Romantikus versek
Szerelemnek tüze éget,
hogy vethetnék ennek véget?
Lelkem izzik, szívem vérzik,
szerelmeddel megelégszik.
Vad tüze ég újra elmúlt nyárnak,
ha ajkaid ajkaimba vájnak!
Lobog, lángol magával ragadva,
ifjúságot idéz visszaadva!
Gondolj néha rám
Pont úgy ahogy téli madár
Gondol a tavasz első virágára
Távoli gondolat ez azon a téli napon...
Látod-e kedves a virágzó tájat
Hol tótükör képében feszeng az éj
S míg könnyüket hullatják megszürkült felhők
Víg dalra táncol a mocsári nép?
Őszbe fordul a nyár,
a háztetőt eső veri,
de küzd vele a napfény,
nem adja meg magát.
Érted kiáltott a szívem,
Mondd őszintén, hallottad?
Érezted, hogy le fog esni,
Míg kezedben tartottad?
Gyöngyharmat gyöngyharmat
Kettő gyöngyharmat
Összefolyva egyesülnek
Szépek boldogak
Pirkadattól napnyugtáig akartam, hogy szeressen,
Azt kívántam, hogy a szívem mellkasában lehessen.
Vártam, hogy az első szava engem hívjon hajnalban,
S mielőtt még kocogtatnék, ott lenne az ablakban.
Fehér bőr,
két fehér test,
fehér izzás, feledhetetlen
felemésztő vágy,
egy pillanat alatt
fellobbanó
hótiszta szerelem.
Eső mosta az arcomat, belém karolt a múló
Pillanatba hulló lágy mosoly. Intettem feléd
Búcsúzón, néztem, ahogy a távozó taxival
Múlik el a mában a veled közös tegnapom.
Nem messze van ide Lábdi,
a hegyéről idelátni.
Ezüst, vajkörte-szín felhők,
összejött sok gyermek s felnőtt...
Lángot gyújt szívemben az őszi szél,
Rám ragyogó csillagok alatt a régi emlék visszatér.
Képzelgés virtuális ne "légy-ott"-ra
Kicsit depis a csaj - mondta a Szerelem,
- de nem lesz semmi baj, én meg-Szerelem,
mondja Ő, a nagy Ő, kivel lelkem útvesztőiből
egyen... már összefutottam egyszer, réges-régen...
Messziről repültem idáig e verssel
Csak problémába ütköztem csökönyös fejjel
Hogy hova is kell e levelet elvinnem
Remélem az órákon eléggé figyeltem