Versek a szépségről
Nem tudom, mi tetszik rajtam?
Csillagpor ment csillogó szemébe,
Kismadarak repkednek felette.
Maradék eszét is elvesztette...!
Délelőtt.
Hétfő és dél előtt.
A reggeli harangszóra
összesepertem a csillagokat,
amelyet az éj, csak úgy, elszórt,
mint legények a tökmagot.
Velence, mint öreg hölgy,
arcát vakolat-smink fedi,
felidézi régi napjait,
mikor világ hódolt lábai előtt.
Tarka lepke röppen virágra,
Elidőzik, majd tovaszáll.
Elgondolkodom magam is, de kár,
Hogy nem tart örökké a nyár.
Emlékek.
Éjszakába nyúló beszélgetések.
Egymást ölelve alvások.
Lélegzeted ringató visszhangja,
Szíved dobbanása.
Életem egy kettős szóló.
Napfény, holdsugár,
Holdfény, napsugár.
Végig virrasztva egymagamban.
Amrein Józsefné Böröcz Piroska
Megölelem a világot
Kitárom karom a nagyvilág felé.
Magamhoz ölelem az egész világot,
az eget, a földet, a hegyeket
és a hatalmas nagy gesztenyést.
Bársonyos arcát mutatja a
tavasz,
leolvasztotta az összes
havat!
...zárt ajkakkal halk dallamot dúdolsz,
s mint szédült lepke, zuhanok beléd...
Holnapot ígér most a naplemente
Az eget fénylő vörössel megfestve
Szürke, kék fellegek vásznat adnak
Ennek a varázsos pillanatnak
Mikor a föld csókolja az eget
...Pillantása igéz s reszket a nyárfa.
Őrzi a szívét, vagy az őriz a szívében,
Primadonnának könny van a hírében.
Téli fény most a dér s a fagy,
lassan-lassan a hóba fagy.
Csupa csipkés ág az ágya,
bolyha hullik zúzmarára.