Versek a sikerről
Szép életre én is vágytam,
Elmondom, hogy bringán jártam.
Bringán bizony,
Jó! - néha autóbuszon.
Részeg vagyok.
Lelki szemem előtt homályban úszkálgat
Történet, kép és gondolat
Méhben alszik, de már gubancos fonala.
Nem lelem kezdetét, nincs neki,
Nem lelem végét, nincs neki,
S eközben a közepe is szertefoszlik.
Nemzedékek öröksége
Termékeny talajra
vetette magját az apa,
csecsemőt szült neki az asszonya.
Szerették, nevelték a gyermeket,
szerezhetett műveltséget.
Hatalom? Akarom.
Akarom és megkapom.
Megkaphatom, hisz vagyok valaki.
Lehettem volna akárki,
Egy senki, egy bárki,
Vagy lehettem volna többség, mindenki,
De nem. Lettem az, aki.
Ez vagyok én,
Ki ma már mindent megítél.
Hát ez vagyok valóban,
De az emberek szerint ez csalóka.
Szeretetben éljen minden nap szíved,
Ne érezd, keserű bánat - szájízed,
Ha utadba akad a jószerencse,
Arcodra csaljon mosolyt rögvest - repesve,
Baljós erők röppenjenek el tova,
Kósza szándék ne légyen mostoha.
Volt egy város messze innen
Messze tőle bármi Isten
Életek szépen napról napra
Lelküket mind hátra hagyva
Változás az élet, tudom, ettől futsz a falnak,
Hogy a nagy halak kicsiket, kicsik meg nem falnak,
De kicsi is nőhet nagyra, egyre magasabbra.
Van az a fekete, a bors, az a kicsi, erős fajta,
Lehetsz te is olyan, aki soha fel nem adja,
De az is, ki elfut, de attól megmarad a bajban.
Szűk kuckóban csöppnyi hír,
barlanglakó mennyit bír,
marcangoló önvád helyett
támadjunk egy magas hegyet,
támadjuk és verjük össze,
ne fuldokoljunk a ködben,
szerencsénket bízva másra,
legyünk együtt toll és párna...
Nyár van, meleg, suli szünet,
Nyaralás, bulik, haverok,
Majdnem vidít már az élet,
Most viszont belegondolok,
Hogy tényleg mire is vágyok.
Látom az arcom.
Egy pataknak vizében, melynek partján ázom.
Fázom. Hallgatok. Vacogva mászom
fel a hegyek csúcsára.
Ott van, miért szívem epedez.