Versek a sportról
Utána vajon mi lesz?
Én vesztettem,
Világgal szembeszállok,
Vajon van-e még mit vesztenem?
Hajrá
Amikor nem pénzért rúgták a gólt,
Amikor a futball sportszeretetről szólt,
Amikor a klubcsapatok a kerületben laktak,
Nem vásárolt sztárok lelkesen futottak...
Domború domolykó domolyog
Dongapartú Körös bús füzei alatt,
Ott reméli rajban reszkető-ringó
Snecikből, hogy jut egy-két falat.
Mit nekem, te Alföldnek tengersík vidéke,
Tán csodállak,
De nem szeretlek,
És képzetem végtelen pusztaságod nem járja.
Érzések kavalkádja hajtja a busz kerekeit órákon át.
Sötétedik, kiemelkednek a telefon formájú fények az ülések mögül.
Csend van, pedig minden egyes száj jár,
De csak tátogást láttat a félhomály.
Csak kitartóaknak!
A reggelben az is jó,
kezdődik a torna-show.
Fontos az egyenes tartás,
jöhet egy kis helyben járás.
Pördül a szoknya, mint a kerék,
Táncolj velem utoljára még,
Hisz rövid az élet.
Kosaras imánk
Ütemesen pattog fapadlón a labda,
Célpont jól bemérve, indulhat a hajsza!
Adogatni kéne,
Rajongani szépre,
Fogadni a szervát,
Vonzani a szebb mát,
Ütni nagy tenyerest,
Űzni, ha lelkem rest,
Csapni a fonákot,
Hatni, ha jót látok...
Kimentünk focizni múltkor,
Összehívtam bandát
Csak kicsit, tudjunk szaladni,
Rugdosni a labdát
Gyakorlás vége, óra végére
labdához jut a gyermeksereg,
pályára lépve játszani kéne -
megvan, kik lesznek ellenfelek.
Hagyományteremtő ötlet
Manapság
sok versenyt rendeznek
szórakoztatására embereknek.
Nekem is van egy ötletem,
Javaslatomat benyújtom
illetékes helyen.
Egy új úttalan utat
Jelölnek a térképen
Zászlók is ezt lebegtetik
A vitorláshajók árbócait ismét kiengedik
feladni durva szó fél tőle a lelkünk
mi előre menni és nyerni szeretünk
pedig feladni nem mindig veszteség
bár kockázat szüntelen mert a lehetőségek
száma csak látszólag végtelen
az ember a múltat siratja de feladja
mert jobbat remél