Versek a szabadságról
Kinek védenie kellett volna, sosem védett,
kinek szent edénye lettem volna, agyaggá gyúrt.
A karja ölelésre lett volna, azzal sértett,
múltak gyötrelmével pengette szívemben a húrt.
Leszakadt a híd mögöttünk,
megfordulni nem tudunk,
mostantól egy új irányba
vezethet csak az utunk!
Lelkemből friss szirmokat szór a szél.
Mondd, neked a szabadság mennyit is ér?...
Kérni nem, csak kérdezni merek
Kedves Mikulás! Maga mindig megszánta
Klausztrofóbia-sújtotta lelkemet...
Egyensúlyom tartom én,
ismét körbevesz a fény.
Egy karcsú kis kötél adatott,
mennek csak rajta szabadott.
Kell egy köpeny,
földig érő, az a
láthatatlan elfeledő,
eltűnhetek benne,
mint nyáron a
nap, mikor vakítón
tündöklő.
Eddig olyan szürke, sőt
Sötét volt a lét, az élet.
És egyszer csak valami jött
És kiszívta belőlem a mérget.
Avagy nyelvi játék eszperente nyelven?
Lépj
Egyet,
Egy lépést.
Nem észleled
Lelkem zenéjét?
Robothangra
"Tulajdon képen" minden dagad.
S ha egybeérnek a rendszerek,
egyesülésükre okot ad,
ha van köztük hasonló egyed.
Fekszem a sínek között,
felettem kattog a vonat,
a kerekek résein át látom,
ahogy a szarka pondrót válogat,
behunyom a szemem,
várom, hogy a robogás
megszűnjön, s jöjjön valami más,
ami egyszerűbb és nem fáj...
Csörgősipkáról álmodtam.
És végre megkaptam.
Mert bolond vagyok, vagy bohóc.
Koronám csilingel, palástom pokróc.
Oly nagy kincset kaptam régen, születésemkor,
melyet büszkén őrzök, legyek a világon bárhol!
E drága ajándék kelti életre mindenkor
azt, mi körülvesz, éljek otthon vagy bármily távol!
Shoul I stay or should I go
Szép világ ez a germán, tán a legszebb,
Mit láttam,
De mit ér a szépség
Kalitkába zártan?
"Édesapám Csoma András,
Getse Kriszta édesanyám,
áldásukat reám adják,
mert elhagyok házat, hazát.
Rabláncon él a gondolat,
s foglyod vagyok vele párban,
kört rajzolva ködbe vájtan,
egymásba omló pontokat.