Versek a szegénységről
Munkádat már rég elvették,
majd házadat árverezték,
most az utcára kerültél,
mától üldözött vad lettél.
Az ittas ember ül a kockakövön,
Egyik kezében palackot szorongat,
Félig lehunyt pilláin át nézi az utcát,
S elnyűtt arcán szétterül az öröm.
Templom falának dől,
lépcső előtt koldul,
közben üres gyomra
éhségtől megkordul.
A végtelen határban felfestetlen út,
Hálóval szőtt hegyek között kiszáradt kút,
S jön a forróság, mely elönti a lelket,
Perzselően is párásítja a vermet.
bankcsapda
Volt egy kevés tartozásom,
bevallom, hogy kissé késtem.
Végre mindet kifizettem,
azt hittem, már révbe értem.
...A szemed világa, a lélek sivársága,
Aminek máshol, másban nincsen párja.
filmvázlat versben
A nyuszi berágott.
Erre Szent Péter küldött egy
SMS-t a csicskának, hogy a nyuszi duzzog,
Mert kevés a "ZS".
Eldőlt a kölnisüveg, tojások törtek,
A fürjek döbbenten hallgatnak.
Utolsó mentsvárunk a hit, templom,
mi el kell vesznünk a nagyvilágon...?
Azért, mert nincs semmire engedély,
nem jár nekünk más, csak munka-erény?
A centrumot körülvevő széles sávot
Zsúfolásig töltik meg emberi alakzatok.
- Ez a tér a periféria: a sikertelenek,
A kivetettek, a kirekesztettek helye.
Gyerekkori emlék
Aprócska gyermekként minden óriás volt,
a ház, a kert, a hatalmas rét.
Kati babámat vittem hintázni,
hogy énekeljek neki egy picikét.
Nem tömjénezzük a lelkünket,
pedig nagy szükségünk volna rá.
Hagyjuk, hogy mérgezzék létünket,
pedig lehetne itthon Kánaán.
Ha te gazdag vagy, s én szegény,
Hálás vagyok érte,
Téged a pénz éltet, engem a remény,
Mindenki, ahogy kérte.
Itt szél sikolt az udvaron,
fölkap ezt-azt, szétviszi.
Mi fáj neki?
Egy rongycsomó, mert azt hiszi,
hogy korcs kutya
vagy taknyos orrú kisgyerek,
aki lábához hízeleg,
s mesét harapna...
"Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mikor éhező gyermekemnek
nem jut estére vacsora.