Versek a szegénységről
Kinyitom a hűtőt, hely van benne bőven!
Holnap így a család mit is reggelizzen?
Egy kis darab sonka húsvétról maradva,
sütéskor felejtett kis kenyérszalonna.
nézz vissza, ha elmész,
oda, hol vastagabb a kenyéren a vaj,
de idegen a föld, amin lépsz,
és nem biztos, mikor kell, majd eltakar.
Giccses közhelyeket írj!
Az kell mindenkinek.
...hogy a nap, a csillagok,
meg a kéklő tengerek!
Este van már a városban,
Hol ér engem ma az álom?
Vacogva egyre kóválygok,
Helyemet én nem találom.
szerény szerda, DE humorral fűszerezve
hasadt hajnal
semmi fennkölt
rímbe szedni
minek? - de locsolni
illik
Élet ez?
Már az ünnep sem az igazi.
Csak a politika a mai.
Az ige tegnapi.
Nem érdekel a pénz, mely csak eszköz,
Mely nincsteleneket egymáshoz köt.
Nincs sem sok, sem kevés a zsebemben,
Mégis néha az jár az eszemben:
Hogyha sok pénzem volna, és gazdag lennék,
Még sokkal több embert boldoggá tehetnék.
Beköszönt az este, ráomlik a tájra,
Éjjeli csend borul, bokrokra és fákra.
Fáradt, idős dervis támaszkodik botra,
Kopott rongyruháján - évek ezer foltja.
Szürke a város, szürke a sár,
szedem a lábam, eső szitál.
Koppan a csizma, toppan a láb...
Előttem tenyér, valamit vár.
Reménnyel telt álom...
Tavaszból a télbe,
Termést nem remélve.
Lefagytak a rügyek,
Semmi gyümölcs nem lesz.
Vannak remények, évszakok,
Ritkán tündöklő csillagok.
Vannak fák, tájak és hegyek... - Emberek.
És ott van a sors, ha éppen nem kegyes, lelked megremeg.
Becstelenség hatalma!
Pénz, oh, be szép,
Olyan, mint a selyem.
Szégyen megtestesítője,
Vágyom rád!
Meghalt Mátyás király!
Mikor hanyatlik a Hold,
Majd feljön a Nap,
Ébredezik minden,
Dalolnak a kis madarak.