Versek a sorsról

Szabó Rita

A szeretet porrá lett

A szeretet porrá lett,
A szerelem hamuvá lett,
A szél hamar elfútta,
Nyoma sem maradt:
mindhiába...

Tovább...

Jáger László

Az aranygyapjú

A megérkezés vágya tart még a mély fölött
a szerzés kapzsisága szétoszlott, mint a köd

Tovább...

421

Asztalos Dávid

Apám születésnapjára

Sokan kérdezik itt a városban, mit akarok elérni,
Válaszom az: csak amit apámnak sikerült megélni.

Tovább...

Czene Csaba

Csendhangjegyek

Vasalatlan tavaszi este ez.
csendben üljük meg
az utolsó vacsorát....

Tovább...

Weszelovszky Gábor

Elme

Rám kiált a bánat táplálta fájdalom
hangja süvít a szélben, mint táncoló sasok
csak egy pillantás okozta seb
távolságoddal szívemben közelebb.

Tovább...

Kész Krisztina

Ki vagyok én?

Talán egy homokszem,
egy messzi tenger partján.
Vagy talán egy fényes csillag,
a végtelen, sötét ég boltozatán.

Tovább...

Barnaby

Átok faj

Szállj Tűzmadár, szállj,
szárnyaiddal vihart arass,
Szemedben zöldszemű démon
gyűlölet lángja lobbanjon,
pusztíts el mindent, mi az
ember után még maradt...

Tovább...

Átyim Lászlóné

A sors fájdalmas

A fájdalom és szenvedés,
Ezt kibírni oly nehéz.
Mert míg élünk, szenvedünk,
Istenem segíts nekünk!

Tovább...

Miklós Imola

Amit nem tudsz

Míg tincseid bőszen feketéllnek
és izomból feszülsz a létnek,
ostobán veszéllyel cimborálsz
s pajtásnak nevezed a halált.

Tovább...

510

Horváth Szabolcs

A mindenség otthona

Az elveszett lelkek pokla:
Mint a megtalált szívek paradicsoma.
Oda járok haza:
A mindenségnek otthona.

Tovább...

11

Lovász János

A vágyakról

Kósza vágyak mellett haladok,
jól tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, mit akarok.
Sokszor "üresen" maradnak a vágyak, mint az űr,
Az ember nélkülöz s ha kell tűr.

Tovább...

Boza Ferenc

Gondolatok I.

Sok minden jár most az agyamban minek nem kéne,
Szívesen eltenném ezeket a gondolatokat, messzire félre.

Tovább...

Vroni Viktória

Búcsú

Tolvaj élet elcserélted
a napot hamis fényre,
botorkálok fejszenyéllel,
emlékeim erdejében.

Tovább...

Irol

A királyság bukása

Irigykedve kelt fel a Nap, lefelé csak nézett,
Csodálva tekintete egy kacsintást intézett.
Alatta terült el a végtelen királyság földje,
S vele két uralkodójának legkedvesebb völgye.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom