Versek a szegénységről
Kenetlen kenyérrel kínálnak téged,
Kéretlen kenyérhez keserű kín.
Kényszerű kegyelem jussát kapod,
Ez maradt, de ott fenn ragyog a felszín.
Kicsit szomorkás a hangulata máma,
Picit rosszkedvű és talán kissé kába,
Fekszik a földön, érzi, minden hiába,
Így mennek üres napjai neki kárba,
Zuhog az eső, ázik a szegény árva,
Szeme könnyben úszik, sűrűn fonta hártya,
Kedvét szegi a ködös reggelek tája,
Ebédje zsebében egyetlen almája...
Bocsáss meg, hogy szókimondó vagyok,
Egy másik szobában cuppognak hangok.
Nem vagyok kíváncsi gusztustalan szörnyre,
Mindig én vagyok levadászva vagy összetörve.
Ma reggel útra készülök
én, földjét vesztett bennszülött
keresem új hazámat.
Mint akit mar ezernyi gond,
az arcomon kemény a csont,
és ráfagyott a bánat.
Napi ebédet osztok, betevőt,
Kiszolgálom a soron következőt,
Ponyvás sátor alatt illatozik jó falat,
Otthontalanok, kiket e csapat jóllakat.
Mert ki ember, csak a saját hasznát becsüli,
ezért van, hogy mindenki az ingyent szereti,
királykék uralom szürke rongyokon,
befúj a szél az elkésett vonaton,
az idegekben felrobban durván,
az akciós párizsi tompít a kritikán
A Blahán korog a gyomor,
Horror a nyomor a Blahán.
Oly erősen jött az érzés, nekem segítenem kell
Mennyi, mennyi hajléktalan, éhes, beteg ember
Csodát tenni minden nélkülöző családért
Mosollyal gyógyítani lelki táplálék
Odaadással, szeretettel ételt adni
Rászorultakat óvón pártfogolni
Megbirkózom én e nagy feladattal?
Benne járunk kisasszony havában,
ropogósra sült az új kenyér.
Emlékezzünk vissza aratásra,
kis figyelmet tán` az is megér.
A nyomor nem erkölcs, mert az éhség öl,
széplelked a léttel hiába pöröl:
koldus szívben nem virágzik ki a szeretet.
Feltalálta az eszközt,
Szánt, vet, arat.
...a gazdag már
Éhesen nem marad.
Téli estéken farkaséhesen
remény fénye erőt adva pompázott
önfeledten önzetlen lényemben,
ébren álmodoztam sok finomságról...
Pályaudvaron láttam embereket,
...csak ritkán ettek.
A Földön ültek,
Szinte a semmibe néztek.
Ülök a rakparton,
fejemben kósza gondolatok,
az örvénylő vízen, mint nyári káprázat,
úgy foszlanak szét a táncoló habok.