Versek a szabadságról
Apródmadarak csendje szól,
szavak ismételnek hirtelen,
idéz a hang, egy dal, egy íz,
ideidéz, néz - nász nekem.
Elhagyatva áll a verandán,
Senki sem látja, jobb is talán.
Egyedül járja útját Ő,
Hogy kibírta! Mily meglepő.
Furcsa alkotás,
egy megbilincselt áldás
a megbocsátás.
December - január 1.
Annyi ember téblábol, keresi a jelent.
Lelkük még a múltban kutat...
Ha rossz irányba haladnál, csak nézz fel a csillagos égre, majd ő utat mutat,
Olyan sok vagy legbelül, én hiszek benned.
Mindig át akartam festeni
A teljes égboltot,
Valami mindig hiányzott.
Remény
Lélekben változtál,
letűntnek véllek,
lobog-e utánam
...vágyakozás, mint régen?
A vándorló motoros
Zakatol az élet, szabadon fut a motor,
Benne hétszáz kiló nemes fémből a vad rotor,
Hangja olyan erős, mint az atom, és senki ki nem bírja,
Jöjjön már, jönnie kell a motornak napja.
Szélkakasok forognak jobbra-balra,
árnyéklovagok árnyéklovakon ügetnek,
te sugárzó csillagzatok alatt ülsz,
és integetsz a fénylő végtelennek.
Lehunyt szemmel hallgatom
zengő lélekdallamom.
S tintát fröcsköl a káosz,
ha túlcsordul a pátosz.
Érzéseim, mint egy deres fa ágai,
Elágazó érzelmek életemnek kósza napjai.
A szívem jég alatt és hó fölött,
Felolvasztod szívemet, amit a hó elfödött.
Nem féltem soha tőled, türelemre vágysz,
Nem számított soha, hogy a fényben rám találsz.
Itt mindig tisztán látom vezető szándékod,
Hogy mindig kijutok? Csak álmélkodsz.
Bölcsen borong a helsingöri vár,
Táncát birkózza a széllel egy sirály.
Játék az élet... játszd el
Játszi képzelettel,
Játék a vágy - vágyakozz...
Az árny hirtelen fénnyé,
Az erőtlenség erővé vált.
A hátrány engem előnnyé formált.
Fény vagyok a sötétségben,
Erő az erőtlenségben.