Versek a szabadságról

 IdőHosszKedvenc

Papp Viola

Hogyha...

Hogyha fűszál leszel,
én leszek a zápor,
langyos cseppjeimmel
ölellek, ha fázol.

Tovább...

163267

Széles Kinga

Eszmélve

Kezem sírva rázza
Kívülről a rácsot...

Tovább...

162207

Végh Attila dr.

Kékre varázsolt

Mállok a széllel, mennyire félek,
csillagom ébreszt, alkonya fáj.
Nélküled élek most a sötétben,
visszaidézem hangulatát.

Tovább...

148363

Pődör György

A tavasz sziluettje

Fények az égen
futnak serényen,
földi szegélyen
légi a táj.

Tovább...

133195

Pődör György

Változatlan pillanatképek

Már rühelli magát a szakadt plakát,
a szirénhang és a mosoly csak álca,
amíg kiveri szemünk vakablakát,
s érzelmeinkre rákerül a bárca.

Tovább...

131159

Pődör György

Március ürügyén

Március ürügyén ha szólna költő,
lobogjon benne a szabadság lángja,
hogy emlékezzen rá sok emberöltő,
tiszta irányként égjen, mint a fáklya.

Tovább...

Pődör György

Elherdált csodák

Hajnali virágnak
harmatcsepp a gyöngye,
szirmai vidámak,
nappal nem lesz gyönge.

Tovább...

129174

Pődör György

Illúzióink paradoxonja

"A végtelennek fele is végtelen" (eleai Zénón)

Már nem tél, de tavasz sem a délelőtt.
Kék égfedél alatt felhőraj buzog.
A piszkos tócsa, mi hó volt még előbb,
tisztaság paradoxonjaként lucsok.

Tovább...

129138

Pődör György

Szüless meg naponta!

Vers a Költészet napjára

Vers
szüless meg naponta,
ne gyáván dadogva,
csacsogva, nyafogva:
légy csillag égboltra!

Tovább...

128121

Pődör György

A vers varázsa

Költészet Napjára - 2017

Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.

Tovább...

125105

Pődör György

Tavaszi absztrakt

Mintha csak tárgyát vonszolná az árnyék,
élednek múlt telébe dermedt dolgok.
Rozsdáit vedli az ásó és boldog,
megkopott nyelén már fénylik a szándék.

Tovább...

125114

Pődör György

Nyárvégi firkaszonett

Magadba nézve tegnap még a holnap,
ma meg már a sunyi tegnap vádol.
A jövődből mások csodákat loptak,
zsebük itt, szívük valahol távol.

Tovább...

Pődör György

Nyárcsalogató

Gálic-kék messzeség,
hol az a régi nyár?
Virágzó gesztenyék,
adjátok vissza már!

Tovább...

123125

Pődör György

Vánkosát keresi

Az alkonyba úsznak el a dombok,
lámpásként gyúlnak lassan a csillagok.
Tárgyához térdel az árnyék s boldog,
magába szívja mint csók az illatot.

Tovább...

122173

Pődör György

Csendélet

Tűz nélkül a lelkesedés csak álca.
(Nem is tudnak égni az oxidok!)
Bölcs nem lázad ott, hol sok a titok.
A gyáva úgy tesz, mintha nőne ránca.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ