Versek a szegénységről
Már rég összedőlt háza
Romjainál sem ülhet
Mert minden tégladarab
Úri hatalomé lett
Hát a fáim mivé lesznek,
Porban, gyökértől szenvednek.
Lágy belsejük kukac, lárva.
Kis parazita csócsálja.
Írva: "boldogok, akik sírnak,
majd megvigasztaltatnak ők."
S édesvízzé válik a tenger -
és feloszlanak a felhők.
Túl sok jót ne várj, ez egy bizarr világ,
A gazdagnak java gyűlik napról napra tovább.
Vajon mi az értelme annak,
hogy mindenki mindent megkaphat?
Csak a pénz beszél, azt mondják,
S ha kapsz egy keveset, elveszi a Kormány.
Nyargal a tűz az avaron,
nem csinál kárt az ugaron.
Lúgosítja a savas földet,
úgy ad egy kis reménységet.
A történet megíródott, új legendát avattak,
szóltak minden embernek, kicsinek és nagynak.
Azoknak, kik csúnya vagy szép házakban laknak,
minden egyes lelkésznek, plébánosnak, papnak.
Szürke színű alkony-csendnek
dőlnek ázott bokrok, ágak.
Tócsa tükrén lámpa reszket,
szerte roskadt árnyak állnak.
Munkádat már rég elvették,
majd házadat árverezték,
most az utcára kerültél,
mától üldözött vad lettél.
Az ittas ember ül a kockakövön,
Egyik kezében palackot szorongat,
Félig lehunyt pilláin át nézi az utcát,
S elnyűtt arcán szétterül az öröm.
Templom falának dől,
lépcső előtt koldul,
közben üres gyomra
éhségtől megkordul.
A végtelen határban felfestetlen út,
Hálóval szőtt hegyek között kiszáradt kút,
S jön a forróság, mely elönti a lelket,
Perzselően is párásítja a vermet.
bankcsapda
Volt egy kevés tartozásom,
bevallom, hogy kissé késtem.
Végre mindet kifizettem,
azt hittem, már révbe értem.
...A szemed világa, a lélek sivársága,
Aminek máshol, másban nincsen párja.