Versek reménytelen szerelemről
Telnek, múlnak a hónapok,
hiányoddal egyre barátkozok,
azért közben csak-csak rád gondolok.
Ilyen hosszú ideig még sohasem hiányoztál,
és nem tudom, hogy te vajon hiányoltál.
Elhittem, hogy kellek.
Elhittem, csak veled.
Elhittem, hogy szeretsz.
Elhittem, hogy meglesz.
Nem ezt akartam.
Messze járó óra
Volt régen,
Mikor még hittem szavadban,
Mikor még hittem erőmben,
De ember vagyok...
...Hogy látod, hogy látom,
Hogy várod, hogy látom,
Hogy várom, hogy látod.
Mese egy végtelen szívről, kit senki sem ismer,
Mese egy örök bolondról, ki a tükörbe nézve vész el.
Mese egy lányról, kit naiv lelke tört össze,
Mese egy angyalról, ki nem látja az ördögöt benne.
Kései az óra.
Arcom sötétben, csak az a fény ott,
Az a fény pislákol. Hát halott?
III. vers: Hozzád, aranyhajú lány!
Hajad arany, mint éltető napfény,
Vetül messze égen és földön szét...
Roskadoznak a lombok.
Megsárgulva
néznek az égre,
engedélyt kérve,
szabad-e hullani már.
Fájdalom
Mit láttok?
Bánatot
Majd kivágom
Láthatod
Ezt átkozom
S torkom átvágom
Kenyerem a szánalom...
Szomorú szerelem
Bánattal kószálok a tarnapart peremén,
Rád gondolok a tiszta szerelem szépségén.
A végtelen kék ég felé száll szívem dobogása,
A Tűzlángjainknak se lesz már olyan lobogása.
...a legapróbb mozdulatra is sebesen
indult volna a cél felé.
Most még szeretsz
Aztán feledsz
De látom hogy közeledsz
Vajon még szeretsz?
Oh... milyen könnyű megmondani, mi a jó,
- ez a nő nem és nem hozzád való!
mindenki mondta, mindenki tudta,
sötétlő fellegekbe vezet az útja,
szembe én, szembementem az árral,
száz megannyi akadállyal,
és nem adtam fel még most se,
amikor elbuktam.
Ha nem gondolok rád, nem is létezel,
s ha nincs víz, hogyan is ihatnál vizet?
hátán sem hordozhat, nem ejt, nem emel,
szomjúság sincs, a gát nemléttel fizet.
Neszez a méla csend,
a titkok nem pihennek.
Árnyék súg a fának,
ne tűnj el, úgy szeretlek...