Romantikus versek
szemem a szemed nézi s ahogy
az út fenyők zöldjébe süllyed észrevétlen
csak caplatunk füttyösre izzított ajkakkal
előre fel a gyanta ízű reggel lelkes kaptatóin
a mogyoróbokrokkal kacagó tetőre
gyönyörködöm ha kicsit előre hussansz
kacagsz kacagsz
szapora táncosakat lépsz árkot ugrasz...
Balra
Fel
Fehéren tűnik a perc mögött
Előttem csendesedve minden eltűnik
Lám mögötte minden tiszta már
A napsugár pótolva lenne már?!
Falaim papírvékonyak,
hallom a gondolatokat.
Látom a folyton elszökőt,
a mennyezeten lecsorgó időt.
Emlékszel? Volt egy hattyú, hófehér,
éj-fekete pedig a másik.
Dalolt a fehér, ha jött az este,
és így ment ez éjszakákig.
egy vízcsepp útját követem,
végigpereg a kezeden,
a csuklódon időz, indul a föld felé,
de a tűz-forróság párává perzselné
Mikor megláttam szívemben arcodat,
Összezavarodott bennem a gondolat,
Mit vártam, mit akartam rögvest:
Bírni akartalak téged, a kedvest.
halvány mosoly, csinos legyél,
fáradozó bodzavirág.
puha tenyér, puha levél,
ne légy szúrós rózsafaág.
Taposóaknák között húzom át a lábam,
Utálom ezt - most még jobban - így félhomályban.
Semmi más nem számít
Könnyed csiszolt, apró gyémánt.
Némán fordulsz most felém,
Szemed kérdő, ajkad hangtalan.
Réten a tarka virághad,
kankalinok pipitérrel.
Megleli biztos a párját
nyár tüze ott, akit ér el.
Talán a Nappal jöttél, talán a széllel,
talán álom szőtte szikrányi reménnyel.
Talán az ég hozott, talán a sors adott,
talán csak érezted, mindig, hogy itt vagyok.
Álmodom,
hogy a másik oldalon
velem szemben ülsz,
kitárod nagy szemeidet,
és bennem elmerülsz.
Szerelem a buszmegállón is túl
...Évnyitóm első napján?
Hazafele indulok,
Kék buszra felpattanok.
Boldog vagyok. Vagyis voltam
Egy furcsa éjszakán.
Csak magamban kóboroltam,
És ott állt az a lány.