Versek a szerelmi csalódásról
Talán még nem gondoltam át, mit írjak neked,
Talán már késő, de szívem még érted rebeg.
Muszájnak éreztem leírni, mit gondolok,
Mert a sok érzelembe belebolondulok.
Egy nyíltan titkos iromány,
mit kívül bensőm nyomtatott,
húrként feszül e paszomány,
olvasni róla nem tudott.
Te hallgatsz, én hallgatok,
S már a harag is néma.
A levegő fagypont alatt,
A szívem rideg, mintha üveg volna
Azt mondod, megteszel mindent,
Azt mondod, csalódsz mindenkiben,
Azt mondod, nem hiszel már ebben,
Azt mondod, végigviszed ezt velem.
Hiányod felemésztette lelkem,
S azon az éjjelen útra keltem.
Közben folyton csak rád gondoltam,
Arra, mikor a láztól égve ajkaidat csókoltam.
Telnek-múlnak az évek...
Valójában írni is félek.
Versem sem olyan, mint régen,
És már az élet versenyében
Sem én vagyok az élen.
Süt a Nap, de hamar beborult az ég,
szemedből sugárzott valami vakító fény.
Megbabonáztál egy perc alatt,
szívdobbanásod hallom
még most is harmadnap.
Kidobtál minden emléket,
Nincsen erre mentséged,
Nem veszem be a mesédet,
Eloszlatom a kétséged.
Úgy hagytál el,
mint keleti partot
a rubint-ajkú alkony;
még csókolná izzón a homokpadot,
de elragadják tajtékzó tenger-habok.
Régi szerelem
Nálad mindig elhibázom.
Most is ez történt velem,
Hogy az eltelt évek,
Amióta még csak nem is láttalak,
Vagy a szívemből feltörő
Régmúlt szerelmes érzések, vágyak,
Kiszakítva az ajtót, rohantam utánad.
Szerelem jöttél és átgázoltál rajtam
Oly gyorsan hogy levegőt sem kaptam.
Letaroltál mint vihar a búzatáblát
S folyton kerestem egymás társaságát.
Most talán pont ugyanazt a csillagot nézzük.
Egymásra gondolunk,
vagy az is lehet, mindketten másra.
Humoros az élet,
kellemes, mint mikor a tűz megéget.
Cifra gondolatok járnak és kélnek,
piszkálgatják a benned rejlő, kíváncsi érzelmeket,
és egyszer csak felébredsz,
feltárod az eleve is nyitott szemed,
és a csalárdság köpenye hipp-hopp, elszökken.
Oly sokszor oly sok szó ült a nyelvemen,
Próbáltam elmondani, mint érzek, de nem értetted.
Összeszorított szívemből kimossa a vágyat,
Egy emlék maradt az elmaradt szerenádra.
Érzem, hogy fáj még, ye,
De tudom, hogy neked ez egy játék, de
Látom a szemedben a tüzet, ég,
Mondanád, ne felejts még,
Sokszor játszottuk már ezt,
1001 játszma, de kell, nem mondunk le róla, nekünk nem megy...