Versek a szépségről
Igen.
Boldogságot ad a női nem,
Ott vannak velünk... ó, igen,
Lenge láng szeli át szívem,
Dalom daliás tőled, női nem.
Ott vannak velünk! Ó, igen,
Gyöngévé vált a hímnem.
Acélszív dobog,
fényesül napja
kora tavasznak,
csillámsugár.
Álomvilág nem kell nekem,
nincs ott valódi szerelem.
Nálad nélkül bús az élet,
olyan, mint a végítélet.
Percek és órák
a lét múltjába süllyedt
furcsaságaink.
*
Mezei virág
a szél kis játszótársa.
Tükröd előtt állsz
behunyt szemmel... még vársz.
Nem akarod, hogy utolérjen a jelen kegyetlen pillanata,
hisz csukott szemmel látod csak önmagad, fiatalságod emléke elragad.
Testén nem lötyög a háj bő lére eresztve:
nem vésődhetett volna tömörebbre;
szögletes arca minden éle, csontja...
Láttam mosolyod
Egy disco fényein át.
Megigézett látványod való igazsága...
Fiamnak
Hófedte Hargitán -
napsütötte tájon
valóságnak tűnt
egy rég áhított álom.
Ragyogó napsugár
csiklandozza a tájat,
megvilágítva ezzel
tereket, utcákat.
Meggyújtja fényét az öreg telihold,
fényárban úszik a színezüst égbolt.
Csillagok lassan köré sorakoznak,
felvonulnak új esti ruhájukban.
Midőn nővé lesz,
megváltozik
s vele a világ is,
de...
Ilyen-olyan fajta
Megkergült világban megvadult a nő is,
szilikon a melle, botoxos az arc is,
körmei feltöltve, smink és haja rendben,
ruhája is Chanel, a plázában vette.
"Kedves Társam, Költő Társam",
Hozzád szól felhívásom,
lőn tiszteletteljes kérés
e rövidke írásom.
Tavaszváró
Lassan kialszik a kandalló fénye,
Tovaszáll a fagypont, s meleg lép helyébe.
Új tavasz virrad, ébred a természet,
Felkelek s ajtómon kilépek.