Rövid versek reménytelen szerelemről
Nem akarlak zavarni,
Így csak csendben írok,
Nem akarlak elveszteni,
Így csak csendben sírok.
Egyedül lenni.
Mindig szomorúan
Gondolok szép emlékére,
Sok szép, örök emlék.
Szomjú tengerekben reszketve fürödtem,
vízbő sóshajak lehelték széllé ingem,
s benőtt ezüst leveleivel a félelem.
nevess csak ki bátran, és a lelked rajta
de egyszer még te is kerülhetsz ily bajba...
A fűszálak fává nőnek,
a könnycseppekben holdfény ragyog.