Versek a szabadságról
Nahát! Újra itt vagy,
Megtaláltál, barátom.
Menjünk, ám várj egy percet -
Csak hozom a kabátom.
Végtelennek tűnő alkonyatvarázs
bódulttá teszi lelkem,
minden egyes szó segít
a végtelenre lelnem.
Miért baj,
Ha keresem a helyem?
De nem lelem...
Telik az idő...
Madár szárnyal fenn az égen,
szárnya ékszer égi fényben.
Csőre nehéz, alig bírja,
pálmaágát féltve fogja.
kelet és nyugat két bajusz forma
a harmincas évek trendi divatja
alulról mormogó gyűlöletes óda
fekete mágia az értelem foglya
Sétálj bele a csendbe, a nyugalomba!
Érj el az általad elképzelt paradicsomba!
Menjél csak csendben, békességben,
Hogy élhess örökös fényességben.
Monoton telnek a napok,
Emiatt olyan vagyok, mint egy agyhalott.
Nem érdekel az iskola,
Kéne egy nyugtatóval teli fiola.
A nagy erdő a lakhelyem,
Szép zöld a ruhám énnekem.
A fenyőfák között élek,
Karácsonyra csak azt kérem.
minek búsulnék -
cseresznyeszirmok hullnak
velük szállhatok
Csendesség támadt meg most engem,
S bátran, nyugodtan adtam át neki a lelkem.
Elvitt, elrepített a csillagok távoli útjára,
S nyugtatott a szeretet néma karjában.
Az a várfok,
hová hajdan
kitűztük az ősi zászlót,
eltűnt az idők sodrában...
Hány még
"vetetlen" föld akad e tájon?
Meddő nekünk,
ha a miénk nem lehet!
Feltűnik és kívánsz
Hátha teljesül
Eltűnik és hibát
Hibára halmozol...
Lelkemmel legszebb képet szeretném festeni.
Legcsodásabb dalt komponálni, meghallgatni.
Annak a zenéjére keringőt táncolni.
Az embereket szívemmel megérinteni!