Versek a sikerről
Lapul a talajban
Kiskertboltban vettem
s el is vetettem, majd
öntöztem szépen,
s minden nap meg-
megnéztem!
Az életet gyakran leértékelik,
S ugyancsak sokszor rossznak vélik.
Avagy mi is a boldogság ma?
Jól megírtad szíved mélyét,
Jegyezted a jellem képét,
Megtanultad költők létét,
Mégsem tudsz
Semmit.
Elengedtem,
gondolataim nem hagynak helyet e rossznak.
Nem hagyom, hogy tömeg törjön össze,
és fehér zászló legyen utolsó jelképem.
elveszek egyet a mából
semmi nem lesz se jó, se rossz
a jövő újraremél
Azt mondták neked, te semmire se viszed.
Nem is ez a gond, hanem az, hogy elhiszed!
Azt is elmondták, hogy neked nem fog menni.
És emiatt képes vagy nem továbbmenni.
Ne hagyd magad, mert a korlátot te szabod.
Ne hagyd magad, mert a sorsod te választod!
Dávid és Boglárka
Asszony s férfi a szálloda karanténjában.
Boldogok szeretnének lenni,
ezért figyelik a televízióból érkező felhívásokat.
Büszkeség
Szerettem volna valamire menni,
a sok ember között sikeres lenni.
Nem a büszkeség hajtott, csak a
tudat, hogy bennem is van akarat.
A boldog élet mindenki álma.
Gazdagság, hírnév sok ember vágya.
Gondolatok, amelyek áthasítanak az agyamon,
Gondolatok, melyek megjelennek a széttépázott falakon.
Világunk
Gondolatok, amelyek áthasítanak az agyamon,
Gondolatok, melyek megjelennek a széttépázott falakon.
Száz - Centenárium
Milyen rövid és tömör,
Mögöttes értelem rég gyötör.
Leírva alig néhány betű... száz...
Belegondolva sokrétű ez a váz.
Mit kéne tennem, hogy nyerjek el bármit?
Nem vagyok én szerintem nagyravágyó,
sem pompatibilis ezekkel máig,
csupán csodás volna, ha érne már jó.
Kérlek, hagyj egyedül,
Megvárom, míg körülöttem minden elfeketül.
Nem tudok beszélni, egy szó sem jön számra,
Hagyom, hogy testem ráhulljon az ágyamra.
Megxit
Jött egy más világból
tudatosan, büszkén,
ajándékba rangot
s vagyont kapott tüstént.