Versek a szabadságról
szeretném megtalálni a boldogságom
de úgy érzem hogy sehol sincs
a világon
bár túlzás hogy keresem
inkább csak kívánom
szánalmas kis életemet
ki nem állom
legszívesebben eltűnnék...
Maradj otthon! nehéz ezt mondani,
csavargó léleknek útját tiltani.
Megvadul az, kinek szárnyát szegik,
lelke mindig szökni, szállni vágyik.
Setét lett e nemes Fejszebükk e nemes Bükkös oldalában
Setéten és felfüggesztetten e világ is szép.
Nézd, óh, mily csodás ez a fénykép!
Zongora
Sötét hely ez itt.
Nem látok semmit.
Talán egy falnak támasztom a hátam, nem tudom.
Hideg. Vizes. Fázok.
Kacat vagyok egy rohanó világban,
Egy szürke színű tömegcikk,
Bár lehetnék színes szivárvány,
Felhő közt ívelő vidámság...
Hogyan rátalálni a keserűben az édességre?
...
Találd meg az aromát, ami íztelen s kopott a foltokban.
Lehetek neked a legjobb?
Aki mellett elköteleződik szíved?
Peregnek a könnyek szegény Magyar ajkán
Peregnek a könnyek szegény Magyar ajkán,
jobbágyok vívták meg mindig annak harcát,
fokossal, vellával, ki mivel csak tudta...
Árnyékban pihen éjvándor,
Tőle már minden távol,
Vad korcsok kergetik,
Később nyomát sem lelik.
A meg nem nevezett
Titok
Érintés
Álomból ébredés
De szép
Van út
Lánc foszlik szét
Táncol a ritmus...
Emlék hasít belém,
Fájnak a szavak,
Egy vár borul elém,
Más nem is marad.
Gondolkodom -
tehát vagyok` bár nevem nem Hamlet.
Hogyan lesz nemes eszméből arcpirító gaztett?
"Lenni vagy nem...
Dacolok, mint egy kisgyerek.
Eddig így nem éltem. Mit tegyek?
Oh, nem vagyok magamnál,
Álom? Ébredés így hajnaltájt.