Versek a szabadságról
A Sátán vélt minket megkötözni,
Egy fura érzésnél megrögződni.
Százötven év lecsengett, mióta kiegyeztünk
Azokkal, kit a sors vagy érdek idevetett.
A helyzeteddel nem lehetsz elégedett,
Ideje, a rozsdás kaszát fényesre kihegyezzük!
Valahonnan
Emlékek rohannak felém,
A gyermekkor álomittas mezején
Lovaglok az ismeretlen felé.
Bárhova visz az élet,
Él mindig az örök ítélet,
Tutajom bárhova kiköthet,
Semmi sem töri meg e köteléket.
hallgatni arany
és hallgatni méreg
amikor szívedben
ülnek meg
mint kicsi férgek
a ki nem mondott gondolatok
csak aprók
csak sejtelmesek...
Nem kérek én soha egyebet,
Csak az asztalra mindig kenyeret.
Nem kérek én se vagyont, se házat,
De még arany palotát se kárnak.
Megxit
Jött egy más világból
tudatosan, büszkén,
ajándékba rangot
s vagyont kapott tüstént.
Szállni, mint a gondolat, titokzatos galaktikus világba,
Zene szól, dalol a világ, zene a művészek különleges imája.
Altatódal, népdal, opera, operett, rock és modern dallamok,
Legyen hallgatója, teljen meg a nézőtér, páholyok, karzatok.
Háromarcú, erőltetett vészmadár,
a zsákja csak a semmivel van teli.
Én nem azt mondom ki, amit hallani akarsz,
nem azt mondom, mit szabad, de nem állítok valótlant.
Van, hogy nem mondok semmit, nincsenek felesleges szavak,
az élet úgyis szalad, valóban nem élek a valóban.
S ami belőled maradt... kábulat,
Annyi kínt hordtál ki magadból...
Ha madár lettem volna,
Láthatnám az összes virágot,
És szerte hosszában berepülhetném
Az egész kerek világot.
Egy fénysugár szökött át a falon,
Megtalált egy rést, hol átbújhatott...