Versek a szépségről
...de foltokban készülődik a hajnal villanó derengése.
Ülök a parton,
várom az érkező, megújuló csodát,
kutatom a szürkeséggel ölelkező horizonthatárt.
Emlékezés szép egében
kutatom a tegnapom,
mennyi öröm ért meg régen,
lesz-e több még egy napon?
Kritika
Legszebbek
a meg nem festett képek,
a csend hangjai
hallatják
a legdallamosabb zenéket.
Poéziák a színekről - ahogy én látom... 1-11
9. Barna - az Anya
Szorgalmas és szegény pára,
dolgozik a Föld javára.
Munkájáért nem sokat kér,
pedig Műve aranyat ér.
Mint védőszent, aki megment haláltól,
És ellenséget is inkább megint,
Úgy védi vendégeket, és megint
És megint és megint. Vízi talánytól
Szendergő, álmodó még erdő, rét és mező,
Alszik még csendesen minden, mi létező!
Az éji világ után pirkadatra várva
Megmozdul lassan az erdő összes fája!
Ha kimondod e szót, Te mit értesz alatta?
A szédítő fénysugárt, mely szemed vakítja?
Netán egy bódító, szívet szántó vágyat,
Mely egy másik szívben bont majd melegágyat?
Jóga és úszás napfelkeltében
Nekem csak a hajnal maradt,
derengő kék színben játszó,
ébredező nyár-varázsló,
hűvösével borzongatva.
Ott is ahol föld van
Ott is ahol ég
Ott is ahol fönt van
Ott is hol elég
muskátlik
Tüzes muskátlik
ringatóznak a fényben,
méhvalcert járnak.
Poéziák a színekről - ahogy én látom... 1-11
8. Sárga - a Délibáb
Merengésünk Délibábja,
citrin kőnek fénynyalábja,
Nap ölében büszkén dagad,
ő az, aki mindig halad.
Aranyló fényével
világítja meg a tájat,
maradék erejével melegít
meg minden tárgyat.
Parkon utaztunk át, mégis színházban voltam.
Síkban és térben fenséges csodát láthattam.
"Mit nekem, Te zordon Kárpátoknak" - mormoltam,
miközben "börtönéből szabadult sas-lelkem".