Romantikus versek
Maradj velem a téli alkonyatban,
sötét szemembe nézz, vidáman nevess,
az eltűnő fények tenyerén szeress.
Megtartani téged már nincs hatalmam.
Édes az álom, a semmittevés.
Édes az étel, akkor is, ha kevés.
Édes a szó, ha a szívedből jön,
Messzire fut, aztán visszaköszön.
Vidor csak egy apró törpe,
Mélynövését örökölte.
Városszéli zöldövezet,
Apró háza rátervezett.
ezer kézzel intesz
ezer szemmel látsz
kutam vagy merített
vödröm vele a lánc
Te akarod én én akarom
Forró csókjaid ajkamon
Kezed kezembe olvad
Mindegy mit hoz a holnap
(szonettkoszorú epizódokkal) az életünkből...15.
...Mikor a távolban ég Földet ölelt...
Mehetnénk egyfelé is. Előre még tovább.
Kézen fogva kettecskén. De helyette tétován
nézünk egymásra, és nem leljük a szavakat.
Hosszú
Hosszú minden gondolat, melyet érted megteszek,
Minden pillanat, melyet adsz nekem.
Hosszú minden perc, míg két karod átölel,
Csókod, mely szelíden felemel.
A zene a reggelim, a vacsorám,
tálalja nekem az öreg zongorám.
Fáradt, fülbemászó hangját hallgatom,
ez az én éltető lélekbalzsamom.
Az időt húzza, mint mézesmadzag,
Szőke szereplője eme dalnak.
Aprócska éjjeli dal,
mit manócska hordoz a hátán,
nagy buzgalommal hozza el
mindenki édes álmát.