Rövid versek a sorsról
Hazafele vívódok búval, bajjal,
Szembe futok bűnös emberrajjal.
Ültél a kopott hokedlin
ösztönösen mozgott kezed
fekete kötényedbe morzsoltad
kilencvenegy éves életed
Villám csapott a vonatom mellé,
Talán az ég rossz néven is venné,
Ha én Hozzád most hazaérkeznék...
Nyom, de még kicsit cipelem,
Szívem hideg, de nem remeg,
Idő telik, minden elmúlik...