Versek a szerencséről
Utálom, hogy szépek vagyunk...
Utálom, hogy mindent tudunk...
Utálom, ha jót hülyülünk...
Utálom, ha így kesergünk...
Imádok emlékezni?...
Badar beszéd, ha azt hiszed,
Hogy nyelvünk egyszer elvész.
Kendőbe kötve mormolod,
Hogy milyen nyomorult vagyok,
De erősebb az, mint gondolod,
Magyarul szólok, hallhatod,
S csendben maradni nem fogok.
Valamit kéne!
Vagy egy patkót találni,
vagy lóherét a fűben.
Szerencsét, százat,
vagy csak kívánjak hármat?
Vigyázz, hová húzod majd az ikszet,
Már úgyis a bal tenyered viszket,
Lehet, hogy jobb lesz neked, lehet nem,
Ma még fenn járhatsz a fellegekben.
Aloha - szeretet.
Virágfüzér a nyakba.
Utam őserdőből sivatagba.
A tengerparton apám s anyám.
Nem termett versem időnek földjéből,
De akartam, írtam, szereztem erőmből,
Elszálló gondolat kertjében vetettem,
S tisztuló fejemnek sejtjében neveltem,
De!
Szerelem
Köszönöm az életnek, hogy találkoztam veled.
Soha el nem felejtem azokat a boldog perceket,
melyeket veled tölthettem.
Te tetted nekem a telet forróvá,
az életet édessé.
Újévi jókívánság
Adjon az Isten, ami nincs!
Szeretetet, mert az nagy kincs,
Bort, búzát, békességet,
Földjeinken termékenységet
Szerencse, édes csillagom, jártál-e
már
ott, ahol én lakom, tőled én nem
kérdezem,
tudom, az életem nélküled nem
élhetem.
Szilveszter éjjel ülök egy széken,
bámulom a tévét,
fényeket látok a sötét égen,
spécézem a lóvét,
hátha egyszer megnyerem,
enyém lesz a győzelem,
trombitálok és nyerítek,
lóvá lettem én.
a távolból dal szól
halk érzés szárnyán
elrepít a fény
Legyenek az emberek tisztességesek, becsületesek,
Egymással barátságosak, szeretetteljesek.
Osztozzanak a szegényeken sok búzát, kevéske kenyeret,
Hadd jusson bőven mindenkinek!
Itt van újra Szilveszter,
fogadalmad most tedd meg,
azt fogadd, mit megtartasz,
lelkiismeret nem bánthat.
Érkezik Szilveszter, nagy lesz az ünnepem,
jövőre minden búm ott lesz a szegtelen,
egészség, boldogság kíséri életem,
nem lesz reménykedés, örömöm meglelem.