Versek a szegénységről
Terek hideg kövén vetett,
hevenyészett almokon,
foszlott hírlapszemfedelek
halál rovata az arcokon,
hol nem lehetnek nevek,
ha túl lesznek a harcokon.
Egy igencsak bátor
kisnyugdíjas reggel kikelt önmagából.
Tisztességes életmód, ismeretlen beszéd
azok számára, kiket elér a szenvedés.
Béke nincs az utcán, csak sietség, lárma,
mi is azok vagyunk, hangtalan árvák.
Tudjátok, a gazdagok nem lopnak, ők "kisajátítanak".
A szegényeknek meg otthon aligha jut egy-két jó falat.
Tudjátok, a gazdagok megszállottan vágynak a pénzre.
A szegények meg azt mondják: "Csak a télnek legyen már vége!"
Reggelente felébredni kábán mély álomból,
továbbmenni poroszkálva csontgörbítő súlytól.
Lépésenként görcsbe meredsz bicsaklódó térddel,
mint aki épp törött hegyű varrótűvel fércel.
A szegénység igazságtalanság
Megpróbálok adni, segíteni, amit tudok,
megdobban a szív, könnyezik és zokog...
Aki töprengő, azt itt leszólják,
acsargó fanok véresre marják,
ha vak hitűt zavar egy gondolat,
aki szól, az fejjel megy a falnak.
Letört ágak lógnak a kiégett fűre,
por-piszok kavarog,
valahol a hegyek alján dühödten
fordulnak vissza a felhők,
és hoznak esőket az aggkoros
panelek falára.
Exhumáljátok gyermeki énem,
én akkor nagyon boldogan éltem,
hihettem az emberek szavának,
lelkemen át sohasem gázoltak!
Péter és Pál után volt,
Amikor jött a bánat.
Nagy vihar söpörte
Végig a tájat.
Békát nyúzott, látni akarta,
milyen a hús, ha bőr nem takarja,
milyen az arca annak, aki húzza,
ha látja szemeit, kiről a bőrt nyúzza?
Elmondom majd egyszer, miként éltem,
mikor ősz tincseket fest hajamba az idő,
mesélek majd róluk, kiket szeretni véltem,
mikor elmúlik az is, mi ezután jő!
Nem lehet mentség, hogy siettem,
hogy orvostól jöttem csupa rossz hírekkel.
Szaladtam, mint aki el tud futni sorsa elől,
kézszorításától, ami fojtogat, és végül megöl.
Nem tudom, lehet-e születéstől
a halálig kísérteni a sorsomat,
csendben állok árván, fázósan
a szemerkélő esőben,
az esőcseppek kristálygömbjei,
mint az évtizedek múló történései,
nyomják vállamat,
elmossák az emlékezést...
Üres hassal nem ugrassz.
Maximum csak punnyadsz.
Elmeállapotod is jócskán megzuhan.
Sorsod elől nem futhatsz.