Romantikus versek
Fehér felleg karcolja a kék eget,
szeretem nézni a vaskos felhőket.
Rajzolnak Neked minden szépet,
csak elő kell venni a képzeleted.
Züleyha, a szépséges,
Csinos, aranyos nő lett saját magából.
Eltűnt valami, és szép álom lett csupán,
Egy felém tévedt őszi szél küldte el mosolyát,
Mely hallgatag lett minden éjjel, álmom szelídsége,
Beleégett szívembe kék szemének fénye.
Lábujjhegyemen lebegve hintek csókot
a finom bőrén illatos nyakadnak,
hol áramló verőereidet óvod -
s apró barázdák bőrödön tapadnak.
Félkész tökéletesség
Én mit sem tudhatok arról, hogy neked milyen mellettem:
Látom, ahogy reggel pislantasz, s ajkad szélessé húzódik.
Aludj, kedves, álmodj szépet,
én őrzöm az álmodat.
Nézem, ahogy alszol csendben,
s hallom szuszogásodat.
Babám, ne játszadozz velem,
Ülj vissza mellém az ágyba!
Bújj hozzám újra, hisz tudom,
Ez szívednek minden vágya.
Gondolhatnék bármire,
Szép, tágas mezőre,
Illatos virágra,
Dalos pacsirtára.
Cipőtől indultunk
Arcig jutottunk,
Ha nem vagy velem, kilyukadok,
Mint a régi lufid,
Ha mosolyog a pofid,
Születik egy csillag az égen,
Emlékszem, milyen volt régen,
Amikor lefotóztad...
A tűz bennem olyan mélyen éget,
csak légy velem örökre, kérlek,
illatod még mindig száll a szélben,
a szívem szerelemtől részeg.
Lassan hullámzó tenger
Pont olyan mint egy ékszer
Elveszek kék szemedben
Minden megszűnik csendben
Ha tudnád, most is rád gondolok,
vajon változnának-e a dolgok?
Itt lennél-e most is velem?
Támaszom lennél-e borús éjjelen?
Utca kövén koppanva lép
egy nyúlt alak; néma, hallgatag.
Sötét árnyát követi fény,
s arcát fürdetve lassan ballag.