Versek a szerelmi csalódásról
Téged szólítalak,
kitől szemhéjam lejtő medrében
egy ázott kis csepp kíván felszólalni:
- Vajon szerelmünk vonatja vágányt tévesztett,
vagy csak a nedves felszínen megcsúszott?
Kattog az agyam, hogy mi hiba van bennem,
Hogy miért kell mindig a szakadékba vesznem.
Egy pillanatra boldog vagyok, de máris zuhanok,
Hiába adok oda mindent, én semmit sem kapok.
Titkon néha még most is figyellek téged,
S rám törnek a régi, féltett érzések.
Idegenekként megyünk el egymás mellett,
Pedig ahogy téged, szívem úgy még senkit nem szeretett.
Esőcseppek gördülnek le az ablakon,
S sós könnyem ízét érzem az ajkamon.
Öntudatlanul lábadt könnybe a szemem,
Mert érzem hiányod, hisz nem vagy velem.
Én vagyok a langyos Tavasz,
Ha nem oly szép, hát oly ravasz,
Jó illattal, napsugárral,
Hódítok a folyó árral.
Madár száll az égen át.
Vihar jött a semmiből.
Szerelmem egy hurrikán.
S őszintén nem szólsz hozzám!
akkor hirtelen újra összeállt minden
mint homályos ablakon besütő nyáresti napsugár
az életembe hanyagul besétáltál
és hosszabbak lettek a félnapok
és tágabb a tér meg a táj
és először hallottam hogy suttognak nekem
a városszéli fák...
A mából a tegnapokba visszazuhanva virrad rám a hajnal,
mellettem a mása annak, akiben megtaláltam önmagam.
Tompának tűnnek a fények, mielőtt éles lesz a kép,
az illatod betakar, miután az övé
elillant a múltban.
Hol van az a tűz, mely oly édesen égetett,
merre van a vágy, ami szüntelenül éltetett?
Hol vagyok? S miért vagyok?
A létem sem értem.
Egy tó, mely befogadott.
Érzem, ahogy elnyel.
Kemence lettem érzelmemből,
Széthúz nagy fájdalmam belülről.
Te tetted e komort belőlem.
Keménységed mivel érdemlem?
Hogy mi van bennem most?
Már csak nevetek a múltamon, hogy nem tanultam semmilyen hasznost.
Nem voltál sem tanár, sem pedig diák,
Egyszerűen semmi más, csak egy zsivány.
Nincs a Földön senki, senki,
ki a párom lehetne.
Mert a szívem keserédes,
nem vonz senkit keserve.
Fáj, hogy nem látod,
mennyire szenvedek.
Csak a saját célod,
mi szemed előtt lebeg.
Már egyre távolabbról nézlek,
Vagy inkább félre,
Nem tudom.