem tudok, de minek is az, hiszen nem kellenek földi vagyonok...
Nyomomban jár az óvatos szerencse,
Csak kísér, de soha utol nem ér!
Miért vár, nem futok el előle,
Nagyon szeretném, ha egyszer utolérne!
Érzem, hogy a Szentlélek
belém költözött,
pedig az emberi lélek
most savval öntözött,
nehéz lesz lefejteni
az önzőség átkát,
s keresni az embernek
egy hűséges mátkát.
Mint egyensúlyozó egyén,
mi egyszerű emberek is -
vagyunk a lét és nemlét
veszélyes, kifeszített kötelén.
...ha gazdag lennék
Ha ránk kacsint a gazdagság,
az nagy öröm vagy csak bánat?
- lehet furcsa találgatás,
titkon vágyak netovábbja.
Dobókocka, dobókocka,
Esélyeink latolgatja.
Kire, mikor, mennyit tegyen,
Esélyes vagy esélytelen?
A gyöngyvirágon már az ősz bogyói,
levele sárgult, rozsda vert,
ne tegyen tétet szerencsekerékre...
Igaz történetek
Életemet sokszor megmentette Isten,
ám hogy miért tette, nem értettem soha,
miért történt többször velem ilyen csoda,
kezdetben azt hittem, engem nem is ismer.
Nyúlcipőt húzott az éjjel,
köd szunyókál még a réten.
Napfény tör utat magának,
új reményt hoz e varázslat.