Versek a szegénységről
Az étterem teraszán ültem jóllakottan,
a szökőkút épp nem "szökellt",
s az éhezőkre nem gondoltam akkor ottan,
boldog és szabad...
Hadd legyek koldus a magányos utakon,
Sötét sikátorok lakója,
Egy köntösöm legyen, s az is magamon,
Lyukkal teli halászok hálója.
Nem zavar, ha lerombol,
Az sem, ha kifoszt téged.
Nincs menekvés!
A nyomor rág, megemészt,
vagy épp kiköp, ha arra támad kedve,
és még jobban alámerít sietve
élted kies tengerén.
Letörli szájáról az ételmaradékot,
Nyel egyet, nem szól, nem vádol.
Hosszasan s elmélázva ül.
Az élettől lassan önmagába hülyül.
Az idő és a pénz mindig rángat
De segít rajtam az önkormányzat
Gondolkozok hogy el kéne menni
Talán enni is jutna nemcsak inni
Ubi fame dominatur
Ábrándozások zizegő kalászaiból
sohasem lesz puha kenyér, mi éhed oltja...
Sorsnak van-e mostoha gyereke,
mert sokan úgy érzik, azok,
ők dőlt keresztek utak szélin,
imájuk meghalt gondolatok.
Benin
Fotók: messze van Benin,
szegény ország, szegény emberek,
rossz infrastruktúra legyint,
nehéz élet, halászat, üres kezek,
némi mezőgazdaság, éhezés,
analfabetizmus, rossz oktatás.
Gyümölcsfák hűs árnyékában, új szeleknek oltalmában,
vaskerítés védelmében, hőstettei vélelmében,
ellenvetés hiányában, meghasonult mennyországban
él az álnok, gőgös nábob.
Jobb gazdára miért vágynátok?
Nem kívántam égről a csillagot,
galambokká sem kellene válnotok.
Csak emberséges létet akarok.
Hogy szegények is legyenek boldogok.
A remények tengerén evezünk,
Ebben a nagy szegénységben elveszünk.
A hold félhomályában szeretlek,
Hogy szelíd örömmel felejtsek.
Mi értelme az emberi létnek?
Óvakodva engeded el gyermeked,
A tudat, mely benned él,
Biztonságban nincs, míg él.
ő csak egy volt a sok közül
az utcán élt, hajléktalan
nincs már rokona, arctalan
rajta senki sem könyörül
A háború veszélye
Amikor megkövült egyén ráront
s rombol oktalan toporzékolón
neki nem tetsző állapotsoron,
fásultság pedig terjed folyton.