Versek a szerencséről
Nyomomban jár az óvatos szerencse,
Csak kísér, de soha utol nem ér!
Miért vár, nem futok el előle,
Nagyon szeretném, ha egyszer utolérne!
Érzem, hogy a Szentlélek
belém költözött,
pedig az emberi lélek
most savval öntözött,
nehéz lesz lefejteni
az önzőség átkát,
s keresni az embernek
egy hűséges mátkát.
Mint egyensúlyozó egyén,
mi egyszerű emberek is -
vagyunk a lét és nemlét
veszélyes, kifeszített kötelén.
...ha gazdag lennék
Ha ránk kacsint a gazdagság,
az nagy öröm vagy csak bánat?
- lehet furcsa találgatás,
titkon vágyak netovábbja.
Dobókocka, dobókocka,
Esélyeink latolgatja.
Kire, mikor, mennyit tegyen,
Esélyes vagy esélytelen?
A gyöngyvirágon már az ősz bogyói,
levele sárgult, rozsda vert,
ne tegyen tétet szerencsekerékre...
Igaz történetek
Életemet sokszor megmentette Isten,
ám hogy miért tette, nem értettem soha,
miért történt többször velem ilyen csoda,
kezdetben azt hittem, engem nem is ismer.
Nyúlcipőt húzott az éjjel,
köd szunyókál még a réten.
Napfény tör utat magának,
új reményt hoz e varázslat.
Várhatod a herceget
Hófehér tüllben csillogó szemmel táncolt,
Hosszú, szőke haján a reflektorok fénye játszott,
Dallamok szárnyán perdült, pezsgett a vére,
Csengő kacagása mécses volt az emberek szívébe`!
Minden vagy semmi
Egy mondat talán pár mondatban összefoglalva írom célom,
Hidd el, nem játszok senkivel,
Nem játszom értelemmel.
Gyakran a segítséget
Istentől várom.
Hogy bízom benne,
azt soha nem bánom.
Mit is mondhatnék? Te pozitívabb vagy...
Ha én meghátrálok és önbizalmam cserbenhagy,
Te ott teremsz, és máris jobb az a nap.
Valójában csak pörgetem a napokat
Vakon, nem is figyelem a lapokat.
All in, mindegy, mi is a felállás,
Lehet ez az izgalom utáni sóvárgás.
Lassan már nem tudom,
hogy kell verset írni,
a rímeket nem tudom
egy mondatba szedni.
Döntés
Ezen a pénteken eljössz hát értem,
A sorsdöntő lépés közeleg, érzem.
Álmunkat gyorsan valósággá váltja
Alkonyi éveink legnagyobb csodája.