Versek a szabadságról
Te mindig szerettél a reflektorfényben állni,
Én hátul szerényen a homályban várni,
Te a nyüzsgő városban voltál boldog,
Én a kertekben, ahol szúrnak rózsabokrok...
egy árnyas báránybőrben
kékséges aurájában
ő az
aki hozzám
gyengéden hatalmas
tiszta földbe gyökereztetett
bérce nyugalmas
ágas karjain örökzöld fehér bokréták gyöngyöznek
mindahány levele pöndörödő egy...
Engedj, család, hadd menjek utamon,
Csak menni, menni és nem visszanézni.
Hadd menjek, járjam az utamat,
Amit a sors kitaposva mutat.
Gondolatok
minden országban
szabályok rengetege
népet tesz rabbá...
A papírrepülő messze száll.
Messze a földtől, közel az éghez,
Száll, száll a szebbnél szebb mesékhez.
Tegnap a vonaton Petőfivel utaztam!
A haj, a fejforma, az arc, a bajusz...
Hátizsákkal állt a vagon már
Bezárt ajtajában, és telefonált...
Nincs vagy nem lenne baj,
Ha nem lenne fáradt a lelkünk,
Ha nem másként képzeltük volna
Annyira gyarló, mulandó világunkat.
A kíváncsiság? Meddig mehetek el?
Hol kezdődik, amit még megtehetek?
10 soros
Én leszek törvénye magamnak,
nem engedek vádló szavaknak.
Múltból ránk maradt rege,
mit annyiszor hallottam én.
Idegen volt, és elképzelhetetlen
a félelem... az élet milyen nehéz.
Hát nekivágunk!
El sem hisszük, de újra mennünk kell!
Át héthatáron.
Egy elképesztő erő vezérel.
Szívedben a szabadságnak vágya dobolt
az ellen, aki nemzetünkön zsarnokolt.
Ajkad izzó lángolású, vad dalt szavalt,
amiért a lelkesült tömeg magasztalt.
Sötétbe kerültem,
fáradt szemeim nem látják a fényt.
Valaki ezer gyertyát gyújtott,
hogy lássam a kivezető utat.
Lassan lépkedve
osonok köztük, mint a bujdosó
csermely az erdő fái között,
s bús énekemmel hódítom...