Versek a szegények mindennapjairól
Ha az utcán koldussal találkozol,
Akkor biztos, hogy őbenne nem bízol.
...mert aki szegény,
duplán fizet meg minden egyes sarcot,
legyen gyönyörű lány, hetyke legény,
hamar felismerheti majd a kudarcot.
Bánatos szempár a semmibe mered,
Gyomra kordul: ideje lenne enni.
Van úgy, hogy jó volna végleg elmenni
Oda, ahol senki nem ejt könnyeket.
Akik megadathattak,
Mégis otthagytak,
Bajban némaság,
Vajban boldogság.
Jó gulyáslevesnek párja nincs a földön!
Maradék nyugdíjam marhahúsra költöm.
Főzök egy bográccsal koldusnak, szegénynek,
bárcsak megtehetném. Az emberiségnek.
fájó a csend és pókhálós ablakok
érzése kísért ott a híd alatt
hol rongyba csomagolt görnyedt alakok
zacskóban a vagyon ami megmaradt
az álmom néha magához kéret,
a száműzött remény érvei jók,
az ösztönöknek szép elégtétel
a kikötőt felejtő búvárhajók
Az vagy nekem, mint hashtagelt homepage,
mely felugrik a nevében jelöltnek,
klikkem érted inkognitóban él,
s ha fantom lennél, kiterjeszt a lélek,
csupasz véled minden bűncselekmény,
mit eltemet egy kiló képzelet,
megmérném vágyam, hogyha tehetném...
Verecundiam
Luxusszagú világ, melynek titka silány,
az tartozik oda, kit az élet kihány.
Kiveti, mert nála nincsen becsület...
Mondd meg!
Mi is az élet? Pontos szavakkal
definiálható életszemlélet?
Vagy csak a puszta lét, a sivár
jelen vagy a titkokat hordozó,
tarka végtelen?
Kutya körben farkát kergeti.
Ez a `Nesze semmi, fogd azt jól`!
Korai fény látni engedi,
kik is tápászkodnak rongy alól.
Ilona várja haza drága kisfiát,
Remegve nézi párás ablakát.
Gyermeke hátán hozza a száraz fát,
Majd megszakad, annyira fáj.
Kirekesztve
Szegény családban nőtt fel vidéken,
élete ott csodákat nem rejtett.
A falu csendes állóvizében
boldogtalan volt, és reményvesztett.
Hogy lelkét ne érje kárhozat...
Értékeitek elvesztek, vagy nem is volt soha?
Egyedül nem tudsz tenni - világunk oly mostoha:
Várod, hogy ajtó nyílik, felsejlik a vak remény:
Valahol falba ütközik a régi "bölcsemény!"...