Versek a szerencséről
Mentsd meg a Földet, ne légy kishitű,
Növényt, állatokat, Te nagyszívű...
Meg keverem a paklit a kezemben
Én írom én játszom életemmel
Mindenki más szerint kártya ördög játéka
Lelkemmel játszom ugyan csak egy játék na
Egész nap a nyomomban jár,
Minden sarkon lesben vár.
Nem tudok szabadulni tőle,
Nagyon elegem van már belőle.
Fiatal volt a dob, már gyengén hangzott,
az ütői félreverték a hangot.
Zavarosan játszották az ütemet,
megbetegedett a ritmus eleme.
Síkfőkúti tónak zavaros a vize,
lezúdul a hegyről a sok gezemice.
Horgászok serege lepi el a partot,
lógatják a vízbe a sok csontkukacot.
Alkut költök,
meg kompromisszumot,
csak hogy meg ne bántsam a nagyérdeműt,
de bevettem már az Anti-szérumot,
s rendelhettek nálam poéta-menüt.
Barátnőmnek vega tál,
Férjem épp most vegetál.
Betegséget tagadtál,
Mégis mindent kihánytál.
Lottózol még a percekkel,
mit kívánsz, nem döntötted el.
Tűzött célhoz nincsen szavad,
álmod fala mind lesuvad.
Árva lelkem ma hazatalál.
Zúgó patak visz majd tovább.
Ébredő kis cinkos ég.
Látom még, hogy tarka a rét.
Tegnap még temérdek pénzed ölelt téged,
Ma már te öleled megmaradt százasod.
Tegnap még a kedvesed melletted ébred,
Ma már képét szorítva magad nyugtatod.
A perforáció mentén felbontandó!
- a bőröm alatt is szív dobog,
csak az a véget nem érő állandósulandó,
időfogyatékossági vad dolog
jelzi az életem.
Ilyenek a megszokások,
lottón minden héten játszok,
több szelvénnyel több az esély,
s bennem növekszik a remény.
Életérzések
Bár életünk során úgy érezzük,
előre megyünk,
de valójában körbe-körbe.
Első perctől a BOLDOGSÁGOT keressük,
szapora léptünk
egyre visz, bizalommal vezet a jövőbe.