Romantikus versek
Nem tudom, milyen lenne csókjaidban fürdeni egy nehéz nap után,
Megpihenni s érezni, hogy itt vagy nekem.
Ó! A szélkakas,
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
Éjjel kint a réten, tölgyfa tövében csillagokat nézve kéz a kézben te és én...
Téged szeretlek, csak téged, kedvesem,
téged szeretlek, és csak érted fáj szívem.
Mikor a kékek az égre lépnek,
virágba borul a sebzett lélek.
Földig araszol a fűzek lombja,
mosolyra fakad még a mogorva
Hunyd le szemed, utazunk,
szárnyaljon hát a lelkünk!
Szivárványon kacagjunk,
csillagúton repüljünk!
Varázslatos éj
csodákat ígér,
apró árnyak kicsi hada
álmokba kísér.
Nem szereted, hát nem teszem...
Az igazat elmondom,
Te mindig tudtad, hogy elmédet megrontom.
Az a lány, kit akarsz, nem leszek s nem voltam,
Angyalokkal nem látsz, én mindig is rossz voltam.
Ugye, gondolsz majd rám,
Ha távolba nézel?
Ugye, gondolsz majd rám,
Ha könyökölsz a kézzel...
Mindenhol ott vagy.
Mindenhol Te vagy.
A gondolataimban.
A szemeimben.
Millió rózsaszál
Kibomlik, mint egy rózsaszál,
érzed, szívedig ér a dal,
tágul a tér, és a kék madár
örömszárnyával betakar...
Vers a(z) igaz szerel(m)emről
Amikor azt mondom, szeretlek,
Minden porcikám bizsereg.
Hiszen mikor hangszálam mozdul,
Szád csillogó ajkain mosoly ül.
Évek óta csak egy dologra vágyom,
Hogy szívem párját én is megtalálom.
Egy szép napon hirtelen megláttam,
Csak néztem őt, és elbűvölve álltam.
Neked mit jelent a szeretet?
Nyíló virágot a kertben,
vagy ha sétáltok a parkban
csak ti ketten?