Versek reménytelen szerelemről
Velencei égbolt alatt
Szél simítja folyó vizét,
Velencei égbolt alatt
Nem lehetek a tiéd.
...minden egyes érzelem,
féltve őrzött gondolat,
ki nem mondott szó,
mi arra vár,
hogy minden előjel nélkül
előtörjön, kiszabaduljon...
...lomtár csendje, kopott emlékek.
Sokszor bújok itt... béke. Nem félek.
Ismerős némaság. Érzéseim porolom...
várat építek a halvány romokon.
Kérlek, ne játssz velem,
És ne befolyásold az érzéseim,
Ne hitesd el, hogy fontos vagyok,
És ne kövesd a lépéseim.
vergődnek az őzek
a Párizsi-mocsárban
karistol a tőzeg
a bőrüket kivájja
de nem győznek már ma
Nem elég úgy tenni, mintha szeretnél,
szemeiddel vágyakozva bámulni felém,
minden nap elhinteni belőle egy-egy csipetnyi morzsát,
és hagyni, hogy kövessem a nyomát
Egyirányú zsákutcába tévedtem,
Ide vezetett engem a véletlen.
Innen én már se` ki, se` be nem megyek,
Fejet hajtok inkább, s csendben szenvedek.
Déli verőn ámulj el,
Ott s akkor ájulj el,
Messzire révedj el,
S jól tévedj el
Esedezem érte,
Nagyon szépen kérlek,
Hallgasd végig ezt az énem
Szólj ha majd rám érsz
Talán még itt leszek
Ha követed a darabjait
Megtalálod a szívemet
Elveszett jelentések között
Vesznek oda válaszok
Nem te tehetsz róla
De én lassan belefáradok...
Olyan hirtelen jöttél...
Magad után szívem ajtaját
Be se csaptad.
S most kapkodnom kell
Az érzelmeim kesze-kusza tengerén.
Ma éjszaka nem alszom el, nem tudnék aludni.
Létem ingoványa magához húz, nem tudok elfutni.
Ha futnék is, nem várna senki, csak gyötörném önmagam.
A távolban egy szebb jövő képei, mint a délibáb, eltűnik, elrohan.
Nézd, mivé lettem,
Tekints rám szánalommal,
Ítélj el, Istenem,
S büntess fájdalommal.
Hallgat a múzsa, ömlik a könnye,
esőköpenye csupa rongy-cafat,
a csend kő-nehéz, ma gúzsbakötve
az elme mind, s tudatra köd tapad.
Nehéz megállni, hogy ne keresselek,
Hogy titokban, csak hogy jól vagy-e, ne figyeljelek.