Versek a sírásról
Mikor könnycsepp gördül le arcodon,
akkor megölellek, és nem veszem zokon.
Lelkemben túlélő erő
Támad, ha éppen vakmerő
Agyam világgá ment volna,
Karom végsőkig harcolna.
Mindig azt várom, bár este lenne már,
Fekhetnék csendben, szótlan s árván.
Sohase fogom elfelejteni, mit hagyott bennem,
Sohase fogom elfelejteni, mit tett velem.
Kumdari kis bari,
Mit lehet hallani?
A gyermekágy táján
Mindent sírás jár át.
Csak sírok,
Magam se tudom, mér`,
Vagy kiért,
Csak sírok
amikor elhomályosul a szem
amikor sós prizmán át látod a lelked
amikor ezerszer villan az az egy kép
amikor rázárul a pillád
amikor gördül szemzugodból az érzés
amikor a könnycsepp félúton megállni látszik...
Siratom a nyarat,
a napfényragyogást,
a vándormadarat,
őszi levélhullást
Mikor sajog a szíved, bánat vasmarka szorítja,
még a levegővétel is szúr, nyilall nagyon...
Spar-os chipset zabálva,
félig-meddig beállva,
jó szöveget dumálva...
Múló szívem lángja nem heveskedik,
Maradandó, fakó bája nem kecseskedik.
álmatlanok az éjszakáim
vaksötétben múlnak a percek
már kihunytak csodás álmaim
sötét felhők rám telepedtek...
Innentől már nem hagyja el
Több panasz a számat,
Némán ül ki szemeimben
A mérhetetlen bánat.