Versek a szegénységről
Miért nem?
Mondd, miért nem lehet!
Aki egykor sírt,
az most miért nem nevet?
Helóta
A jó helóta nem szól vissza,
gazdájának szavát issza,
minden cseppjét ízlelgeti,
olyan, mint a tíz... reggeli
óra helyett - talán később - délben ehet
parancsszóra, hogy mit tehet...
Bezárt minden, itt a vég,
Az alagút végén semmi fény.
Kihalt utcák, kihalt városok,
A lélek itt már csak vánszorog.
Kartonpapíron bársonyos penész,
a lépcső alján erre ágyazott.
a hajléktalan miről gondolkodik
míg egyedül bolyong az éjszakában
kezében minden vagyona látszik
két rongyos szatyor egy szakadt paplan
Eszközként használtak,
Eldobtak, miután meguntak.
Megtört a fény az arcomon,
Mint sötét árnyék a falon.
Hajlékony nem vagyok
Nyugodtan fordítsd el a fejed,
Nehogy meglásd a lelkemet,
Csak szólj rám, add ki haragod,
Ha neked épp útban vagyok.
Tudom, a tiéd más világ,
Nem fogok rossz fényt vetni rád,
Csak mondj el értem egy imát!
A szavak ereje
Rég voltam fiatal!
Amikor még nem fájt egy kis zivatar!
Szerelem volt a legnagyobb gondom!
Éltem, hisz akkor az volt a dolgom.
Hol vagytok, költő nénik, költő bácsik?
Merre kóricáltok?
Fagyott szívem hova rejtsem,
ha a tél lassan befedi?
Jégvirágba burkolt könnyem hova essen,
ha senki észre úgysem veszi.
Kihalt utcák, tompult fények, elveszett remények,
nem lévőnek hitt, utcán élő, csapongó szegények.
Ejt könnyet bárki?... ezt a pillanatot ne várd ki,
nem létező sajnálat, megvetés, ez, mi neki jár ki.
Átok ülhet rajtuk:
Veszedelmes kórság.
Nagy takarók fedik
Kívülről a rózsát.
Csak áll némán s dermedten,
Úgy tartja fagyos két kezét,
De hiába, nem kap ő semmit,
S orcája összefagyva.
Mivel főz a szegény? Helyes válasz: Vízzel.
Van rá garancia ily módon: Ne hízz el!
Így véd a túlsúlytól minket gazdag réteg,
árak szabályozzák neked egészséged.
Nagy celeb
A víruselőfutár,
Mára immár
Övé a terep.