Versek reménytelen szerelemről
A lelkében tél,
a szívét körülöleli a jég.
Mardossa őt a reménytelenség.
A múltja nincs többé,
mégis hajtja tovább a remény.
Szemed kékje szikrázik napnak fényében,
Parázst gyújt csillagok közt vaksötétben.
Minden rezdülésed szélvihart szít bennem,
De messze vagy, tudom, el nem érhetlek.
Lelkemben virágzik még egy emlék,
Sírtam, nevettem és szerettem nem oly rég.
S igen, hazudtam még egy perccel ezelőtt,
Szavaimat méreg járta át, mely mindent átszőtt.
Valahogy el kell most mondjam, mit érzek,
Valahogy le kell most írjam, hogy félek -
Sokat gondolok rád. Túl sokat.
Hogy személyed ennyire megfoghat,
Nem hittem.
Hol vagy, te szép álom, tarka ígéret,
merre tébolyogsz, hol marad varázsod?
Tornyosuló bajok miért kísérnek,
kegyetlen fátum, hát miért alázol?
Amikor azt mondtam, köszönöm,
Eltöltött tengernyi öröm.
Amikor ezt mondtam, értettem mindenre én,
Voltál nekem és én voltam a világ tetején.
Amikor ezt mondtam, mindent komolyan gondoltam,
Mert a közeledben tényleg boldog voltam.
Viharként dúlnak érzelmeim ez éjjel.
Most végleg eltávolodok tőled, önző élet!
Langyos szellő közepette sétálok Veled,
Egy kedves erdőben virágot adok Neked.
A feledés oly nehéz!
Feledni azt, aki közel a szívedhez, oly nehéz.
Újra fájón törnek rám fakó emlékképek,
nem sikerült kiirtani magamból Téged.
Álmomban váratlan megjelensz, és úgy félek,
mi jön ezután, ha nem engedlek el végleg?
Pszt, hallod?
Pszt, hallod? Pszt, figyelj egy kicsit,
Suttognom kell, mert a levegő visít,
Karcolja a szavaimat, ahogy elhagyja a szám,
Elkopnak a betűim, s a levegőn tovaszáll.
Túl sok harcot vívtunk meg már ketten,
Úgy voltam veled, ha fáj, akkor majd elengedlek,
De túl szép volt minden a legelején,
De az egész szomorú véget ért.
Találkozunk az Avason
Miskolc a szerelemváros,
Olyan, mint Párizs, de kissé sáros,
Kisebb torony áll az Avas tetején,
A kilátó az, ahol először láttalak én
Egykor boldog voltam,
Sok barátom volt.
Most viszont már
Csak a magányom maradt nekem.
Tegnap sírtam,
Mert fájt, hogy újra
El kellett jönnöm tőled.
Tegnap sírtam,
Mert fájt, hogy ott
Kellett hagyjalak.