Versek a szépségről
Mint a patak vize, csapong gondolatom,
mikor ezt az édeni képet meglátom.
Gondolkodom, honnan ered ez a szépség,
látványt változtató, varázsos képesség.
A telet csak nézni jó,
ahogyan hullik kinn a hó.
Egy-egy nagyobb hópehely
esdeklőn száll, míg helyet lel...
Mint Ördög-árok sebesen a Dunába,
Úgy folyik át napfény a homályba...
Napsütötte réten kószál a szerelem,
én is arra járok, mégsem halad velem.
Vogon sunset
Alig múlt négy, még azúrban úszik az ég,
a felhők szegélyére varrt csipkefodrok,
de már... ott várja az éj a láthatáron,
hogy ideszálljon és eleméssze a fényt:
szörnyeket rajzol, s az éhes tintafoltok
szétfutnak a védtelen, mennyei vásznon.
Ez az idő, Édes Istenünk,
ajándék Tőled nekünk.
A Nap feljött, mert felhoztad,
rosszkedvünket bearanyoztad.
Mosoly!
És végtelent sejtető
Medálod dorombol.
Lelkemben sürgetőn.
Keresd, tudd meg!
J. S. Bach
Felzúg az orgona, komor a hangja,
A hallgatás rémisztő két hang között.
Hömpölygő hullám az égnek ütközött,
Mígnem a lelkem végleg elborítja.
Ahol fény van
Ahol fény van, ott árnyék is,
ahol szív van, ott szándék is.
Ahol fagy van, olvadás is,
ahol élet, korhadás is.
Szitáló lében keresztre feszített villanyvezetékek
nyögik búsan széteső sanzonom utolsó hangjait.
Lila ködben botorkálnak a bokrok, varjú károg,
aztán elhallgatnak a dombok is.
A függőágyban fekszek a naplementében, a kertünk tengerében,
Mikor megjelensz te a gitároddal, és halk muzsikába kezdesz.
Én csak a takaró alatt melegszek a párnám társaságában.
A nyári hűvös szellő az arcomon pirosságot játssza.
Ha rám nézel, vajon mit látsz?
Látod képeimben lelkem sugarát?
Húszévesen csodás az élet,
Azt hittem, miattam kel a természet,
Nekem ragyog a tavaszi napfény,
Miattam nyílik ibolya az erdő szélén!
receptvers
Mit tegyek? Kaján járt már megint az eszem.
Csirkecombok mentek azonnal a pácba.
Leírjam receptjét? Kedvedért megteszem.
Kezdem is, mielőtt bárki megkívánja.