Versek a szegények sorsáról

Szabó Attila (444)

Élve temetések

Aluljáró szegletében
pislákol az élet,
ravatalon, gyertyafényben,
míg lassan csonkig égnek.

Tovább...

1211

Hangyási Mihály

Láttam a valódi Mikulást

Láttam a valódi Mikulást,
Lassan jött, dereka ropogott,
Kezében olcsó, meleg sör pihent,
Szeme üveges, lelke zokogott...

Tovább...

87

L. Papp

Kis karácsonyi kesergő

dermedt napok
jégcsapszívek
hópiheraj
bágyadt színek

Tovább...

3129

Horváth Piroska

Jégrózsák tüskéi...

Éles szilánk a fagy, húsba vág a szele,
düledező házra dértakarót terít,
egy ócska ablak, mi jégrózsákkal tele -
hűvös kristályvilág hatalmába kerít...

Tovább...

5444

Molnárné Juhász-Bóka Zsuzsanna

Meleg hajnal

Meleg hajnal, ha ébred,
hűvös álmokat feledek.
Borostás arccal a fénybe
csukott szemmel figyelek.

Tovább...

69

Havas Éva

Sors(talan)

A házfalakra ölelte magát
egy évszázad minden nyomora:
körbeveszi, mint nyűtt kabát
- itt nem jutott mindig vacsora -

Tovább...

3027

Csákány Tibor

Szomjazók éneke

Elágazó utak előtted,
körötted,
oly gondtalan volt bármelyik,
hisz átélted.

Tovább...

1625

Egri Erzsébet

Csavargó

Csavargó áll a sarkon,
kezében ócska gitár,
koszos kalapja a földön,
megalázó fillérekre vár.

Tovább...

3862

Örkényi Szabó Péter

Epigramma

Ha valamiről nem tehetsz,

Tovább...

11

Szabó Attila (444)

Szakadék

Aluljáró szűk medrében
létfolyamban állok,
mederszéli hordalékban
partra vetett álmok.

Tovább...

1625

Horvát Jánosné

Ha én egyszer...

Ha én egyszer jó - író lennék,
Szent-Péterig is felmennék,
Nem kutatnám, a föld-áll-forog,
Közben: százmilliók gyomra korog.

Tovább...

2421

Átyim Lászlóné

A bús vándor...

Hosszú útra megy a vándor,
Nem látszik az út porától,
Szíve sajog bánatában,
Nincsen neki már hazája.

Tovább...

3638

Timkó Antal

Duna parton

Magányában csavarog egyet,
Tivornyázik szétzilált lelke,
Szabad ember, mégis bilincsben,
Rab dalt dúdol börtön élete.

Tovább...

1815

Timkó Antal

Koldussors

Nem tudom, mit eszek,
Nincs száraz kenyerem,
Számban ordít a vágy,
Vár rám a feslett ágy.

Tovább...

1313

Weil-Jákob Márta

Szürke világ

Szürke a város, szürke a sár,
szedem a lábam, eső szitál.
Koppan a csizma, toppan a láb...
Előttem tenyér, valamit vár.

Tovább...

4386
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ