Versek a szépségről
Aranyló fényű vasárnap délután
Kertemben csoda történt a platánfán,
Tenyérnyi levelei átváltoznak,
Narancs ruhái sárgával báloznak.
Elhajózom messzire, hol vágyaimnak élhetek.
Színes álmok mezején bandukolok a türkiz ég alatt.
Bólogató virágok között átesem létezésemen.
Körülöttem a végtelen, zeneszó a fülemben...
Messzi vidéken száncsengő hangja szól,
Télapó ébred meseszép álmából.
Havas tájon siklik a rénszarvasszán,
most egy ajándék sem maradhat árván.
Nekünk akkor más is lehetett,
Bár mondták, ki mint tehet
...Nyájas kedvével még a nyár simogat
Augusztus végén. A fák alatt őriz remegve
Lombsátor. Üde árnyék félti a grádicsokat.
Halesz felett nyugatról zúgó szél nyargal,
maga előtt görgeti a fellegeket,
megbirkózik egy-két felhőpamaccsal,
szántó felé hajtja a varjúseregeket.
Megtört testem úgy hajlik feléd,
letörten nézem, már kezed sem szeret,
ha te elmentél, nincs álom, pihenés,
lelkemben remeg árvalányhaj szívem.
...azt hiszem, békéd örök bennem, szeretettel szemléllek...
A hajdanvolt hegynek kettétört a szíve,
messzire vetődött a másik felétől,
könnyen elfeledve, hogy ki volt a híve,
kivel ölelkezett már az elejétől.
Ködben a város, hajnali élete ébred az ősznek,
fák dideregve figyelnek hírnökeként ma a Földnek,
hull az avarba le annyi kis emlék, léte az álmod,
rozsdavilág tovatűnik, színeit így is imádod!
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Szép virág csak a szívben rejlik.
Akkor ragyog, ha őszintén szeretik.
Ez a belső virág nagyon sérülékeny.
Szóra, csókra, szerelemre érzékeny.