Versek a szakításról
Remélem, szerencsecsillagod
Minél előbb felragyog
S az a sok szerencse
Mind tiéd lesz,
Ami engem elhagyott!
Eltűnt a varázs, eltűnt az álom,
Búcsúzom tőled kedves barátom!
Szép volt, de elmúlt, mert így akarom,
Mást szeretnék látni az oldalamon.
Érzem remegek, hangom elcsuklik,
látlak, de szemembe könny szökik.
Fáradtan, megviselten búcsúzom,
nem hiszed el még, de mindennek vége; BÚCSÚZOM!
S íme itt e kis levél, mit neked szánok,
búcsúzom tőled így s mástól e világon!
Úgy érzem, mennem kell,
S már Te sem állíthatsz meg.
Győztek az álmok feletted,
S már nincs szükségem senkire.
Felejtsétek el, mit mondtam,
hazugság volt az éltem.
Felejtsétek el, ki voltam,
egy álarc mögött éltem.
Nézem az arcod és az elmúlt időkön gondolkozom,
Keresem a szavakat, ahogy tőled búcsúzkodom.
A közös emlékeink törnek most fel belőlem
De ez már nem segít, ennyi tellett tőlem.
Elhagytál, megcsaltál, szívem darabokra tört
Nem futok többé érted felesleges kört.
Kihúzom és eldobom a szívembe mártott Tört!
Mi lenne velem nélküled,
Ha nem lennél, őrület!
Mit érzek irántad, elmúlik egyszer meglásd!
És nem foglak keresni soha már!
Hazudnak álmaim, hazudnak a szavak,
Igazak a könnyek, mik szememből hullanak.
Menj! Ne nézz vissza, indulj az utadon,
Ne törődj velem, segíts már magadon!
Engedj el kérlek, ne tarts fogva,
ne akadályozz a szabadságomba.
Engedj el nyugodt szívvel, ne fogd többé kezem,
mert én másvalakivel szeretném leélni az életem.
Végül semmit se mond
csak tovább szövi
az elejtett félmondatot
nem töri meg döbbenete csendjét...
Mikor szakítottál velem,
Teljesen elvesztem,
Nem tudtam mikor, s merre menjek!
Ha majd egyszer véget ér a szoros kapcsolat,
Nem lesz, csak rossz múló pillanat.