Romantikus versek
A gyönge Nap lecsúszik, vége már,
kiszúrta oldalát a vén fenyő...
Szerelem
vágyat kelt a mozdulat
titok ül a szádon
hozzám bújt a pillanat
karjaimba zárom
Ősszel, ha fújnak a szellek,
Szeretnék játszani veled,
Játsszuk azt, hogy te szeretsz,
S szíved a szívemre teszed.
Szent Valentin napja ünnep minden szívnek,
vannak tagadói, de Valentin létezett.
Hitét s szerelmét nem tagadta soha,
Rómában ezért a császár börtönbe záratta.
Zöld dal kellős közepén csöppke lény,
tőled szívemig nem a kis vakondok
turkál utat, jöjj, ébressz csodafényt
Isten életkertjében, szép parancsnok.
Szemei, mint szép, kék gyöngyök, a mosolya szinte ragyog,
Isteni kisugárzását megirigylik az angyalok!
Kis patak csordogál az erdő mélyén,
Bús legény énekel a folyó szélén.
Horgászni ment, de nincs semmi kapása,
Szomorú, mert nincs szerető babája.
Igaz valómat nem látja senki,
Testem - hű páncélom - eltakarja,
Visszaretten a nő, pedig szeretne
Csókolózni, ölelni kész a karja.
Harmatos virágok bársony illatának,
szerető szíveknek csendes dobbanása.
Szépséges lelkeknek kedves rebbenése,
illatos virágok nyíló felkelése.
Szikrázó napfénnyel játszó, téli Tisza,
Az alvó természet békés otthona.
Mi ketten ezt a nyugalmat csodáljuk,
A kezemet fogod, és összeér a vállunk.
...Forogtunk lassan kéz a kézben.
Csak nekünk szólt halkan a zene,
Lelkünk összeforrt mindörökre.
Nagyon szép, gyönyörű az élet,
sors tortájából egy szelet,
tél zordon, didergő fagyában
szeretve lenni egy meleg szobában.
Te rózsás arcú asszonyom
arcod nap aranyozza
végig-pereg homlokodon
akárcsak a harmat
ahol néztelek az ablak tükrén
jéglegények...
Csapongó szívemnek billentyűi
Az élet melódiáját játsszák.