Romantikus versek
Barackvirágzáskor volt
Arany napnak tüzében.
Reád találtam
Andalogva,
Céltalanul
Kóborolva.
Szerelem a holdszivárvány alatt
Holdszivárvány éjszakája
Hold fényében látok egy világszép lányt...
hárfahúrján pengeti kecses kis ujját...
Mint nemes kisasszony, úgy teszi ő...
ha meglátja egy úrfi... vágya egyre csak nő...
Nézz a szemembe, s úgy mondd, hogy szeretsz
Nézz a szemembe
S úgy mondd, hogy szeretsz,
Ölelj, át engem,
És el ne eressz!
Antik lett a romantika,
vallják sokan ma már,
mikor jutott retro-sorba,
húzható-e határ?
Szalóki Sándorné Várszegi Noémi
Szívem kertjében kinyílt egy mesebeli rózsa,
Gyönyörű, szép bársonypiros minden szirma.
Finom, friss illatot áraszt a kelyhe,
Nagy örömében reá szállt egy lepke.
Kanyarog az ösvény, folyik le a Tisza,
Bársonyos zöldben ragyog terebélyes partja.
Hullámok a víz színét nem igazán sebzik,
Testét a hajók is csak nagy lustán szelik.
Emlékszem, régi, szép nyári este volt.
Egy hegedű bús hangja sírt valahol.
Belefeledkezve hallgattam a zenét,
mély bársonyt terített vállamra az ég.
Akarsz s akarlak, mondd, mire várunk,
álmodunk folyvást, ez minden vágyunk,
arra szeretnék ébredni reggel,
feljön a nap, s te mellettem kelsz fel,
legyen bár korán vagy késő éjjel,
hozzám bújsz, ölelsz vad szenvedéllyel...
Nyári nap égeti vállamat, éget, mint az a gondolat,
hogy veled álmomat élhetem, óvó két kezed érhetem.
Lépteim aprók, fékezem, így is előre megérkezem.
Kettőt pislogok, el nem késel, rám nevet éj-szemed.
Kéz-fogva sétálnak,
Hold ragyog arcukon,
Kis kosár karjukon,
Vért visznek némáknak.
Hullám veri a holdfényt lágyan,
Egy árnyék a víz fölött szárnyal.
Halkan megcsörren egy hajólánc,
Kezdődhet a meghitt éji nász.
Sérült lelkem neked adnám,
soha vissza nem akarnám.
De ha lelkem neked adom,
gyógyítsd meg, mert azt akarom.
A szívem nem ötcsillagos szálloda,
hol csapongó lelkek nyarukat töltik,
s ki-ki fesletten száll ide, száll oda,
miután az erkölcsöket ledöntik...
Megtépázott szívvel jártam a világot,
életem alkonyán leltem boldogságot.
Sötét, zord fellegek uralták az eget,
villámként jött felém ragyogó kikelet.
Azok a csodás Tengerparti nappalok,
a homokba rajzoltuk a szíveket,
azok a csodás tengerparti hajnalok,
a leanderen csillogó harmatcseppek.