Versek a szegénységről
Gazdagok jógáznak, szegények éheznek;
gyerekek tanulnak tehetetlenséget.
A válasz mindenre: na és aztán, kit érdekel ez?
Van sportautó, luxuscsaj, nyárra hotel éden
Már kemény rég mind a két kezed,
Mégis kapálózol másokért.
Mádat adod bizonytalan holnapért,
Ha megemelik érte az órabért,
Eladod a lelked a hatalomért.
Ajándékba mindened - a semmiért.
Olcsó húsnak híg a leve,
Szegény ember elvan vele.
Elvan vele, mert van helye,
Bár tartalmasabb kellene.
Ó, mondd, hányszor rogysz te térdre,
hogy megköszönd a léted,
melyet az jó Isten ad
s majd elvesz egy életre?
Csak ülök a szobámban
magányomban, s gondolkodom,
hogy történt minden, nem tudom,
nem is emlékezem.
Híján vagyunk bevételnek, dohánynak.
Robotra kényszerít a nincstelenség.
Világi lett a halál,
csak úgy tükörbe néz,
s megigazítja haját
az őszi vén...
Virrasztok gyertya mellett,
A hit áttör minden falat,
Ha szívem Istenért reszket,
Nem lankadhat az akarat.
Hazád csak egy lehet: a magyar!
Ha bánt sorsod, vagy éppen zavar,
hogy nincs jó életed e helyen,
vésd észbe: Nem örök a jelen!
Taigetosz
Már ő sem tudta,
hol rontotta el,
hol történt törés az életében.
Miért nem?
Mondd, miért nem lehet!
Aki egykor sírt,
az most miért nem nevet?
Helóta
A jó helóta nem szól vissza,
gazdájának szavát issza,
minden cseppjét ízlelgeti,
olyan, mint a tíz... reggeli
óra helyett - talán később - délben ehet
parancsszóra, hogy mit tehet...
Bezárt minden, itt a vég,
Az alagút végén semmi fény.
Kihalt utcák, kihalt városok,
A lélek itt már csak vánszorog.