Versek a szerelmi csalódásról
Emlékszel, mikor még minden szép volt?
Amikor gondoltunk egyet, és átmentünk egymáshoz ott aludni?
És mikor bevallottad nekem, hogy szeretsz?
Elmesélem, hogy is volt ez.
Gyorsabban, mert még élek!
Dolgozzon édes mérged!
Karmodból engedj végre,
Vagy küldj hát fel az égre!
Te voltál éjjelem s nappalom,
Te voltál az egyetlen hófehéren csillogó angyalom.
Sötét utakon jártam,
A szemedbe néztem, s mindent világosan láttam.
Álmomban egy rétet jártam
Azon gondolkodva,
Hová lett a boldogságom
Levendulacsokra.
Széttépted a szívemet egyetlen szavaddal,
Így engem, kérlek, ne vigyél most magaddal.
Viszonzatlan szerelmek átka...
Alvilágban égek, a tűz perzsel,
A lelkem millió gonoszságot termel.
a szerelem margójára
mindent bevettem s megittam
mi a szív s lélek ingere
egy igazat
hogy az élet igazságos
na meg azt hogy a föld lapos
egy hamisat
hol szívem tengere halad
át rajtam a szép hengere...
William Blake - Love`s Secret fordítása
Szerelmednek ne dalolj
Dalt, melyhez nem kell szó.
A szél lágyan is karol
Csendesen, árnytalanul.
Elmentél, elhagytál,
más utakra találtál.
Te jobbra, én balra,
te rosszra, én jóra.
Leköphetsz és letagadhatsz,
Szívemben már nem maradhatsz.
Szinte élvezed, ahogy kínlódok,
az éjnek nekilódulok,
már nem birtoklok
semmit.
Elgázolt a csalódás-vonat,
lelkivilágom státusza: elkeserítő,
cserbenhagyott, naiv szeretetem
után vajon ki lesz a következő?
Kendők és szerelmek
Kendőbe kötöm a szívemet,
szegény, vérző szívemet.
Könnyeimet felitatom, álarcom maradékát letörlöm.
Ezután már nem marad semmi, amit tehetnék.
Minden mozdulat értelmetlennek tűnik.
Maradj velem, kedvesem,
Fogd hát a két kezem.
Maradj velem, kedvesem,
Életem veled tervezem.
Könny fojtogatja torkomat,
Mert megátkoztad sorsomat.
Angyaltestű démon voltál,
Szívemmel csak játszottál.