Versek reménytelen szerelemről
Egy utolsó cigaretta még,
Egy füstbe ment terv,
Hogy nem vagyok tiéd.
Kellemetlenségben nem szegény e levél.
Fogja fel végre a szegény legény,
Szerelme végletesen szerény.
Mi lett volna, ha korábban születek,
vajon akkor is te szívedben kutatnék?
Keresem a kulcsot, mely nyitja zárat.
De hiába keresem, sosem lelem e tárgyat.
Te vagy az egyetlen, akit szeretnék,
kiért semmi sincs ezen a világon, mit meg ne tennék.
Mikor gyönyörű szemeidbe nézek, megértem, mit is érzek.
Szavakkal már-már kifejezhetetlen...
VI. II.
Nincs tovább, elfáradtam, vége van.
Veszítettem ebben az átkozott,
Igazságtalan, rabló játékban.
Csalfa babám, jöjj vissza.
Nem kell menned utadra.
Megbocsátom ezt tenéked.
Csak kérlek, hogy jöjj vissza.
Verset írtam-e neked? Emléked feledtem-e?
5 éve sírtam nélküled, közeledben remegtem.
Nemet is csak magamban fogalmaztam meg.
Féltem. Képzelt tetteim valódi eredményei vajon miért maradtak el?
Eljött ez a nap is, feketén vérzik a naptárban.
Kiömlött a mocskos víz a kőre,
csak folyik és felcsap a hulláma.
Fekszem egy gödörben, kezeimet fejem fölé emelem,
elég, és ne tovább!
Mikor megneszeled a végzeted
Mint halálraítélt,
Várom az utolsó óráim.
Ajkamról elfogytak
A téged dicsérő nótáim.
Első pillantásra tudtam,
Szívem-lelkem neked adtam.
Bíztam benned, éreztem,
Csak melletted van a helyem.
Látod!
Éjt követ egy újabb hajnal.
Kérdem tőled.
Mit kezdjek most az álmaimmal?
Elköszönt a Hold is,
s új nap indul.
Megtört szív, lelkem ejti rabul.
Bárhogy is a másik utat akarom,
Az élet erőszakkal nyomja le a torkomon
Jó mélyre és keményen azt a rohadt sorsom.
Öklendezve, ellenkezve, a jó dolgokat elfelejtve,
Mint rossz szajha, ki jussában még reménykedve,
Kinek torkán megy le életkedve,
A sok szarságot úgy nyelem le.
Ócska sorokba töltöm a bánatom,
Könnyek ezek, de kezemmel írom...
Még látlak és hiszem, hogy visszajössz hozzám,
még érzem, hogy érzed a forró szerelmem,
még hívlak, mert már nagyon üldöz a magány,
és érzem, hogy nem tudom lehunyni szemem.
Epekedve várom a tekinteted,
reménykedve várok figyelmedre.
A jutalomjáték elmaradt,
egyedül fázom a fák alatt,
takaróm betakar teljesen,
nem ölel át a kedvesem.