Versek a sportról
In memoriam...
Hajnali futás a szélben,
Nem is szél ez, csak szellőcske!
Vígan trappol az úton a láb,
Még korán kelni is megérte!
Megszűnt a Klub,
Nincs ott több vívás,
De nem maradhat
Csak a sírás-rívás.
Péterünk 40 éves
Nagy fába vágtam fejszémet,
Ki engem lát szaladni, elszéled,
De suttyomban néha kukkolnak!
Három éve hű társam,
Adott nekem fájdalmat,
Szerelmet, barátságot...
Most épp quadozni támadt kedvem!
Az angyalát!
Az angyalát!
Jöjjön sok ismerős és ismeretlen!
Megnyerte a
Forma-1-et hétszer,
Majd távozott a
Száguldó cirkusztól kétszer.
Ló és lovas
eggyé olvad,
összesimul,
így vágtáznak.
Gyerekkorom sportlegendái 1.
Egy ismert kosarasról
Szólnak eme strófák,
És róla fog szólni
Az egyik "Légikatasztrófák".
kavicsos út mellett napozva várlak,
dobogó szívem tenyerest ad állra.
szia! - asszem elmém teljesen blokkolt,
a 3-as pálya múltkor is kioffolt.
Betonba öntött végtagjaim cipelem,
mint lelkem súlyát a gyóntató papig.
Félek,
nehogy hajóhorgonyra kössenek,
és Arizonámról a tengerbe vessenek
bosszúból
csúcstámadásom előtti sziklaszilárd akaratom
rosszakarói.
Cipő csúszik, labda csattog.
Jól hallom, vagy mégsem?
Megtelik a tornaterem
a tollas edzésen.
Elment hát Ő is, betartotta az ígéretét,
nem várta meg, amíg leveti magáról a jég,
nem adta alább a maximumnál, mindvégig tanult,
de nem gondolta, hogy számára csak ennyi lesz az út.
Mikor elcsendesül minden,
Mikor más teendő nincsen...
Sárgalázban szenvedek,
S nem gyámolítasz, Brazíliám,
Copacabana - mátrixot építek,
Élettered már csak a fantáziám.
Super Bowl, az amerikai futballdöntő
Én is szeretem a focit,
csak én az amerikait!
Nálunk is már sokan játsszák,
kemény sportág és imádják,
ez is foci, de nem magyar,
el is terjedt nagyon hamar,
San Francisco és Kansas City,
szuperdöntő, szuper foci...