Versek a szegények sorsáról
Mentem, mentem az utamon,
Néztem, láttam a virágom,
Láttam, néztem a csavargót,
Féltettem, féltem a boldogságom.
- Mosdatlan arcomhoz ragadt a por,
átázott, rongyos kabátom nem takar.
Kartonpapíron kuporgok csendesen.
Aki rám néz, elfordul oly hamar.
Bandukol az ökör vonta szekér,
Csillag fénye közben sokszor földet ér.
Földet érve elhalványul,
Lépte lusta, belefásul.
Szegény vagyok
Csórénak születtem,
Nem kell hogy más
Fizessen helyettem.
avagy a devizahitel átváltása forintba
(Helyszín: a BANK, egy kis szobája
Szereplők1: Jegyző
Szereplő2: Nejem
Szereplő3: Énbarom.
Játszódik az ördög 2011. esztendejének,
május hó 17. napján, valahol Budapesten.)
Mit is tehetnék most? Menjek el napszámba?
Nem bírja az ember dereka se lába.
Aki majd meglátja, kibeszéli nyomban:
- Lám csak, vénségemre koldusnak jutottam!
- Könnyen élt ez eddig! Volt munkája elég.
- Mi lett most belőle? Csak egy rongyos cseléd!
Hullámokban bólogató kalászok,
életigenlő, boldog válaszok -
lengedező szélben táncoló táj.
Csigadallam száll a légen,
világít a holdkorong,
csigaúton mászok szépen,
míg fölöttem éj borong.
Kirakom a szennyest
halma égig ér
és viszi a szél
pletykál házról házra,
fejem lehajtva
járok az utcán
kibeszél, csúfot űz
a világ szája.