Versek a szerencséről
Agg jó lenne, ha mással lenne tele
Mi lazít? Mit szeretek?
Ne fosszuk ma liba tollát,
Húzzuk meg kurta farkú kunkoriját,
Röfi füle dermedjen kocsonyában,
Bordarésze sercegjen sütőtálban
Egy érzés, ami nem hagy nyugodni.
És egy gondolat, ami megtéveszti napjaim.
Nem tudom, hogy mi történik velem?
De ez az érzés, úgy érzem, legyőzhetetlen.
Azt gondoltam, hívlak. Vagy írok neked szépet,
Majd letöltöm a netről a hozzáillő képet.
A hangom nem jó. Berekedtem. Ihletem sincs éppen,
Ráadásul akadozik az ütött-kopott gépem.
Szilveszteri éjszaka, évváltó
Szép a tél, ha fehérbe öltözik...
Feljött a hold már, későre jár az idő,
Eme percben éppen egy fűszál is kinő.
Körbe veszi egy tó, melynek vize még tiszta,
Arra megy egy horgász, ki kicsikét gizda.
Sok-sok idő eltelt, de még várlak,
Szüntelen keresés után sem talállak,
Távolinak tűnő reménytelenség,
Hozhatna az élet egy kis szerencsét.
A magány arca felelet,
A titkok nyitja mi lehet,
Mesélnek a tengerek rég,
Ember, csak gondolkozzál még!
I.
Megváltás hívása a szeretet ünnepének előestéjén.
Csúsztat az eső,
s kihúzza alólam a talajt?
Ha most nem áztatná csepp a napot,
sírna az út a szekérért.
Délután a téren látták meg egymást,
ahogy etették ott a galambokat.
Egymáshoz közel szórták a magokat.
Érezték, ha Ő lenne, nem várna mást.
Egyenes út, hol van vége,
teszem lábam sorban lépve,
hátam megett hosszú határ,
célom vajon merre talál?
Uranosz gyermekei fityiszt mutatnak,
az életre kockával hatost dobatnak.