Versek a sikerről
Én az vagyok, ki megtért a mába,
Felküzdöttem magam nemhiába
A mélyből, ahonnan a part szakad
Néhány röpke szempillantás alatt.
A lány a súlyemelőt nézte.
Kockás volt a fiú hasa.
S izmos karral emelgette
Ő a súlyzót. Nem ment haza.
Végre kezemben van az, amitől úgy féltem,
Éjfélkor mindig ezt kívántam Istentől kérve,
"Meglesz szóbeli nélkül ebben az évben",
És végül kezembe vettem nem régi percben.
Gyümölcsösben sétálva ifjak almára éheznek,
Mindannyian a szép, vörös csillogóval szemeznek.
Koncert után
csillogott, ameddig csak lehetett
örömtől sírt, vagy éppen nevetett
ha színpadra lépett, tombolt a nép
keze alatt égett a zenegép
Fiatal vagyok még, a sportot szeretem,
Így hát a futballban egy fiatal klubot kerestem.
És egy francia csapat játékán meg is akadt a szemem,
Akinek a játékosaiért úgy epedezem.
S akiknek könnyeiért összetört a szívem.
S hogy ezt jobban kifejtsem,
2020 augusztusáig kell visszamennem.
A falakra írtunk
On écrit sur les murs, zeng a dal!
Demis Roussos ajkán szól az ének.
Kezében basszusgitárja.
Szívét a nézők felé tárja.
Úgy érzem, hogy most már semmit nem veszíthetek.
Távol leszek, csak a múltamból meríthetek.
Fájó szívvel nézek rá az anyajegyemre,
s mindenemet felteszem most a huszonegyre.
Mit csinál az ember?
Nézi más gondját,
Mit csinál az okos?
Nézi a saját baját
Matekból egyenlet,
Kémiából kísérlet.
Irodalomból olvasás,
Etikából semmi más.
Ady Endre elnézésével
Ordít, mint az őrült,
Hallgatja, ki állja,
S a gitárhúrokat
Tépi és cibálja.
Ha boldog vagy most, áruló vagy.
Feláldoztad mindened.
Mert ebben a bús, gonosz világban
boldog csakis az lehet
A versírásban csodára leltem,
- akármily` fájó árat fizettem...
Bár kis lépés az emberiségnek,
de nagyon nagy lépés ez énnekem.
Szól a csengő, kapunál vár
szép anyuka s bőgő gyermek,
nagy levegőt kell most vennem:
érzem, nem lesz könnyű eset!
Kemény munkában a kitartás támogat.
Segít legyőzni a nehéz távokat.
Nem az a fontos, mennyi áll előtted.
Hanem milyen hosszú a táv mögötted.