Versek a szerencséről
Gyakran a segítséget
Istentől várom.
Hogy bízom benne,
azt soha nem bánom.
Mit is mondhatnék? Te pozitívabb vagy...
Ha én meghátrálok és önbizalmam cserbenhagy,
Te ott teremsz, és máris jobb az a nap.
Valójában csak pörgetem a napokat
Vakon, nem is figyelem a lapokat.
All in, mindegy, mi is a felállás,
Lehet ez az izgalom utáni sóvárgás.
Lassan már nem tudom,
hogy kell verset írni,
a rímeket nem tudom
egy mondatba szedni.
Döntés
Ezen a pénteken eljössz hát értem,
A sorsdöntő lépés közeleg, érzem.
Álmunkat gyorsan valósággá váltja
Alkonyi éveink legnagyobb csodája.
Ledőlt a kártyavár,
Az összes ász szanaszét,
Az osztó meg egyenesen
Elhagyta a hitét.
Csukd be szemed, mély levegőt!
Szurkolunk, ez adjon erőt!
Szép vagy, jó vagy, elegáns vagy,
Ez próbája a tudásnak.
Amikor úgy látod, minden elveszett.
Mikor a könnyek folynak arcodon.
Akkor jön egy barát, aki melléd áll.
Kiáll érted, és nem hagy cserben.
Vágyakozva néztem a napot,
Ahogy a horizonton nyomot hagyott.
Nem hallotta más, csak a tenger,
Amit nekem énekelt el.
Agg jó lenne, ha mással lenne tele
Mi lazít? Mit szeretek?
Ne fosszuk ma liba tollát,
Húzzuk meg kurta farkú kunkoriját,
Röfi füle dermedjen kocsonyában,
Bordarésze sercegjen sütőtálban
Egy érzés, ami nem hagy nyugodni.
És egy gondolat, ami megtéveszti napjaim.
Nem tudom, hogy mi történik velem?
De ez az érzés, úgy érzem, legyőzhetetlen.
Azt gondoltam, hívlak. Vagy írok neked szépet,
Majd letöltöm a netről a hozzáillő képet.
A hangom nem jó. Berekedtem. Ihletem sincs éppen,
Ráadásul akadozik az ütött-kopott gépem.
Szilveszteri éjszaka, évváltó
Szép a tél, ha fehérbe öltözik...