Versek a sikerről
Hogy hogy látod a világot, te döntöd el,
Higgy magadban kérlek, soha ne add fel,
Nézőpont kérdése, örülsz-e vagy sírsz...
Gondolataim magamhoz 1.
Bízom minden reggel fénycsóvájában,
Ami által újjászülettem a valóságban.
Legkedvesebb dalomat eljátszom,
Amivel meggyógyítom a világom.
Hatalom... kell az? S mértéktelen vagyon.
Édes hírnév, mire mindenki csak vágynék.
Hogy haszna van-e így az életnek?
Ha mindent ölbe kap, ki semmit nem tesz?
Nem akarom hallani, hogy nem sikerül.
Nem akarom mondani, hogy nem sikerült.
De magam is tudom, hogy én vagyok a szerencsétlenség.
Akit szégyellnek és eltaposnak.
Sziporkázó
Szellemes
Szösszenete
Szívvirág
Szirmainak
Sziluettjén
Szívéből
Szóródik...
Első gondolata
Mennyi lap csókolózna,
Ha mind szerelmes volna.
De az egyik búslakodva nevet,
Másik sír valaki helyett,
Harmadig kacag s levert...
Mikor már fáradok s megesz az élet,
elfogy az ötlet a nagy, szürke könyvből,
okosba` veszek pár akciós tanácsot
gyorsan egy amatőr kaszkadőrtől.
Jól tudom, az atomkorban nem minden a szépség!
Kell ott belül, két füled közt gondolkodó készség!
Persze azért nem kell lenned atomfizikusnak,
ám` problémát meg kell oldjad, mit neked feladnak!
Szólj majd légyszi, élet, hogy a lelkemmel lássak!
Egy őszinte mosollyal téged csodálhassalak,
Vigyázok, hogy a könnyemmel a lelkemből ki ne mossalak!
Ha majd egyszer mindenki
Az előítéletét elfelejti
És nem lesz senki
Aki elítél mást
Szombaton olyat tettem
Huszonhárom esztendősen!
Kinek mondhatnám el?
Soha senkit sem érdekel...
Telő s múló idők,
Felesleges percek,
Emberek unottan
Jönnek s mennek.