Versek a sírásról
Hagymát pucoltam tegnap este,
S hullott a könnyem szüntelen.
Még aznap éjjel mind megettem
A fél kilót, hogy kidobni ne kelljen.
Még emlékemben él szaggatott légzésed.
Magaménak érzem lassuló szívverésed.
Végre elhoztad nekem vágyaim fényét.
A pokol bugyraiban fogok égni érte.
Előbb a szám lankad le,
Majd hangom mélyül el,
Végül már beszélni sem tudok,
Csak sírnom kell...
Sírni szeretnék, de már nem tudok,
sírni szeretnék, de már minden könnyem elfogyott.
Sírni szeretnék, de már nincs benne értelem,
sírni szeretnék, mert már fáj minden érzelem.
Egy szomorú kislány üldögélt a tóparton,
Könnyeit hullajtotta egy hűvös hajnalon.
Olyan a lelkem,
mint hatalmas várrom!
Keserű kútvíz
csurog le a számon.
Életünk filmje mégis véget ért,
Bár megfogadtam, nem sírok senkiért.
Magamba fojtom bánatom,
teszem a dolgom,
néha talán még vidámnak is látszom.
Most egyedül vagyok,
jönnek a gondolatok,
néhány fáradt könnycsepp
legördül arcomon.
Szempilládon könnycsepp remegett,
Mit a lélek tükre kivetett
Magából, mert isteni lelked
Felsajdult, a csermely eleredt.
Küzdöttél keményen, hogy erősnek lássanak,
Felálltál egyedül, mikor sárba tiportak.
Továbbléptél ezer sebből vérezve,
Szemrebbenés nélkül néztél az élet szemébe.
Mit gondol mindenki?
Hogy ő egy elveszett senki.
De egy lélek sem segít rajta,
Mert őket csak a nyerésvágy hajtja.
Dal
1.
Angyali hang szólít.
Néma hang kísér.
Szemem előtt játszódik egy kép.
Felszállt a köd, ébren a nap.
Elment a társ, dolgozik a pap.
Nem hagyom, hogy megölj, csak egy picikét a versemben.
Reggel még egy kicsit sírtam, de érzelmeim elnyeltem.
Nem félek, hogy látod; tudom, hogy nem olvasod,
Nem keresnél, vagy ha írnál, melyik is volna jobb?