Romantikus versek
Belélegezve közelséged ködös fényét,
Érezni puha bőröd ellehetetlenítő érintését...
Csókok koszorújába fonódva
Ajkadról csüngnék, kedvesem,
Fodros hajad a panorámában
Száll most a szőlőföldeken
Mária grófnőnek
Legyen e búcsú vallomás,
hogy Te meg én és senki más!
Mi így járunk most kéz a kézben,
arra gondolok, itt lehettél volna hamarább,
merthogy a napok gyorsan telnek el,
s az idő is elpörög tovább.
Gondolatsor... romantikában?
(LIMERIK csokor)
Kémeim jelentették, Gittus!
Új pasid van? Ezt mondta manus...
Én meg csak emlékszek.
Hogyan öleltelek.
Pedig pár évig jó volt, Gittus.
Nyári este sétáltunk a Dunán
kéz a kézben, a folyó partján.
Átöleltél, mint a lágy szellő,
karjaid közt lenni felemelő.
Rózsa, ha arca ég a szerelemtől,
talán akácvirág, mikor
boldog igenjét mondja ki,
magnólia, ahogyan szikrázó
szépségét szórja szét.
Ismételten ott voltunk virágos pokrócon,
Állítgattam a bort, hogy jó legyen a képen.
És ő csak ült, szemlélt, tekintete a tájon,
Miközben én a félédes bort bontom.
Tersánszky Róbert (tersirobert06)
Érted, érted a fényt tűzbe dobtam,
Testem csontig égett, karomat, lábamat
Veszítve is utánad éhezek.
Ölelj!!! Öleld hát magadhoz csonka testemet.
Fantáziadarabok Shakespeare s egy lázadó modorában
Szonettkoszorú
Reménylett kedvesemnek,
múzsámnak, ihletőmnek,
Petrarcának és Keatsnek,
kik mindig segítettek.
Körülöttünk csendes, zajtalan az éj
- a félig égett gyertyán viasz csordogál -
van bennünk még tartás, szunnyadó erény,
halk futamot játszom a bordád-zongorán!
E kis háznak van egy rózsaszála,
Ráragyog a Napnak minden fényszála.
Mi ez, ha nem az elemek harca?
Nap süt, s bodor felhőből fúj havat a szél,
Ég szemedből itt beszél
Természetünk vad összefonódása.