Romantikus versek
Hajnalban még a hold
mosolyog az égen,
a távolban látok egy angyalt,
kit a kezem nem ér el.
Miértek kínoznak - félek - elveszek,
Kísért a nap, a pillanatért élek,
Hol még felragyognak izzó szemek,
S az örökkében karjaidba veszek.
Az igaz szerelem végzetes is lehet,
amikor elönti forró érzés szíved.
Merengek a zúgó Tisza habjai közt,
Hullámok, mint a Halál csókja nyakamon...
Vétkezz
Oly távol sodor minket a szél,
s mindig te keresel, nem pedig én...
Hogy érdekellek-e, nem tudhatom...
én nem látok át a félhomályon...
Ha van valaki, akit szeretsz,
s vele nagyon boldog lehetsz,
becsüld meg, míg megteheted,
s légy őszinte mindig vele...
Kell-e a vágynak a féltés?
Kell-e a násznak az ész?
Mért nehezít meg a kétség,
míg szemed engem igéz?
Hol őszi tölgyes hajbókolt,
loptam forró-parázs csókod.
Besétál néha észrevétlenül egy érzelem az életedbe.
Talán csak szétnézni jött... megnézni, mit találhat benne.
Bíbor fátyolba öltözött az égbolt,
Az alkony minket együtt talált,
Két karod lágyan átkarolt,
Éreztem selymes bőröd illatát.
Ezen a késő nyári estén
a lépcső kövére kiülvén,
romantikus, idilli érzést
hozott magával az elém táruló - mi lenne más -
naplementés kép.
Szeretnélek átölelni,
Füledbe szerelmes szavakat súgni.
Hozzád bújni, megcsókolni,
Veled a fényes csillagokig jutni.
Néha eszembe jut az, ami már a múlté,
Az, ami már soha nem lehet az enyém!
Bor csiklandta az úton kiszáradt torkom,
a parton belém karolt a szerelem,
és a fényben úszó sétányra vezetett,
hol a hold a vízre ezüst ruhát horgolt.
Teknősökkel teli kis sziget vagy bennem.
A partján hullámok törnek belénk jövőt,
és én háton fekve szeretnék veled játszani
valami nagyon szépet és lélekölőt.