Versek a sportról
Megkerülni a Fertő tavat nagy élmény,
ezt tesszük mi is most hétvégén...
Hegykőről indulva Mörbischen át
elhagyjuk Magyarországot, a hazát.
Esténként közel negyven fokban
Valami szakadt trikóban
Sima és fehér szinte szegény
Maholnap lehámlik
Vállaimon már rojtosra mállik
Biciklizünk a csapattal...
lemaradtam pár kanyarral;
út közepén egy varangy ül,
engem delejez groteszkül!
A sziget
Ma reggel
Szigetem eléd teszem
Amit láttam
Veszem
Amint láttam
Teszem eléd
Jöttek a percek
Mentek a percek...
Imádott unokaöcsémnek
Foci az én mindenem,
kitölti az életem,
rúgom délben, rúgom este,
napközben meg reggelente,
amikor időm engedi,
lábam a labdát kergeti,
nem tehetek biz én róla,
így van a testem kódolva...
Nem megyek a hegyre,
meredekebb egyre,
nincs jégcsákány, sem szeg,
s én, mint félszeg, keszeg
alkatú hópárduc... inkább hócica,
csúcsot hogy hódítana?
Jéghideg szél fut a hátamon,
Versenyzők sprintelnek az erekben.
Már alig állok a lábamon:
Egy nagy terhet kell letennem.
Nyár van, kicsit tornázást hanyagoltam,
Feljött plusz kiló, ami nem nagyon baj,
Majd letornázom hamar.
Idén is kint leszünk a Vágtán,
ott fogunk állni a pálya melletti járdán!
Fekete-fehér Torino ékköve,
Szívem övé elejétől végéig,
Három csillaga felér az égig,
Juve egy nagy szerelem kezdete.
Sínadrág van ma Tamarán:
huzatos a katamarán,
hiába ül tatján a
nagy szélfogó, Tatjána,
mellette meg Ludmilla,
tömve van a Budmilja,
galambocska.
Kutyás ember kocsmában múlatja idejét,
Csaposkám, bekapcsolná gyorsan a tévéjét?
Uram, miért olyan sürgős kérdezi kurtán?
Nagyon szereti a magyar focit a kutyám!
Közel van a Cél,
Sajna, Pihennem kell,
Annyira akarnék tornázni!
Hátam miatt nem merek.