Versek a szerelmi csalódásról
...Összetörted a szívem,
Szétmorzsoltad az érzéseim,
Elfogytak a kérdéseim.
Nálam is járt a szerelem
elbűvölő varázsképben,
fejet hajtottam előtte,
belenéztem a szemébe.
mindennap egyre több szidalom,
pedig egy szóval lehetnél az összes vigaszom...
Bűn! Mocskos és aljas vétek
Egy szerelmet így veszni hagyni!
Az élet dolgai miatt önzőn,
Kegyelmet, bizalmat nem adni.
A vonzódás, amit érzek iránta, pusztán a valóság cinikus álcázása.
Kidomborodott feszes testrészei szívem zakatoló hullámait tükrözik.
Kicsit sem mondanám a történteket szépnek,
Nem tudhatja azt senki, milyen fájdalmat érzek...
Remélni nem bűn, de olykor fáj.
Hiába a sok hűhó, a sok bűbáj,
Ha a bánat felszántja a szíved,
Ha a lelked s kezed is már hideg.
Hibát követtem volna el?
Megbántam még aznap éjjel.
Nagy a probléma, nagy a baj,
Számomra ő az egyetlen csaj.
Csak üldögéltem a padon,
s jókat nevettem magamon,
csodás magányomat néztem
egy nagy pocsolya tükrében.
Neonfény közt gyertyaláng, esek be a bálra,
Pincér kérdez, mit szolgálhat föl a tálra?
Szerelem lesz két személyre, várok valakit,
A zenekar most játszotta el legjobb dalait.
Ezt tanítottad nekem:
Emberek jönnek és mennek, de
Maradnak az érzelmek.
Ha szívem neked tánctér,
Akkor a hamisság köpenye rád fér!
Mosoly könnyen lehet még fakó.
Elúszott számodra is a hajó!
Hodie mihi, cras tibi!
Korai órán felhők
Szaladva ablakban,
Élek, nem vehetik,
Ez az enyém!
Egy vízcsepp hangja lepi el a teret,
Csupán egy másodperc töredéke ez,
Mégis miért oly hosszas nekem?
Közel visz a félelemhez...