Versek a sorsról

Kövecses Anna

Anyóka

Ellágyul a táj. Olyan a világ,
Mint illatos édesség, amikor
Virágokra porcukoridill száll.

Tovább...

Tormási Viktória

Az eltévedt utazó

Fehér szirmok ciklus

Átszűrődik a komor, sötét, bársony
Vásznon az elhalkult szavak
Sorokba rendezett vonala,
Míg a szél tépázza a kihűlt tájon
A fákat - mily néma holtak! -
S a hang félő - mint egy vak zongora.

Tovább...

Jakab Andrea

Most

V1:
Álmok szemébe néz a reggel.
De mi mért rohanunk a ma elől?
A holnap elé sietve érkezel,
Mint egy előredobott apró kő.

Tovább...

Schifter Attila

Kisöregek

Csak ülnek némán egymás mellett az ósdi ágyon,
(a szövet szakadásait kopott pokróc fedi)
az Idő bokázik arcukon - száz szarkalábon
haláltáncot, mely napról-napra kedvüket szegi.

Tovább...

Ehm János

Van, akinek a hegyek

Van, akinek a hatalmas hegyek,

Másnak a szív és a szeretet.

Tovább...

3126

Pothurszky Géza

Mondd, hova...?

Gondolatfoszlányok

Hová lett arcod mosolya, mondd, hova?
lépteid bűvös, kopogó kis zaja,
az est varázsa, szerelmed ostora,
tested illata, csókjaid zamata...

Tovább...

Szaip Istvanne

Túlsó part

E közmondás igen régi:
Nem tudsz kétszer belelépni
Ugyanabba a folyóba.
Életem ezt megcáfolta.

Tovább...

4451

Lénárt Anna

Mindent veszít

"Semmiség" - hallom mindenfelől...
Márványpalota fala ledől,
árva gyermek búsan énekel,
koldus készít neki ebédet.

Tovább...

3130

Bera Irén

Reménytelenül

Ha a könyvnek nincsen címe, ha a lapokon nincs betű,
Ha a hegedűnek nincsen hangja, ha a kotta is üres...

Tovább...

6363

K. Etele

Fekete Rózsa

Fekete rózsák színes szirmait keresem,
hol lehullott egy-egy varázslatos szirom,
mert illata nem bódít, de virágba
borítja fáradt lelkemet.

Tovább...

Szabó Veronika (VeronikaSzabo)

Nem hív már senki

Nem hív már, nem keres senki.
Megszoktad, hogy így kell
szeretve lenni.
Méla utakon járva
fogja kezed a csönd
s te elmégy vele egy körre,
hátha visszaköszön,
akire vártál rég.

Tovább...

Verebélyi Tamás

Plátói kötődés

Villámként rezeg rostjaim nektárja,
mint tűnő tájkép, mely éltetőn telít.

Tovább...

Gravest Rosemary

Egyedül

Ha szeretnéd, félreállok,
Néha-néha csak megállok.
Járkál, megy tovább életem.
Miért van így? Kérdezem.

Tovább...

Kondorosi K. András

Te, Ember!

Te, Ember! Egy vagy az ősi agyaggal,
az örök Idő vasfoga arcodon,
megbirkózol az egyszerű anyaggal,
túlélő vagy, és okulsz kudarcodon.

Tovább...

2017
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ