Romantikus versek
Ébredésem álom,
Ahogy magamat megrázom,
És a rám vetülő ragyogásból
Előlépsz te glóriástól.
Álmomban már láttalak,
de nem voltál csak árnyalat.
A völgyben a holdfényt tócsába gyűjtve
- a tónak felszínét fehérre festve,
a nappal fényeit lassan legyűrve
jött hozzánk, s feküdt ránk lustán az este.
A Franciakertben sétálok a szigeten,
s végre azt érzem, hogy nem vagyok idegen,
bókolva köszönnek a színes bugák, virágok,
a kavicsos sétány sem rejteget szilánkot
Mikor felkelek reggel,
Csak téged kereslek.
Nem lennék már boldog
Az életben nélküled.
Az egész olyan vad és szabad,
Madarak az égben játszanak.
Forró szél süvít a tengeren,
A hideg fut át az emberen.
Miről is szól a szerelem?
Keringőzni örömkönnyeken.
Macska ül a verandán,
űzzük el, de ne randán,
várnak fák s a bokrok is,
érezd szám s csókom is...
Nézem és látom amott fent a tetőn, a bércen
valami megcsillant úgy, mint a fény az ércen.
Az ott fent a szerelmesek találkozóhelye -
úgy villant az a fény, mint kedvesem két szeme.
Karjaidban ébresztett a nyári reggel,
Hozzám simulsz, érezlek, nyugalmat adtál,
Napsütéses órákat házamba hoztál,
Csordultig tele van szívem szerelemmel
Szemed tavában úszom reggelente
Álmos, csendes hullámokon.
Tenger és az ég, két vad szerető,
ajkába harap a múló idő,
vigyázza őket ezer év óta,
arcuk nem érte vágy édes csókja.
Sötéten
Bőröd csalfa étek
Távolba tartó ének
Bármi tűz éget
Ezerszínű lávafészek
Kit egyszer tudtál szeretni,
képtelen leszel majd feledni,
ezer gond s millió baj jöhet,
a sors szívedbe írja e nevet!