Versek a szegények mindennapjairól
Kinyitom a hűtőt, hely van benne bőven!
Holnap így a család mit is reggelizzen?
Egy kis darab sonka húsvétról maradva,
sütéskor felejtett kis kenyérszalonna.
Élet ez?
Már az ünnep sem az igazi.
Csak a politika a mai.
Az ige tegnapi.
Él egy szegény asszony kis falusi házban,
hideg házban alszik téli éjszakában.
Beteg kisfiával reszketnek az ágyban,
rég nem lobog a tűz már a vaskályhában.
Oly sok ember ébred fel reggel,
dolgozni menne, de munkája nem kell,
két kezével szeretné keresni kenyerét,
és nem emelgetni a kukák tetejét.
Markát nyújtotta, s te elfordítottad fejed.
- Ki tudja, mire kell az a pénz neked?
Takarodj, kölyök, meg ne lássalak,
Mit képzelsz, majd bedőlök a játéknak? -
Még láttad, hazamenet egyszer,
kezét emelte ismét, talán már ezredszer.
Nézd! Saját tengerszem.
Egy lavórnyi vízen
úszik egy papírhajó.
Az Absztrakt szonett folytatása
Kukák szájából a szemét kinő,
elmúlt a múlt mára csupán hulladék:
fekszenek egymáson, mint férfi-nő,
a tegnapi csábos mosoly hulla rég.
Nem tudom beleélni magam,
honnan is tudhatnám,
mit jelenhet egy kartonból
megvetett ágy
az utcán, a téren,
egy kapualj tövében!
Honnan is tudhatnám?
Utálom, hogy évtizedek óta
leginkább csak a kötelezőkre futja,
hogy nem kedvezhetek magamnak,
mindenből az olcsóbbat, a kicsit.
Milyen élet ez, mondja meg valaki!
Nehéz az élete
A 21. század
Emberének,
A bürokrácia útján
Elveszve járnak,
És sorstalanul élnek.
megbélyegzés
Olykor megvetéssel
Vagyunk a másik ember felett,
És vaktában mondunk
Feje felett ítéletet.
Szégyen szegénynek lenni,
Takargatom, ne lássák.
Bár hiába az igyekezet,
Hétköznapi ember, ne várj csodát.
Nyár előtti állomás
Angyali csodák szállnak az égben,
Légben szárnyaló béke.
Csodák végtelenje az aranyszínű képben,
Szépsége örökletes éden.