Romantikus versek
Csak hó hull most nekem tisztán, nesztelen.
Emlékezem.
Egy nyári csendes, hűs alkonyon
Szellő bontott tincset hajadon.
Néztem csak, s fejed vállamon,
Hevertünk időtlen pamlagon.
Románc
Szemedet nézem, látom, engem fürkészel, mit akarsz tőlem, olyan forró az éjjel,
Mit kezdjek evvel a nagy szelídséggel,
- Leplezd le magadat!
Körtefalat ma az éjjel, nyom, menekülnek a percek,
pintypihe lóg csak az ágon, tegnapi szólama cserreg...
Minden éjjel, minden nappal rólad álmodom,
nem tudom már elfeledni azt a pillanatot.
Szeretlek hűsen nyári éjszakákon,
Szeretlek forrón fagyott jég-világon.
Cseppen rózsaszirom esőcseppe,
Szomját oltja vele hangya.
Érintem a csendet, amiben itt maradtál,
és amiben átölel a gondolat.
Hagyjuk játszani egymással a szájainkat, és engedjünk
a vágyainknak.
Feledkezzünk meg mindenről,
Égjünk a szerelem tűzétől.
Csókolj, csókolj még vagy százszor
Lefekvéskor és ébredéskor.
Fagyot zizzennek a dombok,
csillogó sok kopár ág,
hogy a köztük járó szellő
hideg deret szitál ránk.
Megfáradt napok nyomása alatt
Érkezik valami gondolat -
Valami édes és egyetlen pillanat.
Álltunk ketten kezemben kezeddel
Téli csöndes Tisza-parton.
Múlt álmok ébredése arcodon
Tűnik tova apró hullámokon.
szonettkoszorú átiratban
15.
Látod, Kedves, dereng ismét a hajnal,
Itt a tavasz a lágy zsongás ünnepén.
Lelkünk már fényt űz szép, nemes vágyakkal:
Szívünkben tűz ég, lángol a peremén.
Öreg otthon régi fények
kuckós meleg puha plédek
mézes tea kézben tartva
párás ablak szélén gyertya.
Pitymallati fény még nem araszolt az ég alján,
a tenger hulláma csendesen mozgott járásán...
Ahogy a szú fa kérgébe
Magát beleeszi,
Fejébe ő úgy befészkelt.
Huss el! Hessegeti.