Romantikus versek
Kilötyög poharamból az ital,
furcsa mosoly suhan arcomon,
zavarom bár leplezném,
s közben ügyetlenül hallgatok.
Az őszi égen átfutó,
keringve lengő nyárutó
ellibbenő szelében
hajad lobog varázsosan,
omolva szép hatásosan
szívem hullámterében.
Félek elaludni, ha nem vagy velem,
Mert úgy érzem, nélküled testem-lelkem védtelen.
S hiányod miatt hideg az ágyam,
Ölelésedre és csókodra vágytam.
Kint a fák lombjai alatt
Az alkonyat bíborában
Nyírfák levélsusogása
Az, mi minket betakargat.
Dózse-palota gótikus teraszán
Elringatózom karnevál hangulatán,
Megkarol macsó, olasz hercegem,
Beleremeg szívem, testem
Éjszínű bársonyt öltött az este,
hol a szó a másikat kereste
nyughatatlan, mégis oly csendesen,
sorok között ülve, türelmesen.
Ha repítesz a csillagok közé,
És egy puha felhőre ráteszel...
Hűsít a szél
Tengeren hullám kél
Engem hív a víz
Mondd velem fotónál csíz
Mezítláb futunk...
Jégsivatag 2.
A nap világát elnyelő hópehelynek szürke a szoknyája.
Fehérre fagyott mosoly néz önmagára.
Az udvar dérben ázó vihart enged a sötétségbe.
Az áthidegült tükör felhők szemében olvad.
Csak a boldogságról álmodol.
Valaki éppen most reád gondol.
A köd uralkodón pöffeszkedik a tájon,
így nyomot hagyva az aprócska barázdákon.
Leszorítva a talaj aljára az ólmot,
s mint vágyódón éhes lehelet, halkan osont.
Azt mondod: Nézz rám!
Két mély vizű tó ragyog énrám.
Zakatol a kalapács.
Ott van apám és anyám!
Öröm minden percük,
Ha munkába kell menn(i)ük.