Versek a szabadságról
- Kinga se így sóhajtozna...
"Ha a világon mindenki ilyen volna!"*
...Sátán hatalma még ma összeomolna.
Ám nem eszik ennyire forrón a kását,
a Démon nem adja földi lakhatását*
Nyomorult Klára
Varjúvá változott.
Károg, csak károg,
Szemén mély hályog.
Egy szál virágot tegyél a sírjukra!
Sok háború volt, hol mieink meghaltak.
Kik virágfüzérrel csatába indultak.
Mentek, hogy az ellen ne törje hazánkat,
Hősök voltak mind ők. Egytől egyig bátrak.
Meghatározó szerepet töltött be az életemben a főváros
enyém az utca és a tér
a város minden falevél
velem sétál az ősz a tél
nyáron visz a menetszél
A múltam szelleme még kisért, félek és reszketek,
- Hagyjatok magamra, csak ennyit kérek tőletek,
- Hagyjátok, hogy újra önmagam lehessek,
Lelkem mélyéből mindent újjáépítsek!
Budapest, negyvenöt tavasza,
földindulás, lányok panasza,
bejött az orosz, számuk nem fogy,
jeges januárban az erkölcs térdre rogy...
Fakírágyon aludtam,
lyukas testemből
kifolyt minden gondolat.
Üres vázaként
virágcsokorra vágyom,
illatos színek őrizője leszek.
Szeretnék szállani,
Az égnek vallani,
Eredjen a könnye,
Mossa föld harcait.
Egyszer külön, egyszer együtt
hálunk.
Kapcsolatunk erdejében vakon
botorkálunk.
Bizonyosság
Mégis mitől félünk, mikor semmit nem tudunk?
Okosnak mutatkozunk, bizonyossággal, ambíciókkal teli a markunk,
S ha a két tenyér elválik egymástól, a bizonyosság kicsúszik,
Fejvesztve kapkodunk, mégis hová lett, ami tegnap még kőbe vésve világunk közepe
Volt, és gondoltuk, lesz is, s a fenéket, mindent elölről kezdeni,
Új bizonyosságot találni újra meg újra, szokjunk hozzá...
Rajzoljatok hátamra szárnyakat
Szivárványszárnyak
Rajzoljatok hátamra szárnyakat,
Hogy repülni tudjak, ha a föld nem tart már tovább.
Időrablás homokból építeni várakat,
Hisz felkapja a szél, és viszi is odább.
Szétfolyt időben
ne keresd a boldogságot!
Azt csak régmúlt időben
néhol megtalálod.
Part szélén, a rónaparton billegek,
plüssdelfinek falatozzák lelkemet,
ti úton vagytok Pest felé, én nem megyek,
szép, kék számmal karatézok rímeket.
Hulló könnyek záporán
Üvöltök én az utcán,
Szívemből fakadó álmom,
Örömömben a táncom járom.