Versek a szépségről

Cseke Tamás

Elnyelte Pestet a tél

vissza 1910-be

Elnyelte Pestet a tél,
A négyes-hatos sem jár,
Mindenütt bús, méla csend,
Karácsonyfa, jég és halál-
Hozó, mély harangszó
Szól a Temetőből,
Ma éjjel mind, ki halott,
A tűz köré jöjjön.

Tovább...

01

Kistelki András

Lennél-e?

Lennél-e gyermek,
ki biztonságra vágyik?
Játszva komolyan szerelmet,
ki karomba veti magát bízvást,
vasnak tartva férfikarjaim?

Tovább...

Schrenk Éva

Csendem

Rám borul - kabátként - a csend.
Betakar, körülölel, leng.
Hangtalan ott léte átitat;
útvesztőben bolyongó áhítat.

Tovább...

3135

Genál Piroska

Sárga falevelek

Lehullottak a fákról
a halott falevelek,
sárga és piros szőnyeg
takarja utcákat, tereket.

Tovább...

43

Jurisin (Szőke) Margit

A hangod

Oly
Selymes,
Kellemes,
Szépen szóló,
Lágy, és simogat.

Tovább...

Kui János

Bolyongó

Az időtől elszakadtam,
bolyongok a semmiben,
veszek egy jó faliórát,
és az időt én mérem.

Tovább...

Hegedűs Adriana

Bearanyozva

Tóban látszik, mégsem fürdik,
úton poroszkál, mégsem porzik.
Fák tetején pihen meg egy időre,
éppen a fejünk fölé ér ebédidőre.

Tovább...

3837

Verebi Éva

Forró ősz

Lassan elengednek a múlt pillanatok,
Lábam selymesen simogatja a Balaton,
S a túlparton közeleg a jelen ölelése,
A felkelő naptükör bűbáj erejével.

Tovább...

Kocsis Erika

Évszakok

szonettek

Tavasz

Itt aludt el a tél küszöbömön,
de odébbállt, vitte sátorfáját.

Tovább...

Kövecses Anna

Télies

Csipkét horgol
Fákra az ősz -
Domboldalon
Napfény időz.

Tovább...

Tóth Sarolta

Tengeri lakodalom

mesélek unokámnak

A tengerben
víz alatti gyöngyház-palotában
aranyhalak
táncolnak a korall-virág bárban.

Tovább...

Vass Gergely

Óceán

Kis erdei ösvényen
Barangoltam az este.
Fától-fáig lépkedtem
Valami szépet, erőset keresve.

Tovább...

26

Egri Erzsébet

A csend partján

A csend, mint lágy hullámok
- akár a tenger habjai a köveket -
csókolják a némaságot.

Tovább...

Ács Nagy Éva

Végtelen út

Avartengerré vált a zöldellő erdő,
a fák gyér lombjai között törtet a fény,
a sárguló őszben suhannak az évek,
ám végtelennek tűnő napok nem érnek véget,
a dér könnycseppeket csal a szemembe...

Tovább...

Pribus Dávid

Ibolyaéj

Bágyadt, nyirkos köd lebeg, az álmos teret nyalja,
Koronája sárga fényben, mellkasom az alja.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ