Versek a szépségről

Szűrés címke szerint: Belső szépség| Szép vagy| Természet

Mysty Kata

Rajta, tavasz!

Rajta, tavasz!
Húzd a ravaszt!
Méhek raja...
Kész a rajtra.

Tovább...

Hock Zsofia

Duna enyhe télen

Pihen a part, szendereg.
Tejében szálló ködnek
vendég, vonuló hangol,
és nem önfeledt gyerek.

Tovább...

Cher Louis

Éjjel a téren

Elpihent a forgalom,
csúsztatott kuplunggal
araszol csupán az éjszaka.
A sötétben kiültem a térre,
és hallgatom, ahogy
a napi zaj után
végre szóhoz jutnak a fák.

Tovább...

Ruszka Zsolt

Madarak

Csivitelésük hallatán belém költözött az élet,
ilyenkor örülök igazán annak, hogy még élek.

Tovább...

Schlenk Róbert

Nőnapra

Frissen ébredt, dalra fakad,
A jókedve el nem apad.

Tovább...

László Sándor

Ébredés

Túl az álmon tiszta fényed,
s tisztul e táj, ismerős a kép.
Távoli otthon, és érzed,
fájó emlék a múltnak egén.

Tovább...

Pagi

A Nap éneke

Nagy a világ,
de elindulok én.
Minden zugába
benézek én.

Tovább...

Pellei

Hóárnyak

Ami most van, nagyon nem jó!
Telet alig jellemez hó!
Sötét a táj, esős-fakó,
fagy is ritka...
Lehangoló!

Tovább...

Csontos Ferenc Barnabás

Örök pillanat

Érdes kezemet kezedbe simítom,
gyengéden markomat összeszorítom.
Szememmel rád szegezem pillantásom,
tekinteted már az én örökkévalóságom.

Tovább...

Békássy Balázs

Napkelte kávézáskor a fa alatt

Az első fények a hidegben

Hunyorgásával kel az ágyából,
és mássza a hegyeket.
Beadta a hideg szájába a fagyott almát hódolatból...

Tovább...

78

Szobacson Noémi

Érték

Részlet

Érzelmi értékeket hátrahagyva
Csak gyűjtöd a jobbnál jobb külsőleges értékeid,
Ám idővel ráeszmélsz...

Tovább...

811

Hegedűs Judit

Volt egy kicsit...

Volt egy kicsit, hogy hó esett,
elfújta szél a felleget,
tócsát hagyott az út szélén,
tél tovalépett fák mentén.

Tovább...

Nagy Emőke

Egyességben

Egyességben, egy egységben, el nem múló szeretetben,
és vallom, hogy bár nem kevés az év, lángra kap a parázs.

Tovább...

2120

Tóth Enikő Enci

Jégvers

Roppan a tükre a jégnek,
játszanak élve a fények,
teste lecsordul a rétre,
elnehezedve a létre!

Tovább...

Takács Mária

Esti idill a ködben

"A köd szitálva telepszik a tájra",
fehér leplet borítva kopasz fákra,
kik ágaikat az ég felé nyújtják,
míg az égi lámpásokat meggyújtják.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom