Versek a sorsról
Igazat akarunk,
semmit nem takarunk,
rosszat nem faragunk,
jó úton szaladunk.
Nem ismerlek, csak tudom, hogy létezel,
órát, percet számolok, több tízezer
gondolat bucskázik konok fejemben,
meghalok mégis egy lucskos veremben,
hol szív dobog, meg-megszakad a ritmus...
Búcsút int felém az éjszaka,
bársonyos puha remények,
hajnalban a lelkek térnek haza,
kik álmomban megkísértnek.
Markomban tartom az órát, az időt,
mégsem érem utol a fáklyavivőt,
nem záródó ujjaimból átfolynak a percek,
fogaskerekek szakadatlan ciripelnek.
Szemedben ég a vágy, és a szívedben lángol már a késztetés,
hogy a célodhoz elérj, amit akkor érhetsz el,
mikor a lelked megtalálja a másik felét.
És tudod már jól, hogy megérte a sok szenvedés,
mert a nyugalom és a béke által, amit így elérsz,
mikor megtalálod a társadat, érzed már,
hogy minden révbe ért.
"Ragyogjatok!
Mint égen a csillagok"
Volt olyan köztetek
Aki igazat hazudott?
Templom előtt áll a koldus,
alamizsnáért esedez,
tán megszánja emberfia,
- ha véget ért a szentmise.
halálának 75 éve
Szívem elszorul, lelkem felzokog
amikor Radnóti Miklós költőnk
tragikus sorsára gondolok.
Születésekor már ráhullott a bánat,
megismerte korán a bús árvaságot.
Rímkeverő
Reggelre kész lesz
Irománya
Minek kinek töpreng az amatőr
Kényszeríró...
Háborog a lelkem szüntelen,
Mert félresiklott az életem.
Vad`vágyja magát
az élet,
tündérmeséit hőn
kerget,
határokon áttörve
szalad,
mint trójai faló,
halad.
Avagy a szenzitivitás alaptünetei
Változik a világ, változik is minden.
Változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem.
Mostanra már megtört, nincs a régi énem.