Versek a szabadságról
Sötétbe kerültem,
fáradt szemeim nem látják a fényt.
Valaki ezer gyertyát gyújtott,
hogy lássam a kivezető utat.
Lassan lépkedve
osonok köztük, mint a bujdosó
csermely az erdő fái között,
s bús énekemmel hódítom...
Mintha napfénnyel sütne a Hold,
Elnyomja a sok millió kis csillag fényét,
Ahogy felnézek, bennem mindent kiolt,
Mintha kiégetné szemem világát.
Sokszor érzem magam egyedül,
Olyan vagyok, mint aki menekül,
De ha engem valaki lebecsül,
Az a veremből meg is sebesül.
Álmomban gyakran világgá mentem,
Hol tekintetem bejárta utánad a kormos csendet.
Ahogy hazavitt a csillagporos út,
Nálad ott mindig kívánhattam egyet.
Tűz
tűzzel
tüzesebben
égető forró lángokban
álló mindenségben élő...
Cudar tél járt az életemben,
Mikor csak nyári ruhát vettem.
Bánom, hogy nem gondolkodtam,
Így csak fázom a hóban.
A lét vizéhez
Ha eléred a célod, megszűnik a léted,
Érted te, mit beszélek?
Hűen küzdeni a célok akadályát,
Amiket magadnak találtál,
Majd hátra dőlni, ha belefásulva eléred,
És rájönni, hogy romokban hever körülötted az élet...
- Kinga se így sóhajtozna...
"Ha a világon mindenki ilyen volna!"*
...Sátán hatalma még ma összeomolna.
Ám nem eszik ennyire forrón a kását,
a Démon nem adja földi lakhatását*
Nyomorult Klára
Varjúvá változott.
Károg, csak károg,
Szemén mély hályog.
Egy szál virágot tegyél a sírjukra!
Sok háború volt, hol mieink meghaltak.
Kik virágfüzérrel csatába indultak.
Mentek, hogy az ellen ne törje hazánkat,
Hősök voltak mind ők. Egytől egyig bátrak.
Meghatározó szerepet töltött be az életemben a főváros
enyém az utca és a tér
a város minden falevél
velem sétál az ősz a tél
nyáron visz a menetszél
A múltam szelleme még kisért, félek és reszketek,
- Hagyjatok magamra, csak ennyit kérek tőletek,
- Hagyjátok, hogy újra önmagam lehessek,
Lelkem mélyéből mindent újjáépítsek!
Budapest, negyvenöt tavasza,
földindulás, lányok panasza,
bejött az orosz, számuk nem fogy,
jeges januárban az erkölcs térdre rogy...
Fakírágyon aludtam,
lyukas testemből
kifolyt minden gondolat.
Üres vázaként
virágcsokorra vágyom,
illatos színek őrizője leszek.
Szeretnék szállani,
Az égnek vallani,
Eredjen a könnye,
Mossa föld harcait.