Romantikus versek
Ne gondold, hogy a
Nap csak neked ragyog,
esténként együtt csodáljuk,
felettünk minden csillagot,
csókos, lázas éjben ragyogj!
Enyhe szellő simogat,
Szívben ajtót nyitogat.
Szeretetet, szerelmet
Tavasz szívembe ültet.
Felkelő nap figyeli...
a remegő harmat:
minden léptünk.
Azokon a koratavaszi estéken
milyen gyönyörű volt minden!
Csak Te és én, ketten együtt a réten
virágillatú, forró csókok hevében.
ülj ide kedves
mondok valamit
a házam kertes
s keresek valakit
Tetőtöl-talpig feketében
Ülök az ablak peremében.
Égen nézem a szürkületet,
Ismét tűröm az őrületet.
Ma hiányzol nekem jobban, mint máskor,
ma a napsugár vidámabban táncol,
ma kérdezem, miért nem lehetsz velem,
miért nem hajthatom szívedre fejem?
Bebarangol a béke, csak borzol a szél,
Boldog vagyok általad, szám fülemig ér.
Szél fúj szelíden, szárnyal a lelkem,
Csak adni akarok, nincs mit elvennem.
Fénylő ruhájú, aprócska pelyhek
önfeledt táncukkal elvarázsoltak.
Érzékin alkalmazkodó selymek
érintésükkel lágyan átkaroltak.
Mártírok néma ordítása szívemből lassan elszállt,
Holdnyugvás utáni sötét árnyékom végleg levált.
Mennyei Tünemény
Csak fekszem a fűben
arccal az égnek,
s meredten tekintek
a mélységes kékségbe.
Csodálatos volt szerelmünk,
mint két bimbózó rózsaszál,
vágytuk már a csóknak ízét,
azon a gyönyörű, tavaszi délután.
A boldogság érkezett, mint utolsó áldás,
az elhaló szívemnek egy új feltámadás
nehéz volt elhinni, de úgy örültem neki,
mint a kiszáradt patak, ha vízzel lett teli.
Tavat hány a fák öle,
keretezik a békák zöldje.
S úgy köhög a fürge szél,
átrendezi a kert színét.
Láttalak már téged
Az álmaimban merészen
Sokszor megtörtént
Így nem lehet feledni