Versek a szépségről
Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban
álmodból átmentett reménykedés.
Drága lány vagy, mint az HBO.
Mégis terád előfizettem.
Nagyon sokszor nézlek téged én.
Csatorna vagy itt a szívemben.
Zora és a hóesés
Esik a hó, jujj, de jó!
Mennyi sok-sok hóapó!
Idenézz, hogy cikázik!
Kis kezemen eljátszik.
Ha meghallom a madár dalát,
szívem élénkebb ritmusra vált.
Beköltözik tavasz varázsa
a csicsergők kedves dalára.
Megszülettél, szerelmem,
e romló világba, s lettél apró kincse,
életem virága.
A piciny virág lassan cseperedni kezdett,
apró levelek mellett már bimbót is növesztett.
Simogass lágy zene
Ölelj magadhoz
Emelj fel az égbe
Hegyek tetejére
Mindenek fölébe
Nyugtasd lelkemet
A fájó szívemet...
Szép, kicsi lányka, ha reád nézek,
felhő szélére ülnek a kékek,
hogy szemeidnek színét orozzák,
smaragd felhőként az égre lopják.
Szeretnék élni egy boldogabb világban,
ahol az emberek nem élnek viszályban,
élni a Teremtőnk-adta szép világot,
legalább részét, a megmaradt szilánkot.
mily szelíden
bújt elő megint az est
szárnyas kabátban
csörömpöl halkan
és néha fel
felugat
Egy szál rózsa bimbója felpattant,
Meglátom, s egy fénykép elkattan,
Minden nap más az a kép,
A virág egyre nyílik, nagyon szép...
Verset írni tudni kell,
kell hozzá a gondolat,
kell hozzá a gondolat, mely
enyhíti a gondokat.
...hold-ezüst csipkeruhával,
megremeg, szender a láng is
pillanat-árny lebegésben.
Szundít sok halk-szemű mécses,
fényes-út védi, homályt hagy.
A szépség örök
Annak, ki látni tudja
Az igazit a
Hamis látszatok mögött,
Hol a szépség rejtőzött.
Fanfárok zengik röpke ékességed,
dicsőítik, hogy mily pompával henceg,
ám tükreidben fénye múltba réved,
ahogy suhannak órák, tolvaj percek.
Hópihe száll fenn, a magasban,
holdanyó nézi mosolygós arccal,
fehér takaró fedi a tájat,
hópelyhek között angyalok szállnak.