Romantikus versek
Rajzművészetbe nyúló
Amikor nem vagy énvelem,
olyankor úgy hiányzol énnekem,
szép hangú szerelmesem.
A lány, ki a harmadikon dolgozott
A fiú az ötödik emeleten
régóta várta az igaz szerelmet,
titkos álmairól semmit sem tudott
a lány, ki a harmadikon dolgozott.
mit lát a nap ha besüt az ablakon
kócos hajad és a válladon
a hálóing szerényen félrecsúszva
nézlek talán az ifjúság bája
mi emlékeimben újraéled
feledve hogy elszálltak az évek
s a csend talán egyszer betakar
csak álmodom rólad rólam és hamar...
Mint kakaós keksz vaníliás krémmel.
Úgy szeretlek én is ezerféleképpen...
Válaszút küszöbére érkeztünk,
Ez lesz tán a mi végleges vesztünk,
Időnk ilyen sebesen nem fogyna,
Ha nem sohát mondok, hanem, hogy ma.
Kábán nyújtóztam fülledt félhomályban,
arcodra megnyugvást csókolt a hajnal,
érintés követelt helyet magának,
s hogy kezem vezesse... megadón hagytam.
Megy a gőzös Makóra,
elöl ül a pilóta,
fűtő rajta a Pósa,
ki a veje apósa.
A kandalló mellett
a múlton merengek,
behunyt szemem előtt
képkockák peregnek...
Fénysugarak ölelkeznek a tavon,
Hullámok ágyán ragyog a szerelem,
A kék ég felé röppen az érzelem,
A boldogság tükre fénylik a habon!
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
a holdat ma néztem, s fényében láttam arcodat,
csillagok ragyogtak szemeidben,
lágy szellő végigsimított arcomon...
Elsötétült utcán járok,
Mindenhol ritka, néma fények,
És lekötnek a vasláncok.
Kialudt fények itt, Párizsban,
Ahol rád egyedül várok.
Versmíves, lánglelkű poéták,
Lelkesedő, szánakozó vagy oktató,
Érzéseknek keretet kereső,
Mások műveit lelkesen szavaló,
Lélektől lélekig hatoló,
Az élettől mindent akaró...
Lám, újra betoppant életembe
Az érzék, az ifjúság királya...
Tűnődik a csend,
a múlt már lágyan ring...
Tétova a szív,
jelenre álmot hint...
...összeforrt a nő a férfi testével.
Így - egybeolvadva kúsznak, úsznak
a zene forró, édes érzékében.