Versek a szerencséről
Kereslek téged, te nyalka legény,
bús képű lovag, éjek vándora,
voltál már nagyobb, és leszel kemény,
ha megnyugszol végre, és az út pora
Remény
Egy semmiség jutott eszembe.
E semmiségnek szalmaszál a neve.
Hány embernek lehet utolsó menedéke?
Kapaszkodni nem szégyen bele.
Ha olvasnád, tudnád, hogy neked szól
Elengedni, menni hagyni, az lenne az egyszerű,
csak egyszer élünk, szép, ha látom és a lelke nagyszerű.
Neki ez sok még, ha utána futnék,
egyedül is mehetek, de vele tovább jutnék.
Az élet velem statuált (részlet)
Mert ilyen az élet, nem megújuló,
Az emlék nem, az érzés megújítható.
Talán túl szép volt az élet,
S nem érdemeltem meg...
Tudás fájáról szakított titkok
Szememben ragyognak boldog örömkönnyek,
valósággá váltak a megálmodott könyvek.
Három könyvem megjelent, többre már nem vágyok,
verseimet megvédik az ISBN számok.
Teljesült a vágyam. Boldog vagyok!
Mikor a nagy Égi bíró szólít, megnyugodva indulok.
Rossz álom lenne az egész,
Érzéseimnek is igazán merész.
Dühöngni, mint egy állat,
Idegtől tépni a számat.
Pörög a golyó a mezőben!
Majd valahol megáll.
Bámész, sóvárgó szemmel nézik.
Vajon a szám, a szín, mire tettek, kijön-e már?
ajándékom fogadd el hisz nem több
mint én magam csak ezt adhatom
fogadd el rózsámat mely vöröslő
ruhát ölt mely szúr ha szorosan fogod
fogadd el szállásom mely most ölelő karom...
A művészetben tudjátok, mi a jó?
Teljesen egyedülálló!
Világunkban nincsen senki,
Ki ugyanezt ugyanígy fogja papírra vetni...
haikuval
Új év, új élet.
Hogy nem félek, hazug szó.
Éjfélt kong a vekkeróra
Újabb év tér nyugovóra
Koccintunk a jövendőre
Lencsétől kapunk erőre...
Hát meg sem kérded, Szilveszter,
vár-e már az a sok ember?
Időd mikor megérkezik,
óév épp csak elbúcsúzik.
Figyelés
Kopogtat az újév, nyisd ki az ajtót
Így a szív szavait hamarabb meghallod.
Vegyél mély levegőt, fogadd el az újat,
A sok jót és pozitívat, amit az újév ad.
Ma találtam a kertemben
egy négylevelű lóherét,
ezért bizony jókedvemben
megettem egy egész malacpecsenyét.