Romantikus versek
Délután van, szépre vágyva, boldogan
Kedvenc zenecsatornámra kapcsoltam.
Rómeó és Júlia van adásban,
Hangversenyként szól most a zenedráma.
A lehetetlen megcélzása
Csend van,
Mit is akarok, kérded,
Lelkem ruháját leveszem...
A nyílt tengeren hajóként haladok,
sodró hullámok társaim az utamon...
vasból álló testemet vonszolom,
súlyával, ridegségével nem bírok...
Éget a szerelem.
Égett a szerelem...
Nem növöm ki soha.
Szerelemből lettem
Még ütközet előtt szép csendes a táj,
Lent a völgyben őzbak gyanútlan kapál...
Fáradtan pislog
az égen az éjjel,
csillagok lámpásai
ragyognak fénnyel.
Szállj, szívem, szállj csöndes vakon,
csak érezz most szótalan,
mily` illanó a bú, ha csak néha hajol
Amikor a szavak már nem elegek,
És felváltják a képek,
Akkor a szemek többet mondanak,
A falak tőlük leomlanak.
Szemed tükrében elveszek én,
Az életedben veszek részt,
Te vagy, kiben bízok még,
Itt leszek melletted, ne félj.
Múzeumból vacsorára ballagva
Megálltunk egy lélegzetnyi csendre...
Álmomból ébredtem fel üzenetedre,
Rögzítőm mély hangon, sürgetve jelezte,
Röpke óra, s randevún legyek a parkban,
Hársfavirág nyílik a késő tavaszban.
Szívesen, a kávéillat úgyis felébresztett,
de csak halkan hallgasd a
csendet,
mit mesél.
Szalad a szekér, utána megy még
Az, aki azt a a lányt várja.
Kezében virág, hajában szalag.
Mégis hová megy a leány?
Szívemig zarándokoló lábnyomok
Egyedül vitorlázom Dárius-semmimben
oroszlánsörényű szelek dagasztják a vásznat
hazátlan csavargó Szerelmek mosolyognak
mosolyognak de mint partot a tenger
szétmossa őket a sós ízű bánat