Versek a szegénységről
Házat épít gólya, fecske,
Odúba húzódik este
Sün és róka, medve, farkas.
Vers magamhoz
Miért van bűntudatod a pénz miatt?
Amiért nekem nincs, másoknak van,
Mint a túlélők bűntudata, olyan ez,
Az agyadat lépésről lépésre mérgezi meg.
Mezítlábas hajnal a hóba,
hideg konyha, fa mutatóba`.
Liszt a gyúródeszkára szórva,
pár apró tojás kinn az ólba`.
Sásd utáni úton csak a Hold világít,
mellényt láttam, aszottat, nem e világit,
fékre léptem menten, kérdéssel a fénynek:
Mily kísértet vág neki így fagyos éjnek?
Advent fogytán, lassan Istent szülne ember,
az, aki ilyen éjbe kutyát ki nem ver.
Mikulásház van a város szélén,
Buksinak, ha oda betér, öröm lesz a szívén,
Kedvére játszhat, hintalóval hintázhat,
Versenyautókkal pályán foroghat
Kiállok elétek vörösen a sok vak vádra,
királylány vagyok egy rongyos kis szoknyában...
Az ember ármánya átjárja
Lelkét a félelem árnya, mi átjárja,
Így él a védtelen Állami Árvácska.
A harag termése a reményt beszántja,
Az érték nem léte a szegényt lerántja.
Adós, fizess, bank az úr!
Így jár, aki nem tanul
mások kárán, hiszen balek,
add a házad, minek neked!
Múlt és jelen
Egy öregasszony batyuval
Munkát kérve koldulni járt.
Az őszi szél cibálta ősz haját,
Arcát elrejti a barnaság.
A palotákban élők vajon boldogok-e,
hisz pénzük számolatlan,
életük napsütötte,
úsznak-e boldog kábulatban?
Jaj, a Harap utca újra hangos,
a lakók itt mind-mind vonyítanak,
mert látják a postást, segély jön most,
minden hónapban a nagy pillanat.
Rongyos kendőt lenget a szél a putri ablakán.
Nyomorúság képe látszik sárból tapadt falán.
Egy fáradt, idős asszony hajol fateknő fölé,
egyike annak a kevésnek, ami az övé.
Van pénzed? Na látod,
remek a világod,
elmehetsz, megvehetsz,
így mindent megtehetsz,
sokáig gondtalan,
míg minden rendben van!