Versek a szabadságról
Farsangi idő veszi kezdetét,
búcsúzunk a téltől nagy vidámsággal.
Tánc és zene kapja meg szerepét,
a tavasz előtt is tisztelgünk bállal.
Törj ki a csendből, tépd le a láncod,
Mit múltad kísértete oly gondosan rád szórt!
Mártírhalál
Temesvár határában áll egy
kápolna egymagában.
Nappal csak varjúk tanyája,
alkony volt a varázsa.
Ha Isten volnék,
Magas egekben kerubokon nem trónolnék,
Mint Próféta földi tűzgomolyba szállnék
Szeretteimért.
Becsapós az új év,
Langyos szellők járnak.
Tegnap még sajgott valami bennem,
De tán az idén szebb remények várnak.
Sötétségből előbújva körbenézek tétován:
Szemem megnyílt, s szívemben a fénysugár
Elnyújtózott, forgolódott, körbetáncolt örömében.
Kinyíltak a virágok is, csodás színben tündökölnek.
Csönd mázolódik bőrömön,
hamarosan átsugárzom
mellőzött dimenziómba,
ahol csoroghatok,
néha üdvözülhetek,
áttelepített fasoromba
surranhatok megrakodva
keresztekkel...
A költő tolla hatalom.
Érte nem kap sokat, ha bármennyit,
Az nem jutalom.
Nem voltak hősök és nem voltak szentek...
Az Egri Vár védői
Nem voltak hősök és nem voltak szentek,
de átgázolt rajtuk a történelem,
ők halni voltak készek,
s tették, mit tenniük kellett.
Kalickában ül egy madár,
Miközben ő nem dalol már.
Nem csicsereg vidám nótát,
Háló fonta be a tollát.
hópihe billeg
fenyőfaágon
éhező cinke
mind a barátom
kezem kinyúl
a fehér hidegbe
tollas testeket
idéz tenyerembe...
Fekszem az ágyban,
Pihenek.
Gondolkodom ezen a versen
És nevetek.
Kezdem ott az elején,
mikor szép reményekkel indultam én.
Voltak álmaim, vágyaim,
melyeket szívem kifeszített
vásznajára kezdtem bevésni.