Versek a szépségről
Gazdag vagy, ha tarsolyodban szépek az emlékek,
Ha szívedben boldogok a megmaradt érzések,
Ha szemed fájó és mosolygó könnycseppek
Egyformán táplálták,
Ha jellemed méltó küzdelmek csiszolták.
Felhő. Pára. Szellő hűvös bőre.
Aranysárga napfény. Borzas naplemente.
Fellélegző patak. Dongó csíkos méhek.
Égi csillagokon folyó örök ének.
Ma reám zuhant a tavasz,
mint egy neveletlen kamasz,
a téren sok volt a kabát,
míg hajamban a Nap turkált,
kigomboltam és levettem,
a széllel együtt nevettem.
Álmában leptem meg
elbújt ajkadat, a gyönyört.
Burjánzó vágyam szabad utat kapott.
Szinte alig hittem, szomja enyém...
Kép nélkül, és szín nélkül írom ezt
a verset, hogy meghallhasd azt a neszt,
ami ihlette, és a széndarabkát
megláthasd, és megismerhesd a baltát,
ami felhasította azt a fát,
ami elindította a dalát
Családomban élő asszonyok és lányok,
ránk szakadt a nőnap, nincs időm kitérni!
Küldök virtuálisan egy kis virágot,
mert annyira szép, hogy nincs szívem letépni.
Még jégből formált szoborpark
a tér és az utca, a járókelők
megdermedt árny-alakok,
arcukon a redők, mint faragás-nyomok,
a jégszobrász - február sors-szilánkjai.
...hogy leigázol! Öledben édes az élet,
jóllakom mindig, éhemet oltod, vágyam...
Jószagú álmok kergetik búmat, elviszik messze.
Nő és Férfi párhuzama
Minden Nő szerethető,
Bájossága megnyerő,
Teltebb vagy karcsú,
Édeskedvű, savanyú
Szonett egy ismeretlen leányhoz
Mint kalandor, ki idegenbe készül,
de messzeségbe előbb levelet
küld, hogy megtudja számára, mi épül,
s biztos legyen benne, mégis mehet!
Nézd, milyen színes forgatag,
Lelkem egy része ott szalad.
Szívem is táncol ott középen...