Versek reménytelen szerelemről
Álmaimban felragyog a fájó égbolt sötétség borította
mezején
egyetlen árva fénysugár, melyet nincs, mi felemészt.
Elmémből eltűnt a józanság.
A fájdalom elnyeli bizakodó szívem utolsó reménysugarát.
Belevágok, nem kertelek,
bátortalan én most nem leszek.
Minek legyek, hisz egy gondomat
őrlené fel e gondolat:
- A szerelem nem tudom, mi? - kérdem,
s mindenki bólogat.
Elfakult szivárvány után koslatok,
emlékképekről álmodok.
Őszi eső áztatja sebzett lelkem,
hűs cseppjei fájón emlékeztetnek,
ha szíved a magaméhoz engedem,
rabja leszek e verses szeretetnek.
A lelkem már pokolra néz,
a testem is fogatlan,
mint egy ügyetlen tengerész,
zord zátonyra futottam.
Félő régmúlt íze kel fel
Édes mézes csupa eper
Kínált kosár venni nem mer
Gyanús túl jó szokott keser
Ismerősen kopott kehely
Mélyére néz kortyol egyet
Még mindig várok rád vég nélkül,
várok rád végtelenül,
várok rád, de nem sokáig már,
mert túl sok időt vártam rád.
Viszlát, szerelem
Frusztráció s ideges görcsölés,
Baklövés, majd a fájó köszönés.
Őrjöngés, depresszió, ébredés:
Értelmetlen többé a létezés.
A bizonytalan s véges körülmények talán éppen azért mostohák,
mert csupán alternatívákat kínál fel számunkra az emberi ész-tudat,
s nem csupán egyetemes sponteneitást s összefüggéseket!
Ha egyetlen láncszem rossz ötlet,
ingadozó eszme egyszer beindul,
bekattan tudattalan, tudatalatti gondolat-ingadozások
Miért tetted mindezt velem?
Oly lágyan öleltelek szívemben!
Sokáig a biztos, becsapható tudatban én is elhittem:
Az ember központi láncszem a gyöngyök udvarában,
s engesztelhetetlen Robinson-ösztöne űzi s hajtja kiismerhetetlenül,
s egyre újabb kalandok lakatlan tartományaiba,
hogy tudatos s fejlődni képes értelme kormányozza vágyott,
beteljesíthető céljai felé
Ellentmondások és tévhitek fátyla
Éj nappallá, nappal éjjé...
Hullócsillag vagyok, amely magasról zuhan,
Céltalanul bolyongok, nem találom az utam,
Bármerre is nézek, végtelen sötétséget látok,
Minthogyha nyomasztana egy múltbéli átok,
Tehetetlennek érzem magam, elmúlás gyötör,
Szakadék alján lévő megmászhatatlan gödör...
Táncolok a fényben, de nem lát,
dalolok az égnek, de nem hall...
vajon mi lehet a baj?