Versek a szerencséről
Egy kort kétszer megélni
nagy szerencsével lehet,
megköszönöm a sorsnak,
hogy megkaptam e kegyet.
Óévbúcsúztató
Ördög bújjék az óévbe,
hol maradt a nagy szerencse?
Főztem lencsét hat fazékkal,
lovam lopták négy patkóval.
2020 eljött: húsz meg húsz az negyven,
Én meg hatvan leszek - megsegít az Isten.
Kiadja a százat, ha ezt összeadjuk,
S a 40-100-as ultit megfogadjuk
Öregesen mozog, fáradt már az óév,
Az idő feje felett is elszállt,
Várja megérdemelt, nyugodt pihenését,
Boldogan adja át vándorbotját.
Ha egyszer szerencsém lenne,
ahogy akarom, minden úgy menne,
csak egyszer szerencsém lenne,
bizony, az nagyon jó lenne.
Ha feljön a Hold, útra kel,
könnyű lépte súlyt cipel.
Lábnyomát a zörgő szél
friss homokkal lepi el.
Piros ász nyer, a kibicnek csitt!
Röpködnek a pakli lapjai,
Várnak rá a remény rabjai,
Aztán mégiscsak betlizés jön...
Odafönn vár valaki
észrevétlen, szép szelíden,
de én még maradok kicsit,
nem csalom meg, ki számol velem,
s közben kukázok, mint a kóbor kutyák,
hol egy kis lélek, hol egy kis cupák
után kuncsorgok,
hol szeretetben fürödnék...
Sziklaszívembe belecsaptak a villámok,
szétszórt kőszirtjein lélegzetvisszafojtva állok.
Újévnek új hajnalán csintalan
Szemével körbetekintett a Nap...
Nektártól függ méz s illata,
nem a méheké a babér.
Dönghet a szárnyak kis hada,
nem bölcs a siker, csak kacér.
Ahogy már múlnak az évek felettem,
mind többször kísért a múlt, emlékezem.
Az életem során voltak olyan emberek,
kik kísérték, segítették az életemet.